a maffiavezér lánya ÁTÍRÁS ALATT (BEFEJEZETT)

tragédia

Haza felé úton be mentünk Rurikhoz a cuccaimért. Mikor haza értünk a nappaliba mentem amit a többiek furcsáltak. Olyan fura ez az egész dolog. Minden fura.

Le ültek a többiek is. Nem mondtak semmit de érzem hogy kérdezni akarnak valamit.

-mit akartok kérdezni?-törtem meg a csendet.

-ennyire látszik?-kérdezte apám.

-aham.-válaszoltam.

-az a helyzet hogy vissza kell mennünk mert van egy üzleti megbeszélésünk-nézett rám komoly arccal az apám.

-menjünk-elkezdtem sétálni a szobánk felé. Nem jöttek utánnam,nem szóltak csak hagyták hogy menjek.

Fel értem a szobába és elkezdtem össze pakolni pár cuccot itt kapcsoltam hogy nem is kellene mert Rurikhoz vitt dolgaim tökéletesek lesznek. Vissza sétáltam a többiekhez. Fel kaptam a táskámat. Apámra néztem. Gondolom már foglalt repülő jegyet.

-akkor majd nem sokára jön vissza.-mondta apám és felém indult.

Nem szóltam csak ki mentem és már a reptérre vettük az irányt.

Egy kb.tíz perc után észre vettem hogy  követnek minket. Ezt apám is észre vette de sajnos későn. Oldalról egy fekete autó miatt a szalagkorlátot átszakítva a folyóba zuhantunk.

-apa!-a szám fel van szakadva de így is próbáltam keltegetni aput. Nem reagál de azt akarná hogy éljek. Könnyes szemmel ki kapcsoltam a biztonsági övet és hezitáltam egy kicsit de ki nyitottam a kocsi ajtót.

Felfelé úsztam. Csak arra tudok gondolni hogy apa már nincs velem. Miért pont mindig velem történik valami rossz dolog? Amint fel értem a víz tetejére elkezdtem levegő után kapkodni.  Ki úsztam a partra nagy nehezen. Itt kellet sajnos realizálnom hogy be van dagadva a csuklóm.  Vizes hajam a ruháimmal együtt a testemhez tapad. vissza kell mennem Leviékhez. Erőt vettem magamon és elkezdtem arra az irányba sétálni amerre laknak.

Egy fél óra múlva meg érkeztem a házhoz. Tiszta vizessen be rontottam a házba.  Levi pont Kennyvel beszélt valamit de rám kapták a fejüket.

Ez már háború és nem egy kis harc. Apa nem él. Anyut nem tudom. De azt tudom hogy engem nem ölhetnek meg. Láttam az autót és azt aki vezette meg azt is aki mellette ült. Tch azt hiszik hogy halott vagyok.

Kezd minden elsötétülni. Hallottam hogy beszéltek valamit. Néha láttam egy kis fényt. De nem tudom hogy hol vagyok.

-drágám ne hagyd hogy megússzák.-fogta meg apu az arcomat. Ez nem valódi. Hitettem magam ami igaz is.

-nem hagyom-mondtam érzelem mentes arccal.

-ez az én lányom!-mosolyodott el apu.

Csak mosolyogtam és rá tettem a kezemet az ő kezére ami az arcomon pihent.

-nem akarom elhinni hogy meghaltál-folyt le egy könnycsepp az arcomon.

-barackvirág ne legyél szomorú. Mindig melletted leszek csak szellemként. Segíteni fogok neked.-vette le a kezét az arcomról.

-hiszek neked-mondtam. Ekkor apu hátat fordított nekem és elkezdett elsétálni.

Most itt hagy? Miért? Ahogyan egyre távolodott azzal együtt egyre halványabban láttam.

-ne hagyj itt-suttogtam és még egy könnycsepp gördült le az arcomon.

Lassan elkezdtem kinyitni a szemem. A fény miatt alig bírtam kinyitni de sikerült. Kórházban vagyok megint. De jó. Fel ültem és bámultam magam elé. Ki nyitódott az ajtó. Rögtön oda kaptam a fejem. Levi és Kenny jött be rajta. Nem mondtam semmit csak fel keltem és feléjük indultam.  Majd mikor eléjük értem rájuk néztem.