Haza viszel?

Szabadnapok

--Rose szemszög—

Az út nem bizonyult rövidnek, főleg a legalább órás dugó miatt, ami feltorlódott Pitsburgben. Hajnali két óra volt már. A kulcsomat az ajtóba illesztettem a tipikus kisvárosi lakás ajtajának zárjába. Csendesen léptem be, mivel sejtettem, hogy Apum alszik már. Minden táskát behordtam az előtérbe és megindultam a leghátsó szobába, ami a hálószobája. Benyitottam csendesen.

- Apu? – Néztem farkasszemet a meglepett Édesapámmal és egy ismeretlen hölggyel.

- Kicsikém? – Pattant fel hirtelen és az ismeretlen néni, fáradt mozdulatokkal kelt ki.

- Kimegyek a nappaliba, amíg összeszeditek magatokat – mosolyogtam rájuk.

Szóval ezért volt olyan fontos, hogy pontosan mikor érkezek. Nem értem miért titkolta előlem. Muszáj, leszek biztosítani Aput afelől, hogy nem zavar, ha van valakije... sőt örülök neki. Nem várhatom el, hogy a válás után egyedül savanyodjon meg. A konyhába léptem és rögtön elkezdtem lefőzni egy kis gyümölcs teát. Pár perc múlva megjelentek ők is és feszengve léptek be. Letettem az asztalra három bögre teát, mire mindketten leültek egy-egy elé.

- Kicsim – kezdte Apu, viszont nem akartam, hogy magyarázkodásba kezdjen.

- Kezdjük ott, hogy Rose Hiddleston vagyok. Harminc éves vagyok, könyvelőként dolgozók és New Yorkban élek, bár biztos vagyok benne, hogy ezt Apu elmondta már. Leszögezném, hogy akárkit is választasz Apu – fordultam felé könnyes szemekkel – én boldog leszek. Az egyetlen, ami fontos számomra, hogy az én Édesapám egy boldog ember legyen. Szeretném, ha ennek a beszélgetésnek így futnánk neki. Bemutattam magam nagyjából, szóval kíváncsi lennék, kit mert takargatni előlem Apu – fordultam a hölgy felé akinek a szeméből láthatóan minden álmosság kifutott.

- Martha Parker – mosolyodott el. – A horgász klubban találkoztunk az Édesapáddal és fél éve kicsit több időt töltünk együtt.

- Értem. Apu? – Néztem felé kíváncsian.

- Kicsikém... sajnálom. Féltem, hogy reagálnál, de ismerhetnélek már ennyire – kuncogott egyet. – Martha... szeretem – nézett rá megenyhülve, mire Martha hálás szemeket engedett meg Apu felé.

- Szerintem elmegyek aludni a régi szobámba, mert rengeteget vezettem és elfáradtam. Holnap szeretnék elmenni veletek a belvárosba és a tóhoz is horgászni. Egész héten remek dolgokat szeretnék csinálni veletek és megismerni Marthat – mondtam majdnem sírva.

- Kicsim... John, mégsem jött? – Kérdezte csalódottan.

- Ha már ott tartunk, hogy dolgokat nem mondunk el egymásnak... szóval John már öt éve, hogy szakított velem – mondtam kínosan nevetgélve. – De ne aggódj. Van egy cicám, aki gondoskodik rólam és van két remek barátom, akik segítenek nekem – fordultam vissza komoly arccal.

- Akkor aludjunk. Lesz mit mesélnünk egymásnak holnap – mondta fáradt mosollyal.

- Jó éjt – köszöntem el és indultam az emeleti szobába.

- Jó éjszakát Neked is – mondták egyszerre.

Eltűntek az ajtóban és én is elvonultam régi szobámba, aminek falán számos képregényes poszter díszelgett. Úgy, ahogy voltam elaludtam.

Reggel finom illatok törtek utat orrjárataimba, így felültem az ágyban. Lassan fogtam fel, hogy hol is vagyok. Telefonom fél percet hagyott csak ébredezni, már csörgött is.