ÓCEÁNIA - drew starkey

Második

JUNE

Felbattyogok a rozoga lépcsőfokokon és megrántom a vállamon súlyos iskolatáskámat. Jay-ék háza körül elterjedt a gaz és már a rövid lépcsőkorlátot is beette a borostyán. Egy csónak fekszik fejjel lefelé a kert végében, mellette meg egy fűnyíró üres sörös dobozok társaságában. Nem sokban különbözik a mi telkünktől, főleg apám hanyagsága tükröződik benne.

A biciklimet ledobtam a magas fűbe. Egyedül jöttem. Egyedül akarok beszélni Jay-jel.

– Jay! Itthon vagy? – kiáltom el magam miután belépek a házukba. A vörös faajtó nyikorogva felvonyít és a parketta is panaszosan megrezdül alattam. Nem zavartatom magam a kopogással. Az apja szinte mindig dolgozik, a bátyja meg alig van itthon így nem valószínű, hogy összefutok velük.

A nappali üres és a konyhában sincs egy lélek. Tovább megyek és felcsillan a szemem amikor nyitva találom Jay szobája ajtaját. Ha nyitva van az ajtó biztos nem bukkanhatok ijesztő dologra ezért magabiztosan bekukkantok.

De Jay nincs egyedül.

Jessica magára kapja a pólóját és lehajol egy búcsúcsókra a szöszihez. Nahát, milyen kicsi a világ! Pont miatta jöttem. Megköszörülöm a torkomat ami ráveszi őket, hogy felém kapják a fejüket. Jay unottan bámul, Jessica meg direkt kerüli a tekintetem. Levegőnek néz. Nem csodálom. Én se lennék rá büszke, ha ilyen nyíltan csalnám a pasimat

– Jay, beszélnem kell veled – pillantok másfelé. Megvárom míg Jessica összeszedi a cuccait. Igyekezve pakolászik majd nyom még egy utolsó csókot a barátom szájára. Nem bírom ezt tovább nézni. – Üdvözlöm Lucas-t – jegyzem meg amikor a vörös hajú elmegy mellettem.

Jay dühös szisszenést hallat, Jessica meg megtorpan és látom rajta, hogy nagyon szeretne valamit mondani, de inkább befogja a száját. Helyes. Miután elviharzik, megsemmisítő pillantással fordulok az ágyon ülő fiúhoz.

– Neked teljesen elment az a maradék eszed is? – csattanok fel. – Azt mondtad már nem találkozgatsz vele!

– Tehetek róla, hogy mindig megkeres? – megvonja a vállát és beletúr rendezetlen szőke hajába ahol ezelőtt Jessica ujjai jártak. – Lucas béna lehet az ágyban, de én állom a sarat.

– Ez undorító. És nem mellesleg Lucas kicsinál, ha megtudja hogy kezelgeted a csaját. Ebbe belegondoltál már okoskám?

– Kösz a figyelmeztetést, de meg tudom magam védeni.

– Ajánlom is! Az a gyökér tiszta idegbeteg.

– Tudom – kerül ki és célirányosan elindul a fürdőszobába. –, de most le kell tusolnom.

Tehetetlen sóhajt csal ki belőlem.

– Nem veszel komolyan.

– Szerinted mit fog csinálni? Megöl?

– Mondjuk félholtra ver. Az még rosszabb is.

– Láttad már ezeket az izmokat? – feszít be előttem mire unottan megforgatom a szememet. Ezzel a tökfejjel nem lehet komolyan beszélni. – Nem fog tudni csak úgy kiütni. Ne aggódj értem bébi, ura vagyok a helyzetnek – kacsint rám a vállára dobva a törölközőjét és eltűnik a fürdőajtó mögött.

Nem tehetek róla, akkor is aggódom. Lucas egy olyan arcát mutatta amit eddig még nem láttam és nagyon nem tetszik. Én csak rosszat mondtam a barátnőjéről és képes volt megrángatni egy zsúfoltságig tömött étteremben. Nem akarom elképzelni mit tenne Jay-jel ha kiderülne az igazság.