a maffiavezér lánya ÁTÍRÁS ALATT (BEFEJEZETT)

a találkozás

Lassan de végre kilenc óra lett. Felöltöztem elraktam a pisztolyomat. Kiléptem az ajtón és a langyos lesz megcsapta az arcomat. Lassan elkezdtem sétálni a park felé. Közben azon gondolkodtam hogy honnan tudja a nevemet? Hogyan talált meg? Miért pont én? Tuti hogy valahonnan ismer engem.
 

Lassan megérkeztem a parkhoz. Majd hezitáltam egy kicsit de végül oda sétáltam a padhoz. Leültem és várom az embert. Egy kis idő után lépteket hallottam. A fejemet a zaj irányába kaptam. Fekete ruhás férfi. Ő az? Ez a kérdés fordult meg a fejembe. De ezt el is tüntettem a fejemből. Biztos hogy ő az. 

Majd amikor a férfi oda ért hozzám akkor le ültem mellém a padra. Érzem hogy engem néz. De a fejemet akkor se fordítottam oda. Csak néztem ami velem szembe van.

-szia Lia.-köszönt a férfi.

-szia.-köszöntem és is.

-a bátyád vagyok.-mondta. hogy mi? De nekem nincs bátyám. Vagy...lehet hogy ez a titok?

-de nekem nincs bátyám.-emeltem rá a tekintetemet.

-mikor öt éves voltam akkor nevelő szülőkhöz adtak. Volt egy komolyabb vitájuk egy másik maffiával. Majd amikor véget ért azt mondták hogy ott biztonságban vagyok és hogy maradjak ott. És utánna meg te már megszülettél. Tudtam rólad csak nem tudtam hogyan keresselek meg. És most itt vagy.-mesélte a történetet.

-ohh.-csak ennyi jött ki a számon. Lehet hogy tényleg ez a titok. Anyu és apu nem is mesélt róla.

-sok volt?-kérdezte.

-nem csak elgondolkodtam. Hogy hívnak?-kérdeztem.

-Aidan.-mondta. én csak bólintottam. csend telepedett közénk. Meg akartam volna törni de,nem tudok mit mondani.   Talán majd Aidan megtöri. Mintha a gondolataimba olvasott volna.

-és mit szeretsz csinálni szabadidőben?-törte meg a csendet.

-hát festeni,filmezni,sétálni vagy a barátaimmal beszélni. -válaszoltam.-és te?-tettem fel a kérdést. Aidan gondolkodott egy kicsit de utánna válaszolni készült.

-hát igazából én leginkább sétálni szoktam vagy filmezni.-mondta.

-hát ezen sokat kellet gondolkodni.-nevettem el magam.

-hát most na.-nevetett ő is. Nem tudom miért de már elmúlt az az érzés hogy félek tőle. Egész kedves. De azt még mindig nem értem hogy apu miért titkolja hogy van egy testvérem. És hogy ezt miért nem akarja elmondani.

-eszünk valamit?-tettem fel a kérdést.

-aham. De én fizetek!-jelentette ki

-már mondtam volna hogy én fizetek.-nevettem fel kínosan mire ő is elnevezték magát.

-na akkor menjünk.-indult el egy irányba. Fel álltam majd követtem őt.

Egy kis séta után egy kis bolthoz érkeztünk. Majd bementünk. Mászkáltam a sorok között és megtaláltam azt amit kerestem. A kedvenc teámat. Meg vettem egy csomag gumicukrot. Amiket természetesen a testvérem fizet. Ő is ki választotta hogy mit akar és a kasszánál beálltunk a sorba. Hát igen vannak előttünk vagy negyén. Lassan sorra kerültünk. A testvérem fizetett majd vissza sétáltunk a parkba.

És kiket látnak szemeim. Levit,Kennyt és aput. Juj de jó. Mikor meglátták a szemük elkerekedett. Aidannal egymásra néztünk és utánna vissza rájuk.