A legizzasztóbb hajsza

2. rész - A hajsza kezdete, showtime

   Szépen eltelt a tegnap, edzés után magamba erőltettem a rizses csirkét amit már úgy unok. Aztán végül is bevásároltam a sulira, bepakoltam egy füzetet, egy tollat meg egy tonna sminket. Ma reggel pedig felkeltem fél hatkor és elkezdtem készülődni.

--------

   Magabiztos léptekkel sétálok az osztályterem felé, kezemben a kávém amit ma is a metróban vettem. Alig vannak a teremben, ma van az egyetlen nap, hogy megyek időben vagy egyáltalán az első órára. A stréberek már beértek és helyet foglaltak az első padokban. Nekem szerencsére az utolsó padsorban maradt hely és véletlenül az ablak mellett. Az előző ofőnk mindig be volt baszva így mivel ugyan itt ültem bármikor rágyújthattam egy Camelre. De idén új lesz az osztályfőnökünk, aminek örülök is meg nem is. A mai nap első két órája még vele lesz megtartva, hogy elköszönjünk, meg tudja a halál, nem érdekel egy cseppet sem. Egyre többen voltak, telt a terem, de az akire a leginkább vártam (mivel alig találkoztunk egész nyáron) még nem jött, ezért továbbra is foglaltam a helyet magam mellett. Egyszer csak belépett az ajtón Alex, aki a legjobb barátom kisgyerekkorom óta. Ahogy meglátott már az ajtónál vigyorra húzta. 

-Maddy, szívem még mindig kurva jól nézel ki!

-Úgy hiányoztál! - válaszoltam mosolyogva, az egész termen átkiabálva. Ez már senkit nem lepett meg, hiszen minden évben hasonló belépőnk volt eddig. Tavaly például én éppen mentem volna ki, hogy megnézzem hol a picsában van az én kis barátom. Egy gyors mozdulattal kinyitottam az ajtót ő pedig a másik oldalról, én hátra estem ő meg szemből rám, mintha valami teljesen mást csinálnánk. Az egész osztály nevetett, persze a tanár nem, így ki is vágott óráról. Sok szép emlékünk van, de sosem gondoltunk egymásra úgy, mintha együtt kéne lennünk. Egyszerűen csak nem megy.

 Feleszmélek, mivel bejön Ms. Wichwould, a már említett bestia. Ezzel a lendülettel kiveszek egy szál cigit és egy gyújtót, persze megkínálom a padtársam is aki elfogadja, mondván: kell idegzet ehhez a némberhez. Felfigyeltem egy pár szóra amit a részeges nő kiejtett a száján.                              -...a következő órában az új osztályfőnök is jön és bemutatkozik, aztán folytatjuk az órát. - hangzott el az egyetlen értelmes mondat, amire kicsit kíváncsi is lettem, de rájöttem, hogy nincs értelme ébren maradni és erről tájékoztattam a mellettem ülő fiút. 

 -Aludnom kell, úgyis egész éjjel agyaltam. 

-Rendben drága, majd mesélj addig is csatlakozok hozzád!          

 A csengő hangos rikácsolása keltett fel édes álmomból, amiben mást sem láttam csak Farkast a táblánál magyarázni. Erre még nem is igazán gondoltam. Á, ez baromság, ilyen nem lehet... Zártam le ennyivel a más időkben hosszúnak ígérkező gondolatmenetet.

-Jössz szünetre szívi? Megyünk a büfébe? - kaptam fel a fejem egy közepesen mély hangra. 

-Már vettem egy kávét, meg úgyis elalszok kövi órán, de téged meghívhatlak valamire - válaszoltam még félálomban. 

-Hagyd csak, rád fér egy cigi, én addig veszek neked is valamit. - Ha tudná, mennyit köszönhetek neki. Válaszul csak mosolyogtam, de ez olyasfajta imádlak és köszönöm mosoly volt, amit ő is észrevett.

  Gyere már, te rohadék Wichwould. - gondoltam magamban és mintha meghallotta volna szavaim: jött és kinyitotta a termet. Addigra már megettem a büfés szendvicset amit a legjobb barátom vett nekem. Lecsaptam a kabátom az asztalra, és leültem. 

-Gyerekek, 10 perc és jön az Mr. Evans, addig én kimegyek a teremből. Nem akarom látni ahogy a lányok csorgatják a nyálukat... - szólalt meg az ittasságtól már beszélni alig tudó tanárnő és elhagyta a termet.