Haza viszel?

Nyugalom sziget

Mosolyogva temetkezett bele telefonjába. Elindultam haza. A tömb környékén már előbb lassítottam és jól megnéztem az embereket. Leparkoltam, majd ránéztem útitársamra. A sötétedés miatt már csak néhány utcalámpa adott fényt, így nem kellett félnem, hogy a tömb környékén bárki felismerné.

- Megérkeztünk – néztem rá. Aztán ki is szálltam és az ülést előre húzva kivettem a táskám. Nyár lévén meleg van, de az esték még így is kissé hűvösek, így kicsit összébb húztam magamon a zakómat. – Jössz? – Kérdeztem visszahajolva a kocsiba. Teljesen belemerült a telefonjába.

- Persze – ijedten kapta rám tekintetét és szállt ki ő is. – Merre? – Nézett szét kissé fáradtan, mégis kíváncsian.

- Ez a régebbi tömb az – mutattam az előttünk álló kisebb négyszintes épületre, ami két nagy tömb között helyezkedik el.

- Barátságos környék – mondta elmélázva.

Beillesztettem a kulcsot a zárba és a lépcsökön elindultam a legfelső szintre. Minden szinten, három oldalon helyezkednek el a lakások, amik alig mondhatóak másfél szobásnak. A negyedik szint teljesen az enyém, így a lépcső végénél csak egy ajtó van. Az előtérbe érve Mia azonnal elém futott és önkívületi állapotban kezdett el fetrengeni. Beengedtem magam mögött Tomot, akit amint észrevett felébredve, kezdett el hátrálni.

- Mia, ne rezelj be. Barát – azonnal felkaptam és kezemben tartva sétáltam a megszeppent Tom felé.

Mielőtt elértük volna vendégünket, Mia úgy gondolta, hogy jobb ötlet a nyakamba mélyeszteni a karmát, majd elrohanni.

- Jól vagy? – Lépett mellém és nézte a karmolást, amiből ki is serkent a vér.

- Csak leveszem az ingem, nem szeretnék még egy inget kidobni – gyorsan feltettem a zakóm a fogason lévő vállfára, és le is vettem magamról az inget. Az ing alatt egy hófehér trikó volt. Magam elé tartottam az inget és jól megnéztem, nem lett-e véres. – Hál égnek nem lett véres. Mia miatt már legalább egy tucat inget kellett kidobnom – mondtam megfordulva Tomnak, aki háttal állt nekem. – Ügye, tudod... hogy nem az orrod előtt fogok félmeztelenre vetkőzni. Van rajtam trikó – mondtam nevetve.

- Nem tudhattam – mondta az orra alatt, kicsit pirosabb arcszínnel, de teljesen komoly arccal.

- Gyere, kérsz valamit? Enni, inni, kávé, tea? Addig ülj le a nappaliba – invitáltam be a tágas helységbe, aminek a falán egy nagy TV volt, mellette faltól-falig polcok, amik roskadoztak a könyvektől.

- Ahogy elnézem, szeretsz olvasni – állt meg az egyik polc előtt. Majd felvont szemöldökkel fordult felém. – Képregények?

- Mi a baj velük? Szeretem azokat is. Átöltözök rendben? – Álltam meg előtte. – Addig, mond nyugodtan, mit kérsz – mondtam már az ajtó túl oldaláról.

- Tea jó lenne. Milyen teád van?

- Tea nagyhatalom vagyok, bármit kérhetsz – sétáltam ki egy hatalmas méretű I ♥ NY feliratos pólóban és egy cica nadrágban. – Gyere, indultam ki a konyhába. Kivettem a szekrény felső részéből egy hatalmas dobozt, ami telis-tele volt tea filterekkel. – Van külön teafüvem is, csak az a kamrában van – mondtam ránézve.

- Gránátalma jó lesz – húzott ki kettőt a tartóból.

- Kettőt szeretnél inni? – Kérdeztem vissza.

- Neked is vettem ki, vagy nem ugyanolyat iszunk?

- Én levendulát fogok inni – mondtam, miközben kikaptam egy filtert, majd vissza is tettem gyorsan a dobozt.