2. Fejezet: Szereztem magamnak egy barátot

35 0 2
                                    

Pentagram városában:

Kocsma bárjában, démonok gyűljtek össze egy helyen, úgy tömörültek mint hangyák a boly körül.
Éppen a mai híreket kezdték nézni. 

A hírekben: három cápa démon nyomtalanul eltünt.

- Csak nem megint újabb démonok tüntek el? - kérdezte a mellette űlö tag.
- De igen, és ezúttal három a cápa démon tünt el a maffia csoportból - válaszolta a mellette álló démon...

Kicsit arrébb vidáman fütyürészve sétálgat Velvet és közben dudolgat magában, de aztán megáll mert valami zajt hall.
Oda is megy kíváncsiságból meg nézni mi folyik ott.

Egy pár nagyobb, izmosabb gyík szerű démon egy nagyon alacsony méretű kis pók démon lányt keztek piszkálni.

- Hehe ezt nézzétek, milyen kis aprócska kis pici pók lány - mondta és hozzám akart érni, de egy apró kis szikrát küldtem, figyelmeztetés ként.

- Nos, ha meg engedik uraim, én most távozznék - mondtam és amint le akarnék lépni, erre az egyik gyík démon megragadta a vállamat.

- Nem mondtam hogy el mehetsz te kis....- hirtelen elengedet mert az egész testem erősebben szikrázott.

- Ne merj kicsinek nevezni alantas féreg! - a hangom mérgesebbé vált, és kezdett feltámadni a vihar körülöttük, és egyre erősebben fújni kezdett, szinte már vágni kezdte bőrüket a szél.

- Ghh! A francba! Ez meg mi!? - mondta és fej
veszve menekültek. Nem sokkal később a szél el is múlt.

- Haaa! - ki fújtam a levegőt -  végre elhúzták a csíkot. - megkönnyebbültem, és amikor megfordultam hirtelen egy sötét hamu szürke lány üdvözölt.

- HALI!
- Ááhh! - ijedtemben hátra estem a fenekemre.
- Uhh bocsi nem akartalak meg ijeszteni - mondta és segítségként a kezét felém nyújtotta, meg fogtam és meg engedtem hogy fel állítson.

- Kösz.
- Áh ne köszönd, úgyis az én hibám volt - mondta aztán folytatta - láttalak téged azokkal a bestiákkal akik körül vettek, gondoltam hogy esetleg kellene segítség de láttam hogy még se kelledt.

- Ja, de amugy se kell nekem segítség, ha tovább szórakoztak volna velem, meg ismerték volna szörnyű haragomat.
- Uhh  értem...- mintha nem venne komolyan a lány, de nem is érdekelt - Amugy új démon vagy itt? - kérdezte - Ja a nevem Velvet és a tiéd?

- Arania Dark - válaszolva be mutatkoztam én is. - hát igazából régóta itt élek...- a földet néztem.

- Áh értem értem. Amugy Pentagram város melyik részében laksz?

- Én nem lakom ebben a városban - válaszoltam - látod azt a fönt azt a nagy kastélyt - mutattam föl egy fekete kastély alakra - ott lakom, látod?

Velvet nem akart hinni a szemének.

- Miii? Csak nem te vagy az a boszorkány?
Ettől kérdéstől mindig is féltem, hogy elmondjam az igazad, vagy ne. Úgy döntöttem hogy el mondom, gondoltam nem tűnik olyannak aki bárkinek el árulná. Vagy talán tévedek?

- De igen. Én vagyok az a bizonyos boszorkány - mikor ezt ki mondtam Velvet hirtelen elő vette a mobilját, és mosolyogva írogatni kezdet, kíváncsian közelebb mentem mert nem értettem hogy mit csinál.

- Te most mit csinálsz?
- Mindenkinek ki posztolom, hogy én vagyok az első aki rá talált a boszorkányra.

Mikor ezt kimondta egy varázslattal tönkre tettem a mobilját.

- Hé a mobilom!? - Velvet mérges lett rám.

- Figyelj ide kérlek - meg fogtam a karját - senki se tudhatja meg hogy én vagyok az a boszorkány, érted? Nem akarom hogy bárki megtudja! Kérlek igérd meg hogy tartod a szád! - kértem őt miközben rángattam szerencsétlent.

- Jól van jól van tartom a szám! Csak ne rángass már! - elengedtem - hmm olyan furi egy démon pók vagy.

- Mi? Démon pók? - kicsit oldalra billentettem a fejem és csak pislogtam értetlenül.
- Ja, te egy démon pók vagy, mint Angel Dust csak te sokkal pinduribb és cukibb vagy.

- A cuki szót el fogadom, de a kicsi szót azt nem szeretem - mondtam durcásan, erre Velvet megfogta az arcomat mind két kezével és mosolygot rám, aztán át ölelgetni kezdett.

- Aawww te olyan cuki vagy, hogy legszívesebben haza vinnélek és rád adnám rucijaimat aztán sok sok szelfit készítenék rólad és ki posztolnálak - mondta miközben ölelgetett.

- Jó figyelj nekem most már tényleg mennem kell. - mondam neki. Velvet el engedett, és a törött mobilját kezdte nézegetni, kicsit bánatosan.
- Jól van menj, én majd kérek egy új mobilt Valentinotól.

Láttam hogy szomorú arcal nézte a törött mobilját.
- Haaa ad ide kérlek azt - nyújtottam a kezem hogy oda adja az eszközt, oda is adta.
Kezemben tartottam és a másik kezemet fölé tartottam, mágia fény áramlott a kezemből és a törött mobil helyre állítottam. Velvet elképedve bámulta amit műveltem a mobiljával - tessék, jobb mint új korában - vissza adtam neki. 

- A mobilom! Helyre hoztad - boldogan mondta és rögtön lőtt magának egy szelfit -  még a fénykép minősége  is sokkal jobb. - hozzám fordult mosolyogva - köszönöm de amugy hogy csináltad?

- Szívesen, hát ő vissza tekertem az időt, így olyan mintha el se tört volna. Viszont most már megyek - lila aura vette körül a testemet és fel repültem.

- WOW TE REPÜLSZ SZÁRNYAK NÉLKÜL! - Kicsivel hangosan mondta kikerekedett szemekkel.
- Igen ez is a mágiám része - mondtam - Velvet amugy nagyon örülök hogy megismertelek.

- Úgy szintén Arania, hogy meg ismertelek.
Figyu holnap esetleg találkozhatunk?

- Holnap? Hmm - kicsit gondolkodni keztem - rendben holnap találkozhatunk.

- Szuper akkor itt holnap várlak - integettünk egymásnak és haza felé vettem az irányt.

Hazbin Hotel: Arania DarkWhere stories live. Discover now