Hazbin Hotel: Arania Dark

4. Fejezet: Hívatlan vendég

Kisvártatva haza is érkeztem, de a mimic-em nagyon nem volt boldog, éreztem belőle a mérges gondolatokat, de ugyan akkor aggódott értem.

Falakból csápok tüntek elő és minden porcikámat ellenőrízte.

- Naa hé! Jól vagyok nem történt semmi bajom. - ja nem történt semmi, csak csupa piszkos a ruhám kis helyen szakadt volt és ragadtam mint a méz.
Nosza meg is ragadta testem és egyből a fürdőbe vitt.

- Eszküszöm úgy viselkedik mintha az apám lenne. Hisz nem csoda hiszen úgy is teremtettem őt - mondtam és engedtem a vízet a kádba.

Egy hosszú kellemes idő után

Frissen és tisztán ki jövök a fürdöből, egy fekete alvó háló ruhával, amit a "pót papám" oda készített nekem.
- Áááhh de jól esett ez a kis fürcsi, most hogy már nem ragadok, megyek és meg vacsorázom - mentem is az étkező felé amikor valaki kopogot?

- Rosszul hallodtam vagy tényleg valaki kopogot. - vártam néhány másod percet, aztán vállat vontam és elindultam, de megint kopogtak ezúttal most hangosabban. - Ez lehetetlen! Még is, ki az aki ide mer merészkedni?

Ki nyitom a nagy ajtót és csodálkozásomra egy vörös csikos ruhát viselő karcsú alakú szarvas démont pillantok meg, idegesítő vigyorral az arcán.

- Jó estét kedvesem! - szólalt meg vidáman kissé fura recsegős hangon, mint egy régies rádió bemondó, hát néztem is nagy szemekkel mert azt se tudtam hogy ez ki?

- Ü...Üdvözlöm! De ki csoda maga? - kérdeztem tőle.
- Jajj bocsásson meg, Alastor a rádió démon - mutatkozott be. - meg engeded hogy be jöjjek?

- Aha. Nem! - be is csaptam előtte az ajtót, és egy erős áthatolhatatlan mágiát varázsoltam az ajtóra. - Ez meg teszi, nem hagyom hogy egy jött ment démon, csak úgy be lépjen a kastélyomba! - mondtam kicsit mérgesen.

Megfordultam de előttem termett a rádió démon és neki ütköztem.
Ijedtemben hátha ugrottam s védekező állást vettem fel, mind a négy kezem előtt mágikus kört varázsoltam.

- Még is hogy jutottál be!? - kérdeztem idegesen.
- Teleportáció - csak így nyugisan válaszolta aztán elő varázsolja a botját vagy mikrofonját bármi is az.

- Na jó, ide figyelj te vigyorgó vörös rém, nem tudom, mit akarsz tőlem? De azt ajánlom hogy tűstént hagyd el a kastélyomat! - mérgesen rá szóltam és felkészültem az esetleges hírtelen támadásra.

- Hahaha nyugalom kis boszi - húztam a szám a "kis" szó hallatán - nem azért jöttem hogy meg öljelek... - elsötétült körülöttem a folyosó, és Alastor meg mutatta az igazi énjét - akkor már rég megtettem volnaaa - a hangja félelmet sugárzott, még bennem is, s ettől még idegesebb lettem.

Aztán vissza változott ugyan olyan vigyorgó, idegesítő démonná, mint amilyen volt.
- Nem te apró kis sötét erdőben élő titokzatos kicsi pók lány - mondta s közben át karolta a testem, és pofáján azzal az idegesítő vigyorral bámult még mindig.

Az arcom teljesen el pirult, mert eddig soha nem érintett s nem volt ilyen közel hozzám egy férfi.
- Minden ok veled kicsi pók lány? - nna ennyit erről ez is méretemet cikizi.

- Esküszöm ha még egyszer, meg hallom a kicsi vagy apró szót, szarvas pörköltet csinálok belőle. - Morogtam magamba, miközben karba tettem a kezeimet.

- Ha tényleg nem azért jöttél, hogy meg öljél, akkor miért vagy itt? - kérdeztem és le engedtem a kezeimet.

Alastor közelebb lépett, és meg fogta a vállam majd felém hajolt. Az egyik kezem hátra tettem, és kéz jelet küldtem a teremtményemnek, hogy még ne támadjon, csak várjon.

- Azért jöttem kedvesem hogy meghívjalak a Hazbin hotelbe!

- Hogy milyen hotelbe? - fel emeltem a fejem

- Hazbin hotel! Ahol a lelkek meg váltáshoz és mennybe juthatnak blablabla. De nem ez a lényeg.
Hanem hogy a pokol hercegnője személyesen akarna veled találkozni.

- A pokol hercegnője? Nahát ez nekem új! - csodálkoztam - és miért akar velem találkozni?

- Mert kíváncsi rád. Ennyit mondott, ezért arra kért engem, ha meg talállak adjak át neked egy üzenetet és ezt a meghívót - a kezembe adott egy papírt, ami igazából egy szórólap lenne egy kis vidám szivárvány mintával díszítve.

- Hát izééé hmmm... - kicsit gondolkodóba estem, és közbe néztem a papírt, - az a helyzet hogy holnap találkozom lesz, és nem tudom hogy el tudok e jönni. - mondtam kicsit le hangoltan.

- Semmi gond, majd eljössz amikor kedved tartja, ahogy mondani szokták: ami nem késik nem múlik ha hahaha - nevetett - amugy még nem hallodtam a kedves nevedet.

- Arania... - mutatkoztam be.
- Arania, örülök hogy megismertelek - mosolygott de ezúttal normálisan, egy kicsit furán keztem érezni magam, az ő ki surgárzása miatt, - de most sajnos itt az ideje hogy menjek, majd látogass meg.

- Mindenképpen el fogok jönni, ezt meg igérem - amit igérek azt be is szoktam tartani.
- Úgy legyen. Nna akkor viszlát kedves Arania - ki nyílt az ajtó és lassan kisétált, aztán hirtelen el tünt, meg könnyebűlve a falnak döltem.

- Végre el ment. - a testem kicsit reszketet az idegességtől - nem mondom, félelmetes egy fickó az biztos. - ki néztem az ablakon, és bámultam a csillagos eget, aztán elindultam de most nem az étkező felé, hanem a kastély egyik rejtett titkos termébe, ott ahol egy bizonyos könyvet tartok gondosan el rejtve.

A necronomikon könyvet.