Nem vagyunk barátok!【BakuTodo】

3.

=Írói szemszög=

Hamar eljött az este. Mindenki elvonult a szobájába és elfeküdt aludni.

Vihar van, ismét. Bár ennek a jeleit már kora délután is látni lehetett.

Bakugou az ágya szélén ülve gondolkodik azon, hogy vajon hogyan kéne szerelmet vallania Todorokinak.

- Feladom... - sóhajtotta fáradtan. - Bárhogy is nézem mindig hülyén jön ki. Nem tudok szerelmet vallani. - hajtotta le a fejét.

A szőke fiú már eléggé fáradt de a vihar hangjából ítélve nem mostanában fog véget érni.

- Iszok egy kávét... - állt fel majd elindult.

Kiment a szobájából majd beszállt a liftbe menjek gombját megnyomva le is vitte a fiút a földszintre.

Csippant a lift majd ki is nyílt, a szőke pedig kilépett belőle.

Sötét volt lent és csend. Csak a vihar erős hangja hallatszott.

Katsuki a villanykapcsolóhoz nyúlt majd felnyomta a lámpát.
Ám nem számított arra, hogy nem egyedül van lent.

=Bakugou szemszöge=

- A KURVA ÉLETBE DEKU!!! - kiáltottam el magam mikor megláttam a nappali közepén álló idiótát. - Baszki! Majdnem szívfaszt kaptam tőled! - néztem rá idegesen.

- Bocsánat Kacchan. - válaszolta.

- Faszt keresel itt ilyen későn? - vettem vissza kicsit a hangomból. Ugyanis a többiek alszanak.

- Csak lejöttem inni egy kicsit. - válaszolta. - De te? - nézett rám kíváncsian. - Miért nem alszol?

- A-az nem tartozik rád... - vágtam el a fejem.

- Akkor miért jöttél le?

- Kávéért. - mondtam majd el is indultam a konyha fele.

- Kacchan... - jött utánam. - Minden rendben? - kérdezte.

- Ja... - válaszoltam halkan.

- Miért nem alszol? - kérdezte.

- Mert nem tudok viharban aludni. - válaszoltam miközben felé fordultam. - Már kiskoromban sem tudtam. De ezt te is tudod jól.

- Én azt hittem, hogy azt már kinőtted. Nem tudtam, hogy még mindig nem tudsz aludni vihar alatt. - mondta. - Szeretnéd, hogy ébren maradjak veled? - kérdezte mosolyogva.

- Nem. Feküdj aludni. Untig elég lesz ha csak én leszek kurva fáradt holnap.

- Akkor... Hmm... Emlékezzünk... Mi volt az amitől tudtál aludni vihar alatt? - kezdett el gondolkodni.

- Semmi. Sosem tudtam.

- De igen egyszer amikor nálunk aludtál és vihar volt valamitől el tudtál aludni. De mi volt az? - kezdett el mégjobban gondolkodni.

- Azért tudtam elaludni akkor mert simogattad a fejem. De nem vagyok már gyerek. Nincs szükségem ilyen faszságokra. - mondtam.

- És inkább leszel fáradt? - kérdezte aggódva.

- Igen. - válaszoltam.

- Nade Kacchan. Egész héten vihar lesz. Ha nem alszod ki magad akkor beteg leszel. - magyarázta úgy mintha nem tudnám.

- Leszarom. - vágtam hozzá.

- Kacchan ne már! Nem akarom, hogy bajod legyen. - mondta aggódva.

- Ugyan már. Nem fogok beledögleni abba ha egy ideig nem alszok.