Nem vagyunk barátok!【BakuTodo】

4.

Felijedtem. Izzadtam és ziháltam. Alig kaptam levegőt.
Pár másodperc alatt ugrottam ki az ágyból és rohantam be a szobámhoz tartozó mosdóba.

Kijött a tea is.

Lihegve mentem vissza majd bújtam be az ágyba. Próbáltam ismét elaludni ami sikerült is.

Ezután végig aludtam az egész éjszakát s márcsak reggel egy kopogásra ébredtem fel.

- Kacchan? - hallottam meg Deku hangját.

- Hm - morrantottam álmosan válszképpen.

- Hoztam reggelit. Bejöhetek? - kérdezte.

- Mhm - ismét csak egy morgást kapott válaszul.

Benyitott majd hallottam, hogy a sötétben próbál eltalálni a szoba közepén lévő kisasztalhoz. Amint ez sikerült neki és letett valamit az asztalra. Tovább tapogatózott majd pár pillanat múlva azt hittem megdöglök. Deku elhúzta a függönyt ami az erkélyt takarta majd kinyitotta az ablakot.

- Gahh! Baszdmeg de kurva fényes! - morogtam álmosan majd bebújtam a takaró alá.

- Ideje fel kellni. - mondta nevetve Deku s én lassan felültem az ágyban. - Jobban vagy? - kérdezte miközben az ölembe rakta a tálcát.

- Jah. A fejem még sajog kicsit de nagyobb bajom nincs. - válaszoltam reggeli rekedtes hangomon.

- Hála az égnek. - mosolygott megkönnyebbülve.

- Viszont este kihánytam a pónifarok teáját. De neki ezt nem kell tudni. - mondtam majd megettem egy falatot a rántottámból.

- Milyen a rántotta? Én csináltam. - nézett csillogó szemmel.

- Finom. Lehetne jobb de így is jó. Majd megtanítalak igazán finom rántottát készíteni. - mondtam egy önelégült mosollyal.

- KÖ-KÖSZÖNÖM!!! - kezdett el bőgni.

- Oi. Most mi bajod van? - néztem rá értetlenül.

- KACCHAN, MOST NAGYON KEDVES VAGY VELEM!!! - folytatta a bőgést.

- Mert megérdemled... Segítettél nekem elaludni még a koliban. Szóval azért hálás vagyok. Vagy mi... - mondtam lehajtott fejjel.

- K-K-K-KACCHAN!!! - bőgött tovább.

- Itt meg mi folyik? - jött be Aizawa-sensei egy értetlen fejjel.

- Se-sensei? - nézett rá Deku szipogva.

- Bakugou? Jobban vagy? - kérdezte.

- Igen. - válaszoltam.

- Remek, ezt örömmel hallom. Midoriya miért bőg? - nézett kérdőn.

- Mert nem voltam vele fasz. - mondtam majd ettem tovább a reggelim.

- Ka-Kacchan kedves velem! - kezdett el megint könnyezni.

- És ezért sírsz? - kérdezte értetlenül Aizawa-sensei.

- Ezek öröm könnyek. - válaszolta Deku mire a sensei csak a fejét fogta.

- Ha nem fejezed be lerúglak az ágyról és nem leszek kedves. - mondtam rá sem nézve.

- ngh! - feszült meg hirtelen.

Megfogtam a tálcám és felálltam.

- Jobb is, hogy jobban vagy ugyanis ma lemegyünk a partra. - szólalt meg a sensei.

Ohhoo~ Félmeztelen Todoroki, itt jövök!

- Rendben. - mondtam majd kimentünk a szobámból.

Végig mentünk egy folyosón majd onnan kiértünk egy nappalis részre, ahol az osztaly többi része ült és beszélgetett.