a maffiavezér lánya ÁTÍRÁS ALATT (BEFEJEZETT)

1.rész(váratlan vendégek)

"Találd meg, amit szeretsz, és hagyd, hogy megöljön."

Reggel az ébresztőmre keltem fel. Igen mert nem szeretem ha felkeltenek. Fél hét van. Minden nap ilyenkor kelek de mégis ránézek a telefonomra, hogy mennyi az idő. Oda lépek az ablakomhoz és kitekintek. Egy-két ember sétál az utcán és pár autó is elhalad az úton. A telefonomat leraktam az író asztalomra és kopognak.

-Szabad.-Mondtam a reggeli hangomon.
-Jó reggelt Lia-Köszönt apum egyik embere.-Apád küldi a kávét-Nyújtotta a még gőzölgő italt.
-Köszönöm.-Mikor kivettem a kezéből utánna már el is tűnt.

Az italt leraktam a telefonom mellé és oda sétáltam a ruhás szekrényem elé. Kinyitottam, és elkezdtem keresni magamnak egy ruhát. A választásom egy fekete kiszakított nadrágra, egy simulós fekete hosszú ujjúra, egy trikóra és egy fekete magassarkúra esett. Felöltöztem és belekortyoltam a kávémba. Pont olyan ahogyan szeretem. Elraktam a telefonomat és egy pisztolyt is. Majd a kávéval a kezemben kimentem a folyosóra. Szokásomhoz híven a pisztoly a combomhoz van „csatolva" hogy könnyebben elő tudjam venni ha valami baj van. A folyosón apum emberei sétáltak akik köszöntek nekem, hogy „jó reggelt" természetesen vissza köszöntem nekik.

Elértem apum irodájáig és kopogtam.

-Szabad.Hhallottam a választ.
-Jó reggelt.-Köszöntem apumnak.
-Neked is.-Nézett fel rám.
-Na van valami programod?-Kérdeztem.
-Szóval terveztem mára valamit.-Mondta és elengedett egy mosolyt.
-És mit?-Érdeklődtem.
-Hát majd meglátod.-Válaszolta. Én csak össze húztam a szemem és próbáltam őt nézni hátha elmondja.-Nem fogom elmondani.-Már tudja, hogy mit jelentenek a nézéseim.
-Hát jó.-Mondtam.
-Menjünk reggelizni.-Mondta majd felállt és mellém sétált. Láttam, hogy elegáns ruhában van de nem foglalkoztam vele.
-Oké.-Mondtam majd együtt kezdünk el sétálni.

Apum elment anyumért mert biztos kísérletezik valamin. Én, mint okos lány vissza mentem a szobámba egy kisebb kabátért mivel ha apum elegánsan öltözik itthon az nem jelent jót számomra. Kivettem egy bőr kabátot ami a térd hajlatomig ér. Lesétáltam az étkező elé ahol apumék valami idegenekkel engem várnak. Én csak megálltam és nézek, apum enyhén megrázza a fejét, hogy nem ellenségek.

-Áhh te biztos Lia vagy.-Szólalt meg egy idősebb férfi. Kenny Ackerman, a nevét tudom. Láttam róla egy képet apum asztalán és rajta volt a neve.
-Muszáj itt lennem?-Fordultam apum felé.
-Ez a mai program.-Ebből már egyből tudtam, hogy egész nap itt lesznek.
-Gondoltam hogy valami szar lesz mert elegánsan öltöztél.-Mondtam neki halkan. Erre csak rám nézett egy amolyan nyugi nem lesz olyan szar ez a nap nézéssel.
-Na menjünk reggelizni.-Mondta anyum.

Bementünk az étkezőbe. Anyum leült apám mellé. Apámmal szembe leült kenny. Kenny mellé pedig egy fiú akinek fekete haja van és nagyon komoly nézése de amúgy jól néz ki. Kenny másik oldalán pedig egy barna hajú fiú ült. Én mivel nem volt több hely muszáj voltam leülni a fekete hajú palival szembe. Azt úgy megsúgom, hogy én ülök az asztal szélén mellettem apum és ő mellette anyum. Kihozták az ételt amit raktunk magunknak és elkezdtünk enni. Mindenki csendben fogyasztja az ételét amíg Kenny még nem szólal.

-El is felejtettem mondani ő itt Levi.-Mutatott a fekete hajú srác felé.-Ő pedig Eren.-mutatott a barna hajú fiú felé.
-Jó tudni.-Mondtam halkan de apum rám nézett, majd vissza nézett Kenny-re.
-Nos köszönjük az információt.-mondta apum és anyum egyszerre. Apum oldalba bökött, hogy mondjak valamit.
-Ja, jó tudni a nevüket.-Mondtam, majd feláltam és elindúltam a konyha felé. Bementem és beleraktam a tányéromat a mosogatóba. Vissza mentem és le ültem.
-Tetszik hogy ilyen a stílusod-Mondta Kenny. Én csak amolyan vigyázz mit mondasz vagy megöllek nézéssel nézek rá.
-Bocsánat de nekem dolgom van szóval lehet, hogy a mai nap folyamán engem többet nem láttok.-Mondtam és elindúltam az ajtó felé.
-Lia Levi is veled akar menni.-Szólalt meg Kenny majd Levi már mellettem is termett. Én csak apumra néztem majd kimentem a folyosóra.

Természetesen, hogy sétálunk a folyosón és megbotlok de nem esek el mert megtaláltam az egyensúlyomat.

-Tch de béna vagy.-Mondta Levi. Én csak szemet forgattam és sétáltam tovább.

Bementünk a szobámba és bekapcsoltam a laptopomat és leültem az író asztalomhoz.

-Nyugodtan le is ülhetsz.- Mondtam.
-Oké.

A barátaim hívtak és én persze felvettem.

-Sziasztok!-Köszöntem.
-Szia!-köszöntek egyszerre ami egy kicsit zavaró volt.
-Nem megyünk le a partra?-Kérdezte Annie.
-Felőlem lemehetünk de van egy kicsi baj.-Mondtam.
-És mi?-Kérdezte Annie. Elfordítottam a laptopomat az ágyam felé ahol Levi ült.
-Hoppá Lia-monda Reiner egy mindent elmondó mosoly keretében.
-Ne gondold túl.-Mondtam.

Ekkor hirtelen benyit apum és Kenny.

-Gyere Levi megyünk. Most tudtam meg, hogy van egy fontos elintézni valónk.-Mondta. Mire észbe kaptam már senki se volt a szobámba csak én
-Hát ez gyors volt.-Szólalt meg Reiner.
-Mi lenne ha iszogatni mennénk este?-Tettem fel a kérdést.
-Neked jó.-Mondta Annie.
-Nekem is.-Szólalt meg Reiner.
-Tökéletes.-Mondta Historia.
-Jó.-Szólalt meg Bertholdt.
-Akkor megbeszéltük. Sziasztok!-Elköszöntem tőlük.
-Szia.-Köszöntek egyszerre.