Szarvas a sárkányok között (Aemond Targaryen)

8

Éjszaka dulakodás hangjára ébredtem. Kimentem megnézni mi történik és megláttam amint apám Aemonddal harcol. Nem értettem mi történik, hallottam már az őrök lépteit felfelé a lépcsőn. Vérre menően harcoltak és Aemondnál volt az előny. Apám kardja kirepült a kezéből ő pedig neki esett egy asztalnak. Aemond lesújtani készült. Nem tehettem mást, közéjük ugrottam. Amikor észrevette hátra ugrott, hogy ne találjon el de későn volt. A kardja végig vágta az alkaromat. Éreztem, ahogy a vérem  elkezd folyni. Aemond eldobta a kardot és mellem guggolt.
-Mit művelsz?- kiabalta aggódva de dühösen. eközben apám felvette a kardját és mögüllem kinyújtva Aemond nyakának szegezte. Minden erőmből rálöktem egyet így hanyatt esett és már nem fenyegette apám pengéje. Apám elindult volna felè de elkaptam a karját amilyen erősen csak tudtam szorítottam és zokogtam. Ekkor ide értek az őrök. Apát és engem lefogtak, hátra tették a kezünket és lenyomtak a földre térdelő helyzetbe.
-Engedjétek el a lányt! Megsérült. Azonnal el kell látni!-kiabálta Aemond de süket fülekre talált. Besétált a királyné, az apja és Aegon.
-Mi történt?- kérdezte a királyné
-Az irodádban kutakodott, amikor számon kértem megtámadott. Lyana nem csinált semmit csak közénk ugrott.
-Vigyék el őket  és hozzák a kisebb Baratheon fiút is. - könyörögni akartam, hogy az öcsémet hagyják ki ebből de felesleges lett volna. Apámmal csak némán tűrtük ahogy az örök
elvezetnek. Engem külön részre vittek ahol összevarrták a kezemet, az adrenalintól még alig éreztem fájdalmat. Meg se tudtam kérdezni apát, hogy mi történt. Nem akartam elhinni amit Aemond mondott. Megölte volna az apámat a szemem láttára.  Miután végeztek a kezemmel elvittek egy koszos hideg cellába ahol csupán egy ágy volt. Leültem az ágyra és a térdem átfogva próbáltam feldolgozni a történteket. Annyira nyirkos volt itt lent, hogy a vállamra csöpögött a víz. A ruhám beszennyezte a saját vérem. Nagyon fáztam és féltem. Mi lesz most velünk? Kivégeznek? Mit kereshetett apám a királyné dolgai között?

Nem aludtam semmit egész éjszaka. Egy apró ablakon sütött be egy kevés napfény innen tudtam, hogy már reggel van. Hirtelen kinyílt a céllam ajtaja és Aegon lépett be rajta.
-Jó reggelt!
-Az apám és az öcsém jól vannak?
-Igen ne aggódj. Ma már meg is lesz a tárgyalás és ha minden jól megy te meg az öcséd utána haza térhettek.
-És az apám?-nem válaszot csak lehajtotta a fejet.-Ha kivégzitek bosszút állunk.
-Nyuglom ezzel mi is tisztában vagyunk éppen ezért most is tárgyalnak a szüleim, hogy mi lenne a legjobb megoldás elkerülni egy újabb háborút. Most gyere velem. Visszatérhetsz a szobádba és meg tudsz fürdeni a tárgyalás előtt.  De a szobádból nem jöhetsz ki.- Két őr és Aegon kísért a szobámban. Layla már várt egy kád fürdővel, miközben készülődtem Aegon séta közbeni szavain gondolkoztam. Azt akarta, hogy legyek nyugodt és engedelmes a tárgyaláson. Amikor meglátom apám és a testvérem ne próbáljak odamenni hozzájuk csak üljek le a helyemre ahova az örök vezetnek. Legyek bűnbánó apám tette miatt. Habár könyebb lenne ha tudnám mi ez az egész. Aemond elvileg felszólalt értem. Mondta az anyjának és a nagyapjának, hogy ellöktem apám kardja elől ezzel védve őt. Bár nem tudom, hogy őt akartam védeni vagy apát. Ha megölte volna Ameondot akkor ott helyben kivégzik.

Elkezdődött a tárgyalás. Apa már bent volt amikor bevezettek. A testvéremet nem láttam sehol. A király nem volt jelen csak a Királyné az apjával és a fiaival. Aemond rám se nézett ahogy beléptem a terembe. Az arca feszült volt. Aegon könnyedén rám mosolygott, én csak biccentettem neki. Ahogy mondta úgy csináltam. Leültem a kijelölt helyemre és lesütöttem a szemem.
-Tudod, hogy édesapád mit keresett?- kérdezte a királyné
-Nem- válaszoltam szűkszavúan de lényegre törően éppen ahogy Aegon javasolta.
-Szerinted milyen büntetést kellene adnom nektek? Apád egy térképet keresett a kastély rejtett részéhez ami már sok éve le van zàrva. Elvileg csak egy régi Baratheon emléktárgy miatt.- tényleg ennyi lenne? Ennyire fontos egy ereklye? Fontosabb mint az élete? A kérdésre egyszerűen nem tudtam mi lenne a helyes válasz.
-Felség szerintem nem a kivégzés a legjobb megoldás. Ha kivégez minket a megmaradt Baratheonok fellázadnak.
-Akkor hogyan kellene büntetnünk titeket?
-Én... nem tudom- suttogtam magam elé
-Van egy ajánlatunk. Segítettél a fiamnak ezzel szembe szállva apáddal. Nem bízom benned de nem is féltem tőled a gyermekeim  életét. Hozzá adlak a fiamhoz ezzel megpecsételve a családok közötti békét.
-Az én lányom nem lesz a Targaryenek túsza!-jelentette ki apám
-Semmi baj apa.- mosolyogtam rá erőtlenül.- Ez egy megtisztelő ajánlat felség! Amennyiben az apám és az öcsém épségben hazajutnak megtiszteltetésnek venném ha a családjukba tartozhatnék.- nincs más választásom ha nemet mondok kivégeznek minket.
-Rendben akkor hàt hivatalosan is Aemond jegyese vagy! -szép lassan apámhoz fordult.- A lányod biztonságban van nálunk ameddig tudod hol a helyed.- szóval ha apa tervez valamit megölnek. Örökre a királynő túsza leszek. Eddig kedveltem Aemondot de azok után, hogy láttam apám életére törni tudnám valaha is szeretni mint a leendő férjemet?