Szarvas a sárkányok között (Aemond Targaryen)

7

El se hiszem, hogy màr több mint egy hete itt vagyunk. Pár nap és indulunk haza.
-Még nem is láttunk sárkányt!- panaszkodott az öcsém reggeli közben.
-Megkérhetnénk Aemondot, hogy vigyen el minket a sárkányverembe! Úgyis akatam vele lenni még egy kicsit mielőtt haza megyünk.-Ahogy kimondtam már meg is bántam. Az öcsém mindent tudóan mosolygott apa pedig hirtelen megállt az evésben.
-Mi dolgod neked a herceggel?
-Semmi. Úgy értettem, hogy ha valaki kísér jó lenne ha ő lenne az mert jó idegenvezető. Plusz neki van a legnagyobb sárkánya.Nincs egyéb oka. - próbáltam lazán mondani. Apa reakciójából ítélve sikerült.
- 3 nap múlva reggel indulunk vissza korán, hogy vacsorára haza érjünk. Anyátok már biztos hiányol minket.
-Igen mi is őt.

Ebéd után kicsivel az öcsémmel lementünk a kijárathoz. Aemond már várt ránk. A háta mögött összekulcsolta a kezét és az ajtón nézett kifelé. A haja fénylett a napsütésben. Lenyűgözve néztem őt és éreztem, ahogy szívem hevesebben ver.
-Indulhatunk? -Kérdezte hátra se nézve.
Az út csöndesen telt az öcsém fecsegett csak arról, hogy milyen kiváncsi màr és biztos nem fog megijedni.
Amikor oda értünk Aemond levezetett minket egy barlang szerű részre ami hatalmas volt. Mintha csak óriások alkották volna. Sárkány üvöltés hallatszott mire az öcsémmel összerezzentunk.
-Vhagar itt van bent.-Mutatott egy ajtóra. Be akartok jönni? - bizonytalanul bólintottunk.
Amikor beléptünk megpillantottuk a hatalmas fenevadat. Aemond könnyedén odasétàlt hozzá és a hatalmas fejét megsimogatta.
-Közelebb is jöhettek.
-Nekem jó itt- dadogta Lyam teljesen lefagyva. Én tettem feléjük pár lépést. Aemond mellém jött és a kezemet megfogva közelebb húzott az állathoz.
-Szeretnéd megérinteni?- némán bólintottam. Mögém lépett és a kézfejemre csúsztatta az övét. Ahogy Vhagar közelebb tette a fejét hátra léptem ezzel az egész testemmel Aemondénak feszülve. Kicsit hátra lépett, hogy elhúzódjon de vele együtt léptem még jobban hozzá simulva.
-Ha a te illatod érzi tuti nem fog megenni-súgtam neki mire felnevetett és előre tessékelt, hogy a kezem hozzáérjen. Forró volt és érdes tapintású. Óvatosan végig húztam rajta a kezem. A szívem majd kiugrott a helyéről de nem tudom, hogy a sárkány miatt vagy Aemond nekem feszülő testétől.
-Sokszor visszamentem oda. A tisztáshoz hátha láthatlak még.- suttogta a fülembe amitől kirázott a hideg.
-Na énis megpróbálom! - Mondta Lyam amire Aemond hátrébb lépett és elindult felé. Gyorsan mentem vele szorosan mögötte. Lyam végül Aemond mögé bújt és úgy érintette meg Vhagart, hogy a másik kezével Aemond köpenyét markolta. Nagyon vicces volt ahogy ennyire akaszkodik rá ő meg csak unott arcal tűri.
Visszajött. Látni akart. A szavai csengettek a fülemben. Én is vissza akartam menni de mivel azon a napon amikor megmentettem látták Vhagart apám megerősítette az őrséget és nem tudtam kimenni.
Hazafelé bementünk a városba nézelődni. Aemonddal sokszor összenéztünk de nem akartam Lyam előtt arról a napról vagy a tisztásról beszélni. Ahogy mentünk az árusok között megláttam egy gyönyörű nyakláncot. A medál egy kifeszített szárnyú sárkány volt tele apró kék zafírokkal mintha csak a pikkelyei lennének. Egyből felvettem es megcsodáltam.
-Csinosan állna.- lépett oda Aemond és ő is megnézte.
-Nem illendő más család címerállatát viselni.- vissza tettem a láncot és nézelődtem hátha találok hasonlót szarvasosban.
-Elmeséled mi történt tegnap?- kérdeztem amikor az öcsém nem figyelt.
-Lefattyúztam az unokaöcsém mire ő megütött.-vont vállat.
-És tényleg az?
-Igen. Csak az apám ezt nem akarja elismerni. Mindig őket védi jobban.
-Sajnálom.
-Ugyan. Nincs okod. Jó ez így.- nem tűnt feszültnek a témától.-Másnak ne említsd, mert apám kivágatja annak a nyelvét aki lefattyúza azokat a barna hajú rohadékokat.
-Minden Targaryen szőke?
-Igen, a legtöbb. Nagyon ritka, hogy sötét hajúak. Csak az erős génekkel rendelkező pároknál fordul elő. De gyakori nálunk a rokon házasság, hogy tisztán tartsuk a vérvonalat és sárkánylovasok maradhassunk.
-Te is valamelyik rokonodat fogod elvenni?
-Nem hiszem. Szerintem anyám és a nagyapám politikai házasságot szánnak nekem.
-És Rhaenyra? Elfogadjátok majd uralkodónak?
-Túl sokat kérdezel.-mosolya őszinte volt de a tekintete mintha keresne valamit az enyémben. - Induljunk, hogy vacsorára vissza érjünk!- Szólt Lyamnak ezzel félbehagyva a beszélgetésünket.