A pályán túl ✔️

21.Nagyapa

Anna Hernandez

Tovább zuhantam majd egy mezőn kötöttem ki a mező közepén egy pad volt a padon pedig egy ember ült ismerős volt de a látásom homályos volt a hogy közeledtem feléje fel állt majd felém fordult menetközben fel tűnt hogy egy fehér ruha van rajtam a kedvenc fehér ruhám a mikor meg fordult le gyökerezett a lábam a nagyapa volt az tudtam hogy halott most meg is el és eleven olyan mind a milyen mindig is volt mosolygós és vidám meg álltam majd újra el indultam felé ő meg nagy mosollyal köszöntött .

-Anna drága kis unokám
-Nagyapa te ?
-Üjünk le majd le ültünk a padra
-Anna tudom mire gondolsz hogy én halott vagyok és hogy mit keresek itt erre csak bólintottam majd egy hatalmas fehér fény jelent meg előttünk
-Nagyapa ez mi ?
-A múlt és a jelen kapuja
-Ahhh
-Gyere velem majd bele karoltam be léptünk ezen a kapun majd a temetésére kerültünk mindenki zokogott mégis én ki tűntem a tömegből sokkal jobban sírtam mind bárki más
-Anna emlékszel mit mondtam volt mindig neked a mikor valamiért sirtál ?
-Igen Ha soha nem sirtál a szemed nem tud szépnek tűnni
-Pontosan emlékszel milyen volt a szemed addig a míg itt nem sirtál ?
-Nem
-Tűzesen volt kék hívogatott mindenkit a szemed
-Igen
-Most pedig jegesen kék de így is hívogatja az embereket~ errre csak bólintottam Gavi jutott eszembe a mikor a jeges szememmel cukkol majd magamra néztem a múlt beli ön magamra büszkeség öntött el hogy ki bírtam az a mit akkor nem gondoltam volna majd a nagyapa meg szólalt
-Tudód Anna hihetetlenül büszke vagyok rád mindig is az voltam de ki bírtad meg ha depressziós voltál is mégha a barátaidat el is taszitotad magadtól akkor is meg csináltad talán a családból téged érintett a leg rosszabban az en halálom 
-Nem értettem miért történt az velem hogy te meg haltál
-Majd választ kapsz de mennyünk tovább ~a következő hej szín a balesetem heje volt
-Tudod a 2 nagyokos élete se jött össze a te baleseted miatt
-Mi?
-Ki nyomoztak mi történt ki derült hogy ok voltak így  őket el tiltottak de igazából mi akkor is találkoztunk csak nem emlékszel ~majd futtatni kezdtem az agyam és be villant az emlék
-De emlékszem
-Gyere tovább ne lásd hogyan történt
-Rendben mennyünk minyárt baj lesz ~a következő állomás a santorini nyaralás volt a mit én meg hosszabbítottam a szobámban ültem és telefonoztam pontosabban az instán görgetem a mikor szembe jött velem Rayan és Zoe képe Zoe volt évfolyam társam elég joba voltunk a képen Rayanel voltak pontosabban egy történet volt a hol kávézni voltak Rayan fogta Zoe kezet ez akasztott ki majd az hogy ki tettek egy csókolóztos képet láttam magamon hogy egy könycsepp le folyt az arcomon majd azt követte sok másik majd a nagyapa a vállamra tette a kezét
-Gyere Anna ~majd vissza a mentünk és le ültünk a padra
-Ezeket most miért néztük újra
-Anna figyelj rám egy picit
-Rendben
-Hallgasd ~majd hallgattam Gavi hangja volt az
-Anna én nem tudom hogy csináltuk vagy te tudtade hogy mi van veled hogy babát vársz de én szeretlek bármi van is csak ne taszits el magától mert abba bele halok~majd a nagyapára néztem és sírni kezdtem ő ölelésbe vont
-Figyelj rám Anna ~bólintottam majd fojtotta
-A sors mindenki életében jelen van ha így ha úgy ott van a sors bele szokott sodorni embereket az életünkbe de van hogy ki sodorja őket engem ki sodort az életetek böl és mostmár csak ha bajban lépek közbe de látom mi van veletek tudod Pedrot be sodorta az életbe és téged az övébe Rayant ki sodorta de tudod minden ember hozza tesz a jelenlegi enedhez .Az hogy ezek az emberek mennyit maradnak az életünkben egy bizonyos darabig rajtunk is áll .A mikor 2 ember között valami szörnyűség történik akkor a sors próbára tesz őket hogy biztos maradjanak e és képesek e túl beszélni a gondokat .Most rátok is egy próba vár de tudom hogy jól fogsz dönteni ha nem meg a sors újra össze fog vonni titeket. Ezt soha ne feledd és azt se hogy a család egyik legg erősebb embere vagy .
-Rendben ~majd újra ölelésébe bujtam majd egy újabb fehér dolog jelent meg
-Anna el jött az időd indulnod kell ez a kapu most vissza vis és ne feléd a mit mondtam
-Rendben majd utoljára meg öltem és el indultam a kapu fele ő integetett nekm egy hatalmas mosoly kíséretében a kapuban meg álltam és én is intetem neki majd be léptem és újra zuhanni kezdtem közben meg végig nagyapa szavai jártak a fülembe