36. Amnézia

149 6 0
                                    






Pedro Gravira



Ma van napra pontosan  2 hete a balesetnek idő közben Anna kómába esett mindig van vele valaki Carla minden nap be jár talán a lelki ismerete Carlo fel ébredt ö ma áll vissza a pályára én a kórházból indultam Anna anyukája váltott le majd el mentem Carlo után be értünk át öltöztünk majd indult az edzés fura úgy edzeni hogy Anna nem követi minden lépésem hogy bárhova nézek látom egy pillanatát edzés alatt arra letünk figyelmesek hogy Carla és Mia szalad be majd el kiáltsák maguk hogy

-Anna fel ébredt!

ez volt az a mondat a hol semmi nem érdekelt csak az hogy beszélyek vele és hogy vissza húzam a gyűrűt az ujjára az öltözőbe indultam de nem egyedül mindenki jött utánam át öltöztem és rohantam a kocsihoz majd a kórházi meg sem álltam




Anna Hernandez



Nem tudom hogy hol vagyok nem tudom hogy ki ez a férfi a ki Ann nak szólít sem azt hogy mért vesz körbe ennyi ember de hogy valami hatalmas katasztrófába keveredtem na az biztos de inkább az elejéről kezdtem az éreztem hogy zuhanok majd állmos lettem és aludtam erre mire ébredtem fel hogy anya egy sárga fotelben ül és olvas szét néztem egy kórházban vagyok még szólította anyát

-Anya hol vagyok?

-Anna szívem csak hogy fel ébredtek szólok Henrynek

-Rendben ~ennyit tudtam ki nyögni

Henryt ismerem ö majd el mondja mit keresek itt Egyszer csak nyílt az ajtó Henry leppet be rajta

-Szia Anna hogy vagy?

-Jól de mit keresek itt?

-Mire emlékszel

-Arra hogy le szállt a repülő és haza jöttem Santorinibol vacsoraztunk majd le feküdtem aludni mert mi történt ha nem ez?

-Anna volt egy autó bal eseted de majd  el mondja annak a kiknek el kell hogy mi történt veled oké?

-oké ~majd bolintottam

meg vizsgált és ki ment majd fura emberek jöttek be Anyát ismerem ö le ült mellém Xavir meg ölelt Carla egy idegen fiú vállán sírt Mia Carloval állt és sok ismeretlen ember volt nem bírtam tudnom kellet mi történt velem

-Uuuuu Uuuuu az jó hogy itt vagytok de jelzem ha nem mondtak akkor én semmire nem emlékszem csak arra hogy haza költöztem Santorinibol de azzal anyi~majd a Carla mellett álló fickó oda jött és a kezét nyújtotta felém

-Szia Pedro Gonzales a nevem Xavier a csapatunk edzője hívj nyugodtan Pedri nek amúgy meg a Sogorod vagyok!

-Ahhhha jó bocsánat de erre nincs mit mondjak nem tudom kik vagytok a család tagjaimat fel ismerem de titeket nem ~majd mindenki be mutatkozott

kivéve egy személyt ö a falnak dőlve bámult maga elé azt hiszem ö nem kedvel majd azt hiszem Robert meg szólalt majd a telefonján mutatott egy képet én voltam a képen 2 kis gyerekkel

-Anna erre emlékszel?

-Nem sajnálom~Bólintott

majd el mondta a kép emlékét és történetét és a gyerekek nevét el mondta hogy a fotót a felesége csinálta egyik meccsünk után és azt is hogy a gyerekek nagyon szeretek engem erre bolintottam majd Xavier meg szólalt

-Szerintem hagyuk Annát pihenni mennyünk haza ~erre mindenki bólintott

kivéve azt a pasit a ki maradt is majd meg szólalt anya

-Pedro el kéne mennem egykicsitt az étterembe addig maradsz ?

-Igen amúgy is úgy volt hogy edzés után ide jövök de Helen kicsitt kint tudunk beszélni ~anya bólintott majd ki mentek

majd Pedro vissza jött a kezembe adta a telefonját majd le ült a  Galériájában a képeket nézegettünk majd meg szólalt

-Ezzekel a kép pékek el tudom mesélni mi történt ha akarod ?

-Akarom

-Rendben ~mikor meg néztük és él mesélt mindent állítása szerint bolintottam majd meg szolaltam

-Akkor ha jól értelmeztem te a völegénye vagy van egy házunk a mi hamarosan kész lesz nyáron lesz az esküvőnk és autó balesete volt ezért nem emlékszem mindenre de elég viharos a kapcsolatunk mert már egyszer ott hagytalak de vissza jöttem ja és meg halt a gyerekünk a mi meg sem született mert méhen kívül fogant meg

-Igen

-Aha

-Itt a gyűrűd~ majd a kezembe adta a gyűrűt amivel elvileg még kérte volt a kezem

-Ha akarod akkor hord csak

-Rendben de nagy baj lenne ha aludnék?

-Nem nyugodtan be takarlak ~így is tett majd  le ment enni én meg el aludtam

de azért át futott a fejemben hogy hogyan szedtem öt fel. Rohat jól néz ki és le merem fogadni hogy ha az ápoló nem volna rajta még jobban nézne ki majd el aludtam halottam a mikor vissza jött meg jobban be takart majd meg puszilta az arcom alig tudtam turkoztettni magam hogy ne mosolyogjam el magam

A pályán túl ✔️Hikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin