•Felix szemszög
_________________
Óra után gyorsan összepakolt majd kiviharzott a teremből.
Én is gyorsan összeszedtem a cuccaimat és utána szaladtam.
Végül a mosdóban találtam rá.
- Hyunjin - szólítottam meg eléggé halkan
- Felix te mit keresel itt, azt hittem nem szereted a társaságomat - mondta unott hangon mire a lelkiismeretem fejbekólintott
- É-én nem egészen úgy értettem
- Akkor elárulnád hogy ezt hogyan lehet másképpen érteni? - húzta fel az egyik szemöldökét
- N-nem tudom - hajtottam le a fejemet hiszen most tényleg tanácstalan voltam
- Én nem hinnem
- Nem tudom, hogy most miért lettél hirtelen velem ennyire kedves, nem tudom hogy Daeseunggal most tényleg szakítottál, vagy csak hülyét akartok csinálni belőlem! - mondtam csendesen lehajtott fejjel, már bekönnyezve.
Már nem is emlékszem hogy hogyan vagy mikor, de Hyunjin karjaiban kötöttem ki, de ez most nagyon jól esett.
- Ne sírj Felix, nincs semmi ilyesmi a háttérben - mondta miközben belepuszilt a hajamba
- Sajnálom, most biztos azt hiszed hogy én is egy hisztis ribanc vagyok - mondtam miközben kiszáltam karjaiból és pulcsim ujjával törölgetni kezdtem könnyeimet
- Te nem vagy az - mondta majd rám mosolygott - hidd el, én már tudom hogy a hisztis picsák hogyan viselkednek, volt időm megtapasztalni - mondta kuncogva mire rámosolyohtam
- Na de menjünk, mert még a végén azt hiszik meglógtunk - mondtam és már indultam is a kijárat felé, amikor vissza húzott
- Tudod mit? Ne csak hidjék, gyere!
- Azt mondod hogy lógjunk meg? Megint? - húztam fel az egyik szemöldököm
- Nem volt világos? - mosolygott
- De...csak nem tudom hogy ez most mennyire lenne jó ötlet
- Teljes mértékben! Gyere, menjünk ki a tetőre! - mondta mire lefagytam
- A tetőre?! - hitetlenkedtem
- Nem Felix, a föld alá, naná hogy a tetőre.
- De hát én tériszonyos vagyok - mondtam aggódva
- Ne félj nem lesz semmi baj! Én is ott leszek, gyere - mondta és pulcsim ujjától fogva húzni kezdett.
Amikor felértünk a tetőre szédülni kezdtem és már majdnem le is estem amikor két kar vissza rántott.
- Azt nem mondtad hogy ennyire tériszonyos vagy - mondta miközben a kezei a derekamon pihentek
- Mostmár tudod - mondtam miközben megfordultam és meg öleltem Hyunjint.
Vissza is ölelt, de sajnos egy ajtó csattanás félbe szakított mindent.
Gyorsan elbújtunk pár virág mögé, amit ideéglenesen kivittek a tetőre amíg nem találnak nekik megfelő helyet.
- Ha hó!Valaki...itt vagytok - hallottam meg Haerin hangját. Nagyon fura volt. Mintha sírt volna - Felix, basszameg hol a francba vagy már megint! - mondta mostmár kiabálva és már tudtam hogy sír
- Itt vagyunk, mi történt?
- Jisung... - kezdett bele a mondandójába de nem tudta végig mondani, ugyanis a lábai feladták a szolgálatot és összerogytak alatta.
___________________
412 words
Visszaolvasva rohadt sok hangulatingadozás van ebben a könyvben.
