Sasusaku: Separated roads

1. fejezet

Sasuke

Az ébresztőm hangjára ébredtem. Kinyújtottam elgémberedett végtagjaimat, majd lefőztem egy adag kávét. Régen nem ittam kávét, de a munkám sajnos megköveteli és egy bizonyos rózsaszínhajú lány miatt rászoktam, ez mindig rá emlékeztet, ami egy kicsit megnyugtatja a lelkemet. Gyorsan lehúztam a meleg italt, felöltöttem a fegyveremet és a jelvényemet zsebre vágtam, majd kiléptem a hűvös levegőre. Közel lakom az őrshöz ezért mindig gyalog járok, az autóm pedig a kapitányság előtt parkol.

- Jó reggelt uram!- köszöntöttek a bejárat előtt. Néhány járőr állítólag felnéz rám, de erről nem igazán tudok sok mindent, és nem is érdekel. Biccentettem feléjük, majd bementem. Utam egyből a lőtérre vezetett volna, ha Suigetsu nem állított volna meg.

- Ezt neked hoztam. – nyújtott felém egy zacskót, amiben valamiféle reggeli volt. – Juugo parancsolt rám, hogy figyeljem eszel-e rendesen. – fintorgott, nem akarta, hogy tudjam, törődik velem ő is.

- Kösz. – megköszöntem a reggelit és az asztalra tettem. – Gyakorlás után megeszem. Jössz? – kérdeztem.

- Naná. – vigyorgott rám. Általában együtt edzünk, és ha elakadtunk egy ügyben a lőtér a legjobb módszer rá, hogy gondolkodjunk.

Két óra a lőtéren tökéletes volt arra, hogy kiszellőztessem a fejemet. Visszamentünk az irodába, amikor a rádióm megszólalt. Bejelentést kaptunk. Van egy új féle drog a piacon, ami teljesen megbolondítja a használóját. Három eset volt nemrégiben, ami ehhez a cucchoz köthető. Aki használja, másnap semmire sem emlékszik, hogy mit csinált a szer hatása alatt, de erőszakossá válnak, elborul az agyuk, és ha valaki a közelükben van meg akarják ölni. Most is egy ilyen esethez hívtak ki.

- Öcsém, egyre durvábbak ezek a cuccok. – állapította meg Suigetsu, ahogy kiszállt az autóból.

- Hm. – elindultunk egy társas ház felé. Elég borzalmas hely volt, látszik, hogy szegényes környék.

- Hadnagy. – jelent meg egy járőr.

- Helyzetjelentést kérek. – utasítottam.

- A férfit megkötöztük, de a lány, aki vélhetőleg vele élt, meghalt. Elég durva látvány. – Felmentünk a második emeletre, ahol a gyilkosság történt, a lépcsőházban mindenki ijedt arccal tekintett ránk. Ahogy beléptünk a lakásba megcsapott a vér szaga, a fal csupa vér volt.

- Mit csinált ez az állat? – kérdezte Suigetsu, karjával eltakarta az orrát. A holttest végtagjait levágták, a mellkasa fel volt nyitva.

- Beteg állat. –állapítottam meg. – A helyszíneléssel végeztetek? – kérdeztem a bent lévő embereket.

- Igen, uram. – jött a válasz.

- Akkor hozzátok be. – utaltam a megkötözött férfira, aki még nem volt eszméleténél.

A kapitányságon a kihallgató szobában ültem, velem szemben foglalt helyet a férfi. Fekete haja volt, az arca be volt esve, kezdett magához térni.

- Jó reggelt Csipkerózsika. – szóltam hozzá gúnyosan.

- H-hol vagyok?- kérdezte fejét ide-oda forgatva.

- A rendőrségen. – böktem ki. – Elég rosszul áll a szénád. Droghasználat, gyilkosság. A börtönben fogsz megrohadni.

- Gyilkosság? – arcán meglepettség tükröződött. –Hiszen én nem emlékszem semmire. – szörnyülködött. – A feleségem? Ő hol van? – kérdezte hirtelen. Tényleg nem emlékszik semmire? Megráztam a fejemet, hogy tudja, már nem él. Arca eltorzult és csak sírt.

- Én tettem? – suttogta. Bólintottam. –Nem emlékszem semmire. – válasza meggyötört volt.

- Kitől van a szer? – kérdeztem. Nem válaszolt, csak lehajtott fejjel szipogott. – A feleségét nem tudom visszahozni, de a drogot, ami ezt tette megsemmisíthetem.

- Egy klubban szereztem. A díler minden este ott van. – kezdett bele. – Egy tetoválás van a jobb alkarján. Onnan megismeri, egy sárkányt ábrázol.

- Kinek dolgozik? – faggattam tovább. Tudnom kell, hogy ők azok-e.

- Azt nem tudom. – sejtettem. Nehezen, de elmondta melyik klubról van szó. Felálltam, majd otthagytam egyedül. Nem tudom mi ez a drog, de ha ilyenre készteti az embereket az nagy baj, és úgy, hogy utána nem is emlékeznek rá. Ki lehet ez a szörnyeteg, akinek a keze benne van a dologban? A merengésemet a telefonom csörgése zavarta meg.

- Igen? – szóltam bele.

- Hé, Teme. Mi a helyzet? – hallottam meg a vidám hangot.

- Dobe. Dolgozom. – válaszoltam neki.

- Van egy oltári jó hírem. – kezdett bele. Ez már rosszul kezdődik.

- Hallgatlak.

- Holnap meglátogatunk Hinatával. Örülsz ugye? – nevetett.

- Hát persze. –húztam el a számat, fontos, hogy elkapjam a dílert, nem érek rá, hogy őket pesztráljam.

- Tudtam, hogy örülni fogsz neki. – Nem akartam megbántani Narutot, hiszen a legrosszabb napjaimon is velem volt. – Ráadásul egy fontos hírt is közölni szeretnénk veled.

- Szuper. Az őrsre gyertek, mert itt leszek. – vázoltam fel a helyzetet.

- Jaj, mindig csak a munka. – húzta az agyamat.

- Szia Dobe. – lenyomtam a készüléket, nem érek rá ilyenekre. Majd holnap kárpótolom őket, most koncentrálnom kell. Lementem a büféhez, mert tudtam, hogy ott lesznek, akiket keresek.

- Sasuke! Meg kell kóstolnod ezt a löttyöt! Isteni! – áradozott Suigetsu.

- Munkaidőben nincs ivás. – szóltam rá.

- De így jobban megy a meló. – vigyorgott.

- Hiába beszélek neki, nem hallgat rám. – mondta nyugodtan Juugo.

- Jellemző. - sóhajtottam. – Ma este készüljetek, mert bevetés lesz. – kezdtem bele. Tokyo egyik elit klubjába megyünk. Ott terjesztik azt a borzalmat.

- Jól hangzik. – gúnyos vigyor volt Suigetsu reakciója.

- Hétkor találkozunk. – megfordultam és ott hagytam őket. Hazafelé mentem, hogy elrendezzem az otthoni teendőimet, lezuhanyoztam és kajáltam valamit. Még van időm, néztem rá az órára. Az íróasztalomhoz sétáltam, és egy aktát vettem elő, amin az állt, hogy Haruno. Kinyitottam és nézegetni kezdtem. Úgy éreztem, hogy közel járok hozzájuk, biztos voltam benne, hogy annak a rohadéknak köze van ehhez. Itt van a városban és el fogom kapni. Az aktában lévő papírok között egy fényképre lettem figyelmes. Ő volt rajta és én. Még a nyaralónkban készült, itt még minden rendben volt. Sakura gyönyörű volt és boldog. Vajon hol lehetsz? Tudom, hogy életben vagy, érzem.

Hamar eljött a hét óra, összeszedtem magam és elindultam.

- Nem emlékszem, hogy azt mondtam volna, hogy itt találkozunk. – néztem rá a társaimra.

- Bocs főnök, de Suigetsu ragaszkodott hozzá. – kért elnézést Juugo.

- Bocsi, nem bírtam már magammal. – vigyorgott Suigetsu.

- Nem szórakozni megyünk. – figyelmeztettem.

- Pedig rád férne már valami egyéjszakás kaland. – heccelt.

- Induljunk. – utasítottam őket és beszálltunk az autóba, amivel jöttek. 

Sziasztok!

Remélemtetszett az új rész és nem csalódtatok :D bocsánat hogy ennyit kellett várni.