Haza viszel?

Új ügyfél

- Ms. Hiddleston, kérem, csukja be az ajtót és üljön le – invitált be főnököm. Leültem főnököm jobbján, míg balján az ismeretlen férfi ült. Pontosan vele szembe ültem, így volt szerencsém jobban megnézni magamnak. Alkata igencsak figyelem felhívó, majd mikor tekintetét rám vezette, azonnal meghűlt ereimben a vér. – Ahogy látom, máris megértette, miért is vagyunk e helyzetben. Kérem, Mr. Hiddleston ismertesse a helyzetét, addig is magukra hagyom Önöket – állt fel, majd ki is sietett.

- Üdvözlöm! Rose Hiddleston – nyújtottam a kezem felállva.

- Tom Hiddleston – fogta meg a kezem és óvatosan tartotta kezei közt. – Mr. Trainor már mesélt Önről. Amennyiben nem haragszik meg még most szólok, hogy egy kis nyomozást végeztem Ön után.

- Először is – szóltam közbe frusztráltan – tegeződjünk. Hány éves is? Harminc-akármennyi. Én pedig, harminc éves vagyok. A másik dolog, teljesen megértem, szóval hagyjuk a szabadkozást. Mr. Trainor már említette, hogy új ügyfél lesz, merem feltételezni, hogy új könyvelőt keresel, és ránk esett a választásod. Szeretném, ha ismertetnéd nagyjából, a tevékenységed mi is. – Idegesen kerültem a témát. Még én is, aki nem néz túl sokat tv-t is tudom, hogy mekkora híresség ő. Egyértelműen zavarba jöttem, amit a lehetőségeimhez mérten próbáltam elrejteni.

- Színészkedés – mondta, egy bájos mosollyal.

- Azon túl mivel foglalkozol még? – Kérdeztem, miközben felfirkantottam a papíromra, hogy színészkedés.

- Producerként is részt veszek a filmekben, illetve van egy kiadott albumom is.

- Milyen album? – Kérdeztem vissza. Még én is észrevettem milyen érdeklődés csilingel hangomban, így folytattam az írást a füzetemben, arról mi is a munkája.

- Zenei album – mondta mosollyal arcán.

- Ez tudom intim kérdés lesz – folytattam fel sem nézve papíromból.

- Nincs barátnőm – mondta immáron mellőlem. Felnézve láttam, hogy elfoglalta a mellettem lévő széket, miközben én írtam. Zavartan megigazítottam az orromon a szemüveget.

- A magánéleted számomra nem releváns. Az érdekelne, hogy miért is döntöttél a könyvelő váltás mellett – néztem komolyan szemeibe, mire láttam egy kis meglepődöttséget az arcán átsuhanni.

- Mert a rajongóm volt – tekintetét mélyen enyémbe fúrta.

- Ez akkora problémát jelentett? – Kérdeztem vissza, tartva a szemkontaktust.

- Szinte minden alkalommal, amikor megjelentem egy interjúval ért fel. Minden, amit neki elmondtam, vagy kiderült a papírjaimból, már perceken belül fent volt az interneten – mondta, miközben hátrébb húzódott.

- Értem. Fontosnak tartom ezt megbeszélni, mert így elméletileg a munkájában nem kéne, hogy hiba legyen, ami már elég jó dolog. Részemről rendben van a dolog – néztem fel rá. Nem értettem, hogy miért volt kérdés, hogy vállalom-e.

- Azt még most kikötöm, hogy nem lehet köztünk semmi, csak munkakapcsolat – nézett rám komoly tekintettel.

- Miért kéne, hogy más legyen? – Kérdeztem vissza a lehető leghidegebb mosolyommal. Egy híresség, de nem ő az atya úristen. Nem fogok bele esni csak azért, mert jó színész... sőt, pont az, ami a legtaszítóbb egy ilyen hírességben. A kapcsolatban is bármikor megjátszhatja magát.

- Látom érted, viszont azt is szeretném, ha titokban maradna, hogy hol van a könyvelésem.

- Természetesen a teljes titoktartás az egyik legfontosabb erénye az itt dolgozóknak – villantottam egy nagy mosolyt. – Akkor kérlek, az összes eddigi anyagot, ami van, amint lehet, hozd be. Ezek után elég lesz évente egyszer bejönnöd, ha bármi van úgy is keressük egymást e-mailben. Tessék – nyújtottam át egy szerződést, melyet kitöltöttünk és mindketten alá firkantottunk. Majd a névjegykártyámat a kezébe adtam, melyen szerepelt minden elérhetőségem.