Fájdalmas igazság

Újra együtt

Ismét egy szép emlékképből ébredtem fel, letöröltem a nyálcsíkot. Majd szokás szerint a tükörhöz sétáltam. Ám ami fogadott az már sokkal bizarrabb volt mint eddig. Elvesztettem minden nőiességemet. Az oldalam egy huzamba húzódott. Kockás hasam, és a lapos mellkasom virított, az eddigi karcsú felsőtest helyett. És hát nem is akarom tovább részletezni mi tűnt el és mi lett. Hát akkor már szinte teljesen elvesztettem a testem. Amit eddig annyira utáltam. Egy olyan mosoly terült az arcomra, amit egy ideig nem tudtam lekaparni. De dobhatom ki az összes ruhámat. Felkaptam a legbővebb felsőmet és nadrágomat, ám azok úgy feszültek rajtam. Mint akik szétakarnak szakadni. Nagy vonakodás után elindultam egy férfiruhásboltba. Az úton nem kevés lány pásztázott végig, vagy súgtak össze. Persze én is ezt tenném ha látnám magam. Halvány barna szemem, és hosszú barna hajam még semmi a szép kecses archoz és kigyúrt testhez. A boltban összeszedtem pár ruhát amit végre felvehetek. Anélkül hogy ne bámulnának meg, hogy milyen fiús vagyok. Ám amikor a sorba álltam. Megpillantottam egy nagyon ismerős alakot. Hosszú fekete haja olyan ismerős volt. És amikor visszanézett, azonnal tudtam ki ő. Hua Cheng. 

-San Lang? - kérdeztem, pedig ha akartam volna se szóltam volna hozzá. 

-Gege? - majd mint akinek az élete értelme bukkant fel, olyan erős ölelésbe burkolt. Hogy onnan már kiszabadulni nem tudtam. Csak a mögöttünk lévő vásárló szakított félbe. 

-Már elnézést de itt gyerekek is vannak! 

Kipirulva rebbentünk szét, szorosan összekulcsoltam kezeinket. 

-Neked is kezdi átvenni? - kérdezte, ez biztos az eredeti illető volt.

-Már alig tudok gondolkodni. - sóhajtottam, majd a szalagra pakoltam a ruhákat. 

-Ki tudod fizetni? 

-Nem vagyok olyan földönfutó mint Xie Lian. 

A boltból kilépve, mintha felszabadultam minden feszültség alól. Egyszer csak egy nagy fehér helyen találtam magam. Senki nem volt ott. Csak én. Ijedten kapkodtam oda-vissza a fejem. Hol a francba vagyok? Léptek zaja ütötte meg a fülem. Zihálva pillantottam oda. Xie Lian volt. 

-Mit akarsz? 

-Én semmi érdekeset. -majd leguggolva hozzám,  elkezdte simogatni a fejem búbját.

-Ugye nem baj ha most már cserélünk? 

-Mégis mi..- de befejezni nem volt időm, mert ismét a valóvilágban találtam magam. 

Hát ismét itt vagyok. Megmozgattam az ujjaimat, majd végignéztem magamon. Újra a régitestben, el sem hiszem mennyire hiányzott. Reménykedve pillantottam fel San Langra. Újra a láthattam, már teljes egészében. Gondolkodni sem volt időm, a testem magától mozdult. Újfent megölelte, majd egy mély puszit nyomva az orcájára.

-Jaj annyira hiányoztál. 

-Te is nekem Gege. - majd egy csókot kezdeményezett. 

Persze megadtam az engedélyt. Beletúrtam selymes hajába, majd fülcimpáját simogatva lihegve váltunk el. Riadtan tekintettem körbe. Sok lenéző tekintet, sok anyuka eltakarta gyereke szemét. Ám megpillantottam egy tinilány csapatot ki kuncogva fotózgattak.  Nem is kellett ránéznem, vagy hozzászólnom. Tudtam hogy mit fog tenni.

-Ti meg mit csináltok! MI ennyire vicces! - majd odarohanva, kikapta a telefont a lányok kezeiből.

-Elnézést mi csak...mi csak rengeteg hasonló manhwát olvasunk, mint maguk. És feltétlenül megkellett ezt örökíteni. 

-Mi az a manhwa? 

-Hát....

-Hagyjad San Lang. - rohantam oda, majd elakartam őt húzni, de csak nem engedett.

-Gege te tudod mi az a manhwa?

-Hát tudod San Lang....az egy olyan műfaj...Mindegy is! - majd vérvörös arccal elhurcolva San Langot, csak túllettünk a belvároson. 

-Nagyon aranyos vagy ebben a ruhában Gege. 

Nem kevés pírrel fordultam oda, ekkor realizáltam hogy még mindig ebben a feszülős ruhában vagyok, mert még nem öltöztem át. 

-Hát te se vagy semmi. - vetettem oda. 

Majd teljesen elragadott az eddigi visszatartott vágyakozás, és hév. Váratlanul lerohantam San Langot. A lakásomig faltuk egymást kegyetlenül. Olyan puha volt az ajka, és akárhogyis olyan melegséget árasztott hogy teljesen beleborzongtam. Igaz hogy a démonokban nincs hő, vagy vér de ő mégis most teljesen piros és meleg volt.