Nem vagyunk barátok!【BakuTodo】

1.

=Irói szemszög=

Késő este van. Az idő viharos. A UA 1A diákjai már békésen alszanak a szobájukban. Kivéve egy valakit.
Bakugou Katsuki.
Kevesen tudják de Bakugou viharban nem tud aludni, éppen ezért ül most a nappaliban egy bögre teát szürcsölgetve.

- Csak legyen már vége... - sóhajtotta álmosan a fiú.

Csend volt. Az eső kopogása az enyhe susogás melyet a szél okozott miközben a fákat fújta és az ég dörrenései hallatszottak csak.

A szőke csak csendben ült és várta, hogy a vihar véget érjen. Ám ezt megzavarta a lift halk hangja, ami azt jelezte, hogy valaki jön le.

Nem is kellett sok.
A lift csippant egyet majd kinyílt s kilépett belőle egy álmos Kaminari.

- Oh! Bakugou? - mondta meglepődve álmos rekedtes hangján a fiú.

Bakugou nem valaszolt csak bele ivott a teájába.

- Nem tudsz aludni, Igaz? - ült le a fiú mellé.

A szőke ismét nem szólalt meg csak egy aprót bólintott.

- Megértem. Én az egyik hangosabb dörgésre ijedtem fel. - dörzsölte meg álmos szemeit Denki.

Bakugou még mindig csak csendesen ült és a forró italt kortyolgatta.

- Miért idelent ülsz? - kérdezte kíváncsian a fiatalabb.

Erre Bakugou csak egy szimpla vállrántást adott válaszul.

- Minden rendben? - Nézett Katsukira némi aggodalommal a szemében Kaminari.

- Igen... - adta a halk rövid választ az idősebb.

- Rendben. Én azt hiszem vissza megyek a szobámban és megprobalok aludni még. - állt fel Denki.

- Jó... - szólta halkan Katsuki.

A fiatalabb úgy is tett ahogy mondta.
Beszállt a liftbe majd vissza ment a szobájába.

Ismét csent honolt.

A szőke már rég megitta a teáját mikor a dörrenések abba maradtak.
Már csak az eső hallatszott a halk széllel, ám ezek is egyre halkabbak lettek.

Egy idő után mikor a vihar szinte már el is állt, Bakugou úgy döntött, hogy felmegy és eldől aludni.
Az idő hajnali 2 óra 28 percet ütött.
A fiú általában 4 kor szokott kelni. Semmi ébresztő, magától kel.
Ki tudja miért. Sosem tudta ő sem.
És ha most is 4-kor fog kelni akkor igen csak fáradt lesz napközben.

A szőke fel is ment a szobájába s ahogy felért rádőlve az ágyára egyből el is aludt.

***

Reggel 4-et ütött az óra. Bakugou lassan nyitogatta szemeit.

- Faszomat.... - sóhajtotta fáradt álmos hangon a fiú.

Egy hatalmas ásítás kíséretében fel is ült majd kimászva a meleg ágyból elindult lefele Iidához.

=Bakugou szemszöge=

Beszálltam a liftbe és megnyomtam a földszint gombot. Mikor leértem kiléptem a liftből s meg is láttam a négyszeműt.

- Jó reggelt Bakugou-kun. - szólalt meg mikor észrevett.

- Jobbat... - válaszoltam fáradtan.

- Nem tudtál aludni? Eléggé fáradtnak tűnsz. - nyújtott felém egy bőre kávét.

- Köszi. De amúgy ja. Nem nagyon aludtam. - mondtam majd beleittam a forró italba.

Reggelente kivételesen tök jól el tudok beszélgetni a négyszeművel. Tudja a faszom, hogy miért. Reggel még valamennyire normális.