Nem vagyunk barátok!【BakuTodo】

2.

Miután Mina bőven kipattogta magát vissza indultunk a koliba.

Mikor oda értünk berúgtam az ajtót. Mert hát, miért kézzel nyitnám ki?

- Na~? Összejöttetek? - ugrott oda elénk Yaoyorozu.

- NA JÓ! KI DROGOZTA BE A PÓNIFARKAT?! - üvöltöttem el magam.

- Hékás! - tette csípőre a kezét Yaoyorozu.

- Akkor meg a faszt dumálsz faszságokat!? - szóltam rá.

- Bakugou-kun! - termett mellém a pápaszemes hadonászva. - Illetlen és ronda dolog így beszélni egy lánnyal.

- Leszarom. Kell egy kávé. - mondtam majd otthagyva őt, lebasztam a táskám a nappaliban lévő kisasztalra mellé pedig a telefonom majd bementem a konyhába.

Éppen vártam, hogy kávé leföljön mikor meghallottam annak a cellukszos genyónak a hangját.

- Bakugou! Csörög a telefonod! - kiáltotta Sero.

- Ki a faszom az?! - kiáltottam vissza neki.

- Nem tudom! Az van kiírva, hogy kurva! - válaszolta a ragasztókönyök.

- A kurva életbe már a faszom verem ebbe a ribancba! - siettem oda majd azt a szart a kezembe véve felvettem. - A faszt akarsz már?! Hagyj már békén te ribanc! - kiáltottam bele a telefonba majd kinyomtam s letiltottam a számot amit már egy ideje meg kellett volna tennem s vissza raktam a telefont az asztalra.

- Ki volt az? - kérdezte félve az elektromos idióta.

- Az exem. - adtam a rövid választ.

- Ohhh~ - hallatta az egyesz osztály szinte egyszerre.

- Neked van exed? - tette fel a kérdést meglepődve Mineta.

- Ja. Nem is egy. - mondtam majd vissza mentem a konyhába.

- De várj már! - futott utánam Kaminari. - Mesélj már róla.

- Nincs kedvem nektek bemutatót tartani az exemről! Hagyjatok békén! - mondtam miközben a kávémat készítettem.

- Csak egy kicsit. Mindenkit érdekel. - jött oda Uraraka.

- Mert!? - néztem rá.

- Mert senki nem nézné ki belőled, hogy van vagy volt valakid ilyen idegbeteg személyiséggel. Jó tény és való, hogy rohadt jól nézel ki, csak túl sok benned a düh. - szólalt meg a hátam mögött Sero mire tőlem csak egy vállrántást kapott.

- Ez egy igen volt? - kérdezte Uraraka.

- Mi a faszt akartok tudni? - kérdeztem miközben belekortyoltam a kávémba. Majd kimentem és leültem a kanapéra.

- Mindent. - mondta Jirou és leült velem szembe a többiek pedig körém.

Hirtelen lekapott egy olyan érzés, mintha egy óvodában lennék és én lennék az óvónő aki mesél, és a gyerekek pedig körülötte ülnek és hallgatják a mesét.

- Hát asszem egy olyan három évig voltam vele együtt. - kezdtem el.

- Sokáig bírta. - szólalt meg Kaminari.

- Kuss vagy itthagylak titeket a faszba! - mondtam dühösen.

- Bocsi. - húzta össze magát a konnektor.

- Egyébként nem is volt baj a kapcsolatunkal mert nem is veszekedtünk vagy ilyesmi. Minden fasza volt. Aztán bevezették a kötelező kolit... Majd egy olyan másfél hónapja talán, haza mentem ugye hétvégén és találkoztam vele is. Aha... azon a hétvégén közölte velem, hogy ő másokkal is lefeküdt mert, hogy én koliban voltam neki meg hiánya volt és nem tudott mást tenni. - húztam le a kávémat majd az asztalra raktam az üres bögrét. - Én pedig elküldtem a faszba amiért megcsalt, nem is egyszer, aztán szakítottam vele. És most azóta hívogat és írogat. Kb ennyi.