Hazbin Hotel: Arania Dark

0. Prolólogus

Három cápa démon kószál az erdő mélyén, nem sejtik hogy ez lesz az utolsó sétájuk....

Ahogy egyre beljebb mennek a köd egyre erősebb lett, és a lámpáik pislogni keztek, elő is vették a fegyveriket.

Egy sötét árny suhant át előttük de csak az egyikük vette észre, és lőtt a puskájával de csak egy fát talált el.

- Ne szórakozz már! - szólt rá az egyik

- De láttam valamit...egy fekete alakot...- idegesen mondta, a szíve csak úgy kalapált az ilyedségtől.

- Vagy csak az árnyékod volt, és attól ijedtél meg! Idióta!

- Ki az idióta!? - a két démon veszekedésbe kezdett, ekkor a harmadik hangosan rájuk szólt.

- Fogjátok be a pofátokat! Azt akarjátok hogy előbb találjon meg minket!? - hangosan szólt a kettőhöz a nagyobb darabb démon.

- Bocsánat főnök - egyszerre mondták amikor az egyik közelebb lépett hozzá.

- Mondja főnök úr még is mit is keresünk? - kérdezte.

- Nem mit, hanem kit - elő veszi a zsebéből egy doboz cigarettát és egyet a szájába tesz és rá gyújt, a füstöt lassan ki fújja - állítólag egy boszorkány él ebben az elátkozott erdőben, de senki se látta hogy néz ki. - egy kis szünetet tart, bele szív még egyszer és újra ki fújja a füstöt, aztán folytatja.

- Ez az állítólagos "boszorkány" ebben a sötét erdőn túl lakik.
Akik megpróbálták meg keresni, soha nem tértek vissza... - A cigaretta füstje összekeveredett a köddel, miközben a puskáját töltögette.

- De én esküszöm el fogom azt az állitólagos boszorkányt, akár élve vagy halva - vigyorogva a társa elé tarja a puskát.

- Hé Főnök úr vigyázzon! Még a végén el sül a puskád - mondta az egyik alá rendeltje. A semmiből egy kis lány hangú nevetést hallanak meg.

A hang forrását kezdik keresni, amikor az egyikük meg pillant a fa tetején egy sötét árnyat..
A hold fénye meg világítja az alakot és egy nőies pók démont pillantanak meg, aki a fán üldögél egymagában

- Hé te! Mi fenét keresel te itt? Nem tudod hogy veszélyes ez a hely! Különösen egy ilyen kishölgynek - Mondta a nagyobbik cápa démon

A pók lány mosolyog, aztán le ugrik a fáról.

- Csak nem a boszorkányt keresitek? Úraim - kérdezte tőlük nyugodt hangon.

- De igen őt keress... - mielőtt ki mondta volna a nagyobb testű be fogta a száját.

- Kedves kicsi lány, mi lenne ha szerintem inkább haza mennél? Tudod ilyen apróságnak mint te, túl veszélyes lenne ilyen veszélyes erdőben kószálni. - bele szívott a szivarjába és a lányra fújta a füstöt, ettől ő fintorogva el hesegette a bagó szagát, aztán folytatta a szövegét - a másik meg kurvára semmi közöd hozzá - Bunkó szavakkal bombázta, démon pók lányt.

- Na húzz el innen kis törpe - félre lökte és ettől nagyot esett, nevettek is rajta, és amikor tovább indultak volna, ő fel állt és leporolta magát, és ki fújta a levegőt.

- Én próbáltam kedves lenni, de úgy látszik hogy meg kell büntetnem titeket - halkan mondta az orra alatt. - Az egyikük meg fordult és közelebb ment hozzá, elő rántva egy kis bícskát és a nyakához szegezte.

- Nem hallottam kristálytisztán, mit mondtál az előbb? - megpróbálta megfélemlíteni, de neki egy arca se rezdült.

- Ha haha biztos finom ízű a húsotok, már alig várom hogy meg kóstoljon titeket.

- He? Mi van!? Te most szórakozol - Nem értették.

Az erdő ködje teljesen vak sötétségbe borult, ekkor fura és nem evilági hangokat keztek hallatni.

- Én mindig komolyan beszélek, - kacarászik gonoszan - de most itt az ideje a vacsorának - mondta gonosz vigyorral az arcán.

De mialatt bármit is tettek volna, valami a derekukra tekeredett és mind kettőjüket be húzta a sötétségbe, nem hallott mást csak a társai sikolyait, aztán el halkult minden.

A cápa démon le döbbenve nézte végig a társai halálát, csapott papot mindent ott hagyva az életéért menekült, de az erdő nem eresztette és mindig ugyan oda került vissza.

- Mi a picsa? Hogy hogy megint ide kerültem!
- Hát nem tudod. Be kerültél a csapdámba - mondta mosolyogva.

- Te kis csitri ezért még meg fizetsz! - elő veszi a zsebéből a pisztolyát de a semmi ből valami kiveri a kezéből. Egy hosszú nyelv szerű dolog aminek fogak nőttek ki belőle.

- Hmm tudod Ő nem szereti ha gazdáját bántod. Meg hát még mindig éhes, a két sovány démon nem volt elég neki.... - Mi előtt észbe kapott volna már túl késő volt.

Csak a reccsenést lehetett hallani és a velőt rázó sikolyt ami hirtelen el halkult.

- Nna ezzel is meg volnánk - meg szüntette a ködöt és az illúziót, egy hatalmas kastély szerű mimic lény bukkan fel a semmiből.

A lány csak mosolygott és gyengéden meg paskolta a mimicjét.
- Jó, ügyes kis mimic vagy - aztán be ment, és a lény normális kastélyá változott.

Ez egy be vezető rész volt hamarosan a többit is elkezdem.
Nem tudom mennyire tetszett nektek de majd igyekezni fogok rendes történet kitalálni.

Meg hát nem vagyok profi regény író, ezért kérlek nézzétek el nekem.