ÓCEÁNIA - drew starkey

Harmadik

JUNE

A lemenő nap sugarai rózsaszínes fénybe bocsátják a természetet. A kertünkben ülök a hintaágyon, tőlem pár méterre a barátaim nevetgélve grilleznek.

A nyár illata a levegőben terjeng. Szabadság és buli. Mindezt imádom, de nem tudok teljesen kikapcsolni, ugyanis folyton felrémlik előttem a jelenet, aminek nemrég szemtanúja voltam: ahogy Drew-t és a spanyol tanárnőt egymásba gabalyodva találtam a teremben, aztán a fiú fenyegető szavai, aminek az emlékétől még mindig futkos a hátamon a hideg. Drew egy elkényeztetett kis pöcsfej, aki mindent megúszhat, ezért nem hiszem, hogy üres ígéretekkel dobálózott. Valóban kicsinálna, ha köpnék róluk.

A telefon még mindig nálam van, és az újonnan érkezett üzeneteket elolvasva már tudom, hogy Starkey mobilja. Sok mindent megadnék, hogy megtudjam a kódját és szemét módon kutakodhassak az életében. Más emberrel nem tenném, de az ő neve mellett már túl rég óta szerepelnek gyűlölettel teli gondolatok a fejemben. Nincs még egy olyan nagyképű hólyag, mint ő. Egyáltalán nem tudom mi baja velem, de le se száll rólam amióta az apjának dolgozom. Ő meg azok a seggfej barátai kipécéztek maguknak, úgy kezelnek, mint valami bábot, amibe belerúghatnak egy szarul sikerült nap után. És ha még nem lenne elég ez a fokú utálat, Lucas kezdi sejteni, hogy többet tudok romló kapcsolata körülményeiről.

Jay mintha megérezné, hogy őt figyelem, hátra pillant és mosolya egy pillanat alatt lemállik az arcáról. Átadja Avis-nek a spatulát, majd hosszú ujjaival a hajába túrva megindul felém. Sötétkék rövidgatya és begombolatlan nyári ing van rajta, amibe belekap az erőtlen szellő.

– Miért vágsz ilyen búskomor fejet? – áll meg előttem, mire felpillantok az arcára és kékeszölden fénylő szemeibe.

– Dobtad Jess-t?

– Már megint itt tartunk? – sóhajt fel, és leül mellém, amitől a hintaágy megbillen. Ócska darab, de a célnak megfelel.

– Igen, itt. Szóval?

– Nem – válaszol, mire mély levegőt veszek. – Még nem volt lehetőségem oké? De majd beszélek vele. Úgy csinálsz, mintha bűntényt követnék el azzal, hogy lefekszem a csajjal. – Idegesen előkeresi a cigijét és rágyújt. Hátradőlve fújja ki a füstöt, és lustán rám pillant amikor panaszos sóhaj hagyja el a számat. Nyilvánvaló, hogy nem vesz komolyan.

– Annak a csajnak pasija van. A pasinak meg rohadt gazdag és befolyásos szülei, akik simán meg tudják védeni, ha esetleg arra kerül a sor, hogy beveritek egymás képét. Te viszont járhatnál bíróságra és végezhetnél közmunkát – vázolom a kecsegtető jövőképet. – Jobbik esetben.

Jay mindig belekeveredik olyasmibe, amibe egyáltalán nem kéne. Nem hiszem el, hogy bele se gondolt milyen következményeket vonhat maga után az, ha Lucas csajával kefél.

– Oké, vágom – forgatja a szemét. – Holnap beszélek Jessicával és mostantól nem járok össze vele. Így már nyugodt vagy? – nyomja el a hamusban a cigijét.

– Melletted sose lehetek nyugodt – mondom szárazon, mire felpillant és összeakad a tekintetünk. Most már suttogva beszélek hozzá. – Te folyton vonzod a bajt. 

– Úgy hallottam a baj a második neved – mondja halovány mosollyal, amitől előbukkannak a gödröcskéi, és arra jutok, hogy tiltani kéne az ilyen mosolyokat, mert könnyebben elfelejti a haragját az ember, ha meglátja. – Tényleg, nincs kedved átvenni Jess helyét?

– Kösz az ajánlatot, de nem lenne kedvem színészkedni – töröm le pillanatok alatt a szarvát, válaszul pedig egy unott pillantást kapok tőle.