•Felix szemszög
__________________
- Jisung veled meg mégis mi a franc történt?! - ugrottam oda a Jisunghoz azonnal
- Rosszkor voltam rosszhelyen... - mondta, majd lehajtotta a fejét, ez nekem nem tetszik
- Szerintem mondanunk sem kell hogy amíg ilyen állapotban vagy, addig nálunk fogsz lakni - mondtam mutató ujjammal hadonáztam
- Gondoltam hogy ezt fogod mondani, de nem szeretnék zavarni, főleg most, hogy a bátyád felszedte Jaesungot. - sóhajtott... na de várjunk... MIVAN???!!!
- Na álljunk meg egy kibaszott szóra! - mondta Haerin
- Láttam hogy amikor kimentek a szobámból beszélgettek valamiről és utána lesmárolták egymást - sóhajtott Jisung
- Szerintetek hány évet kapok ember ölésért? - fordultam Hyunjin és Haerin felé
- Személyszerint jobbban örülnék ha nem csinálnál semmi ilyesmit. Biztos valahogyan máshogy is meglehet oldani ezt a dolgot. - mondta Hyunjin
- Szerintem inkább hagyjuk ezt az egészet. Én sem örülnék ha jönne valaki azzal a sztorival hogy "bocs de az egyik haveromnak bejössz már évek óta, szakítsatok pls hogy összejöhessen veled". Nem ér annyit az egész.
- Szerintem te nagyon beüthetted a fejed! Szerinted én elviselném hogy az a szajha minden percben Minho után szaladjon? Hát minek nézel engem?! Elmebetegnek?! És azt sem fogom hagyni hogy itt tönkretedd magad azért mert az én tökkel ütött bátyám van olyan balfasz hogy összejöjjön a világ egyik legnagyobb kurvájával, miközben te fülig szerelmes vagy belé! - mondtam már kipirossodva
- Nem szükséges...
- Ha érted nem,akkor legalább Felixért, ne kelljen azzal a ringyóval élnie - mondta Hyunjin, mire elpirultam, amit Haerin észre is vett és szemöldökét kezdte huzogatni.
[...]
- Jisung, sajnos nekünk most mennünk kell, pihenj sokat és ne aggódj! Hamarosan Minho karjai közt leszel! - mondtam elköszönés képpen
- Rendben, kössz és sziasztok! - integetett aranyosan
- Szia! - köszöntünk egyszerre majd otthagytuk Jisungot egyedül.
- Itt megállnál kérlek - mondta Haerin Hyunjinnak amikor a házuk előtt voltunk - Sziasztok! - mondta majd becsapta az ajtót.
Az út további részében csend lett körülöttünk,de nem az a kínos csend hanem csak szimplán fáradtak voltunk és nem volt kedvünk beszélgetni.
- Most meg hová megyünk? - kérdeztem Hyunjintól amikor befordult egy számomra ismeretlen utcába
- Haza - mondta halál nyugodtan
- D-de é-én nem erre lakom - mondtam halkan
- Tudom hol laksz - remélem nem a vesémtől akar megfosztani, mert akkor esküszöm hogy soha többé nem barátkozom össze senkivel!
- Akkor most mégis hova megyünk? - vágtam értetlen fejet
- Már mondtam hogy haza, a szüleim nincsenek itthon és szerintem nem nagyon szeretnél találkozni Minhóval vagy Jaeseungal, így is kimerült vagy.
- Ennyire látszik? - sóhajtottam
- Eléggé...de semmi baj - mosolygott rám, hát kössz, nagyon megnyugodtam.
Amikor megérkeztünk egy óriási luxus házzal találtam szembe magam.
- Tetszik?
- Aha, nagyon szép - mosolyogtam rám
- Örülök hogy tetszik - mondta majd megsimogatta a hajamat - ne ácsorogjunk itt kint,még a végén megfázol - mondta és a karomtól fogva húzni kezdett a bejárati ajtó felé.
- Hát ez a ház nem csak kívűlről szép - mondtam miután bevezetett a nappaliba
- Olyan mint te! Mindenhol tökéletes - szerintem most vörösebb vagyok mint egy paradicsom!
__________________
466 words
