Szarvas a sárkányok között (Aemond Targaryen)

1

A Baratheon ház legidősebb gyermeke vagyok, van egy öcsém is aki majd apám után átveszi a vezetést mivel én lánynak születtem. Háborúban állunk a Targaryenekkel. Apám úgy gondolja, hogy őt illeti a trón mert hódító Aegon előtt a Baratheonok uralták a királyságot. 12 évesen engem annyira nem érdekeltek ezek a dolgok inkább az zavart, hogy nem engednek ki a palotából a harcok miatt pedig messze zajlottak tőlünk, ezért néha titokban kisurrantam egy hátsó úton a kedvenc lovammal Szellővel. Ma is így történt, a szokásos nyugis útvonalamon haladtam az erdőn át egy kis tavacskához. A fákat és az utat ellepte a hò de pontosan tudtam merre kell mennem.  Amikor már közel jártam a tisztáshoz a lovam idegesen elkezdett toporzékolni de lehajoltam hozzá és a fülébe suttogva megnyugtattam. Amikor a tisztásra értünk egy hatalmas szikla tárult elèm. Akkora volt, hogy még a kis tavat is eltakarta. Nem értettem, hogy került ide hiszen 2 hete még nem volt itt ám ekkor a szikla hirtelen megmozdult a lovam úgy megijedt hogy egyből ledobott és elvágtatott. Én csak hevertem a hóban magatehetetlenül és szembe néztem egy hatalmas sárkánnyal. Soha nem láttam még ilyen lényt, lenyűgöző volt de mégis szörnyen félelmetes. Nyugodtnak tűnt ahogy egyenesen rám meresztette tekintetét. Nem tudtam mit csinálhatnék annyira megijedtem hogy teljesen lefagytam és farkasszemet néztem vele. Eszembe jutott az öcsém, az én drága kisöcsém akit lehet soha többet nem látok hiszen ez a fenevad egészbe le fog nyelni. De ekkor hirtelen arrébb rakta a fejét így megláttam valamit az oldalához dőlve. Nem is valamit inkább valakit. Egy alak feküdt a földön körülötte a vére vörösre szinezte a havat. A sárkány megint rám nézett aztán az alakra mintha mondani akarna valamit. Még mindig nem mozdultam csak értetlenül néztem erre a sárkány mordult egyet. Annyira megijedtem, hogy  könny szökött a szemembe de értettem a célzást és oda ballagtam. Ahogy közelebb értem megvizsgáltam az alakot, alig lehetett 1-2 évvel idősebb nálam a fiú akinek az egyik szemét egy szemkötő takarta és a haja színe egybe olvadt a hóval. Egy Targaryen. Akikkel a szüleim évek óta csatáznak. Megálltam. Nem tudtam mit tegyek ha elfutok valószínűleg a sárkány eléget és megesz de ha segítek a fiún azzal elárulom a családom. De mit tehettem volna olyan fiatal voltam nem értettem a háború lényeget, nem akartam megérteni azt a rengeteg halált. Egyből azon gondolkoztam hogyan menthetném meg. Szép lassú léptekkel mellé mentem és letérdeltem,megérezte a jelenlétemet ezért kinyitotta a szemet. Gyönyör volt, lila akár a legszebb levendula virágzásakor.
-csak segíteni szeretnék kerlek ne etess meg a sárkányoddal.- mondtam neki remegő hangon. -miért akarsz nekem segíteni? -Kérdezte alig hallhatóan. Én magam se tudtam a választ ezért csak meghuztam a vállán es az oldalán lévő sebhez nyúltam de a fiú elkapta a kezemet.
- Mit akarsz csinálni? Kérdezte
- Először is megnézni mennyire súlyos. - elvette a kezét es felhúzta a ruháját megmutatva ezzel az oldalábol kiálló nyílvesszőt.
- Jól tetted hogy nem húztad ki így kevesebb vért vesztettel. El kell állítanunk teljesen a vérzést.
- És azt mégis hogy szeretnéd csinálni?
- Szükségem lenne egy kis tűzre.-feleltem mire a sárkányra pillantottam.
- Vhagar Dracarys.- erre a mondatra a sárkány hatalmas szájából tűzet okádott meggyujtva pár fát előtte.
- Ne aggódj a harc miatt megszokott hogy pár fa ég nem fognak ide jönni a katonák amúgy is messze vagyunk a csatatértől.-Én csak bólintottam és a fiú derekán levő tőr után nyúltam mire elkapta megint a kezemet.
-Azzal mit akarsz?
- Ezzel fogom össze forrasztani a sebedet.- Kicsit értetlenül nézett de engedte hogy elvegyem. Ki tudod húzni a nyílvesszőt amikor szólok?-Bólogatott.
