Sasusaku: Separated roads

5. fejezet

Halihó!  Igen jól látjátok visszatértem, de nem ígérek semmit, amint tudom hozom az új fejezetet. Fogadjátok szeretettel ezt a kis lightos részt. :) Sok puszi! ♥

Sasuke

A füst egyre jobban terjedt a kapitányságon, de én csak megsemmisülten álltam. Suigetsu szavai visszhangoztak a fülemben. -Meghalt. -

- Szedd össze magad! – hallottam meg a parancsnokom hangját. -Jön az erősítés, de ki kell jutnunk innen. – hangja határozott volt, előre tört és kitárta a bejárati ajtót, mi pedig követtük. Az utcát is elárasztotta a füst, a tűzoltók megérkeztek és szerencsére hamar eloltották a tüzet. A többi rendőr is kijutott, néhány rab társaságában, akik meg voltak bilincselve.

Amint a tűzoltók biztosították a terepet, ami persze pár órát igénybe vett, összeszedtem magam és átfésültem az épületet, Juugo és Suigetsu is velem tartott. Borzalmas füst és égett hullaszag terjengett az egész helyen. Több szétégett testet is találtunk, aztán a kihallgató felé vettük az irányt.

- Hát erre a fickóra rájárt a rúd- jegyezte meg fehér hajú barátom mögöttem, de csak egy rosszalló pillantással jutalmaztam.

- Ez kitervelt támadás volt. – jegyeztem meg.

- Inkább kivégzés. – szólt halkan Juugo. Igaza volt, valahogy kiderült, hogy Kai köpött és elhallgattatták, ráadásul a kapitányság is használhatatlan lett, legalábbis egy darabig.

- Hivatalos jegyzőkönyvet kell benyújtanunk a haláláról... - jelent meg a kapitány.

- Kit érdekel az a tetű? – háborodott fel egy kollégám, aki a kapitánnyal érkezett. – Nézze csak meg mit műveltek a kapitánysággal! – mutatott körbe.

- Uchiha! – fordult felém főnököm. -Legalább kiszedted belőle az információt? – válaszul csak bólintottam.

- Ezt majd megbeszélik, ha elkaptuk a tettest! – mérgesen fújtatott túlbuzgó társam. – Elkapjuk a rohadékot nem? – tekintett rám hirtelen.

- Hm. – csak ennyit reagáltam és sarkon fordultam.

Nem voltam meglepve, hogy Kai halott, hiszen ezek az állatok bármire képesek. Csak az járt a fejemben, hogy azon az álarcosbálon ő is ott lesz. Egy hetem van felkészülni és megtervezni, hogyan jutunk be a bálra.

Sakura

A napok gyorsan teltek, mióta az az idióta Kai szénné égett a rendőrségen. Megbukott és megérdemelte a halált. Még mindig a hotelben voltunk, készültük az álarcosbálra, ami holnap kerül megrendezésre. Rengeteg dolgom lenne, de én csak a várost kémleltem a nagy üvegfalon keresztül.

- Kisasszony! – jelent meg apám egyik ölebe, ezzel kizökkentve elmélkedésemből.

- Zavarsz. – szólaltam meg, hangom hűvösséget árasztott.

- Elnézést- hajolt meg -Megérkezett- mondta.

- Küld be. – utasítottam, de még mindig az üvegfalon bámultam kifelé.

- Semmit nem változtál. – hallottam meg a számomra legtekintélyesebb hangot. Oldalra fordultam és megláttam őt. Bőrszerelést viselt, ami kicsit többet mutatott a kelleténél barna haja most is a háta közepéig ért. Amaya, a bérgyilkos, aki megtanította, hogyan is éljem túl ebben a mocskos világban. Ahogy ránéztem újabb emlékek rohamozták meg elmémet.

Fáj minden porcikám. Az elmúlt egy év alatt az a szörnyeteg apám kiverette belőlem a szuszt is. A szobám ajtajának zárja kattant és belépett rajta azt a múltkori lány, aki most is gyönyörű volt. Ez a nő egy szörnyeteg, hallottam róla... Kegyetlen bérgyilkos, aki csak a jutalomért öl, nincsenek érzései.

- Látom, már hallottál rólam. – mosolygott rám gúnyosan. – Állj fel. – utasított.

- Nem parancsolsz nekem. – válaszoltam dühösen. – Tűnj el a szobámból! - amint ezt kimondtam villámgyorsan előttem termet és kardját a torkomhoz fogta.

- Felvágták a nyelvedet örökös! – most is ugyanaz a gúnyos mosoly.

- Nem vagyok örökös. – ellenkeztem, de tekintetemet ugyanúgy rajta tartottam.

- Hm- eltette kardját én pedig kapva az alkalmon kezemet ütésre lendítettem, de ő gyorsabb volt és egy ütést mért a gyomromba.

- Lassú.

- Ki vagy te? – kérdeztem, az ütés erejétől térdre kényszerültem.

- Idővel megtudod. – fordult meg és kiment a szobámból.

- A bálra jöttél? – kérdeztem tőle miközben helyet foglaltam a kanapén.

- Igazából... - hangja élesen csengett és hirtelen egy penge száguldott felém, de gyors reflexeimnek köszönhetően az arcom előtt kaptam el. – Hm. – ennyit mondott és helyet foglalt velem szemben.

- Tudom miért jöttél – állapítottam meg.

- A fiú a nyomodban van. – elővett egy cigarettát és beleszívott. Nem válaszoltam, hiszen tisztában voltam vele. Mióta apám teret hagyott nekem, figyelemmel kísértem minden lépését és ügyeltem arra, hogy ne találjon rám. Ő már nem része az életemnek, semmit nem jelent számomra. – Ha átveszed apád helyét tudod, hogy mit kell tenned. – emlékeztetett. Bólintottam és abban a pillanatban a pengét visszaküldtem a gazdájának, de Amaya gyors volt és csak kitért előle.

- A gyengék elhullanak, ezt sose felejtsd el. – állt fel és távozni készült. Kifelé menet egy hosszú fekete parókát hagyott a kanapén.