Oda sétáltam a tűzhöz es bele tartottam a pengét mire a fiú erőtlenül kiabált
- -Ne! -De már késő volt a tűz a másodperc töredéke alatt annyira felforrósította a pengét, hogy a markolata megégette a kezemet, felszisszenve eldobtam.
-A  sárkány tűz sokkal forróbb mint a sima tűz. Jól vagy?- bólogattam majd a köpenyemmel  megfogtam a kést ami még mindig izzott. A fiúhoz léptem
-Most!- erre kirantotta az oldalából a nyílvesszőt én pedig a sebre  nyomtam a kést. Össze szorított fogakkal próbálta magába folytatni az üvöltést. Amikor elvettem a pengét a vérzés tényleg elállt.
- Ezt hol tanultad? - Kérdezte meglepődve amikor a sebere nézett.
- hát- kezdtem kissé zavartan- egy regényben olvastam.
- aha szóval nem is voltál benne biztos,
hogy működni fog
- - nem igazán de szerencsére működött- mondtam egy erőltetett mosollyal az arcomon
-Igen szerencsére. Hogy hívnak?
-Lyana- a Baratheont inkább nem tettem hozza. - és téged?
-Aemond. Hálás vagyok ,hogy elállítottad a vérzést így már eljutok hazáig.  Köszönöm.
-Nincsmit. - úrrá lett rajtam a gyermeki kíváncsiság. - sárkány háton mész haza? Engedelmeskedik minden parancsodra? - egy mosoly jelent meg az arcán
- igen a hátán megyek haza és engedelmeskedik de nem szeretek neki parancsolgatni inkább megkérem dolgokra. - csodálkozva néztem rá ahogy az állat oldalát simogatta és szeret teljesen ránézett.
- és a szemeddel mi történt? És az oldaladdal? Te is a háborúban harcolsz? De hát még olyan fiatal vagy.
- Nem kérdezel egy kicsit sokat? Látszik hogy nem nemesi családból származol. - erre kicsit el szégyelltem magam bàr igazából jobb is,hogy ezt gondolja. De a letolás ellenére folytatta
- a szememet kiszurta 3 éve az unokaöcsém. Az oldalam a háborúban sérült meg .Ez válasz mindkét kérdésedre. Úgy látom a lovad hűséges tipus.- hátra fordultam és meglattam Szellőt. Ott álldogált tisztes távolságban egy fa tövében. Oda szaladtam hozzá és gyorsan kikötöttem a fához nehogy megint elmenjen. A nyeregből leakasztottam a batyum és vissza ballagtam a fiúhoz. Kivettem belőle a kulacsom és egy kis kenyeret amit átnyújtotta neki. Örömmel elfogadta egyből nagyokat kortyolt a kulacsbol.
- És te mit csinálsz itt kint egyedül? A gyerekeknek háború idején otthon van a helye.
- Igen pont mint neked.  Mégis a harctéren voltál.
- Az más. Nekem sàrkanyom van ezzel kötelességek is járnak.- Mondta miközben megfelezte a kenyeret amit adtam neki es a felét vissza adta . A sárkány oldalának dőlve ült a hóban, a mellette levő helyet megpaskolva jelzett hogy üljek le. Le ültem ott ahol álltam, én közelebb nem megyek a sárkányhoz.
- Szóval nem válaszoltál a kérdésemre.
- Szeretem ezt a helyet. Csendes és gyönyörű csak kijöttem kicsit kiszellőztetni a fejemet.
- Hát Lyana örülök, hogy pont erre tévedtél. Hol laksz? Ha elmondom az anyámnak, hogy megmentettél megjutalmazza a családodat.
- Jaj kérlek ne! A szüleim eltiltottak innen azt hiszik otthon olvasok a szobámban. Ha elmondom, hogy kijottem nagy bajban leszek.
- Rendben akkor ha bármikor szeretnéd behajtani a jutalmat Királyvarban megtalálsz.- Majd erőtlenül felállt és a sárkány hátára erősített hálóba kapaszkodva felmászot közbe nyögött 1-2öt fájdalmában.
- Viszlát Lyana - a sárkány elrugaszkodott a földtől és felszállt akkorra szelet csinálva mintha hóvihar lenne. A lány még állt pár percig, próbálta felfogni, hogy mi történt majd a lovához sétált és haza ment. Az istállóban Jace már várt rá.  Ő volt a legjobb fej  őr. Fiatal volt és kedves. Sokat játszott velem és a testvéremmel sőt vívni és íjjal lőni is tanított minket.
- Sajnálom én csak levegozni akartam egyet.- Habogtam ahogy megláttam a férfi rosszalló tekintetét.
- Kisasszony nagyon veszélyes oldakint! Főleg most, azt mondják, hogy egy sárkány repked a környéken. Ha apád megtudja, hogy kint jártál a fejemet veszi!
- Még egy jó ok,hogy ne áruljuk el neki.- mondtam mosolyogva.  Jace csak megcsóválta a fejét és elvezette a lovamat.