ChanRa- Rima : Láncon tartva

Első fejezet

Seo Might

A nap végén, óráim után elindultam kifelé, mögöttem hagyva a termeket, melyekben az oktatásaim zajlottak. Nem lettem többet rosszul a nap folyamán, de eléggé rám ijesztett az az emlék, mely az első óra előtt talált meg, ahol legjobb barátommal egy ránk szabott küldetés során éppen hogy élve kijutottunk az épületből. Nem tudtam miért pont most talált meg ez az évekkel ezelőtti kép, miért pont a mai napon, de nem volt időm ezzel foglalkozni. A férfi túlerőben volt...

A folyosón sétálva vettem célba a lépcsőt, ami kifelé vezetett. Táskámat lazán vállamra dobva fogtam másik kezemet szabaddá téve, ezáltal nem úgy néztem ki, mint a többi átlagos diák. DongYul jött velem szembe, majd képzeletbeli haját oldalra dobva csökkentette a távolságot köztünk. Kezét felém tartotta, mint valami úri hölgy.

- Mi ütött beléd? –löktem félre végtagját, mire mellém csapódott és végül társaságában folytattam utamat a kijárat felé.

- Csak nem elvesztetted a szüzességed? Alapból csak úgy nem jöttél volna fel a 6. emeletre. –kérdeztem a szokásos gúnyos hangsúlyommal, ami nálunk olyan volt, mint más barátok általános beszélgetése.

- Igazad van csak úgy nem jöttem volna fel, de az exed, EunJi, éppen a kocsidat teszi tö..... –indultam az épület kijárata felé, melyet a csarnokon keresztül közelítettem meg. A kocsim szent és sérthetetlen. Senki nem érhet hozzá. EunJi az a...

Ki érve szedtem gyorsabban lábaimat a parkolóba, ahol sűrű diáktömeg fogadott eltakarva a gyönyörűséges autómat. Egyedül azért tudtam, hogy jó helyre érkeztem, mert a lány hangját bárhol felismerném. Kicsit mélyebben csengett, mint a megszokott, vékony csengésű lányoknak, de elég szexinek hatott, akárcsak JiWoo énekesnőnek, hiszen nem azt az erőltetett koreai ideált képviselte, ami jellemezte országunkat. Igen, az ízlésemmel van egy kis baj, de valahogy azok a lányok jönnek be, akik nem a plakátról kilépve jelennek meg. Persze igényes legyen, de legyen egyedi.

Mikor előre tolakodtam szembe találtam magamat a volt barátnőmmel, aki békésen foglalt helyet a szépségem motorházának tetején. A kocsimon végig nézve mértem fel az eddigi károkat. Visszapillantómat már csak a kábelek tartották, a kocsi külső vázát rúzs foltok tarkították, az ablakok betörve, melynek darabjai a betonon és az üléseken pihenték ki az eseményeket.

- Szia Might. –integetett nekem boldogan. Oda lépve elé néztem fel a könnyed öltözéket viselő lányra. A felsője akadálytalanul elcsúszott oldaláról és egyéb testrészeiről, ami kifejezetten kívánatossá tette őt.

- Mit keresel a kocsimon? –érdeklődtem először udvariasabban, mint ahogy azt a jelenlegi idegállapotban, nem is gondoltam volna.

- Nyugi, csak lecsekkoltam az új szerelmed. Az egész egyetem róla beszél napok óta, és kíváncsivá tett. –tornázta magát feljebb, lábait nagyobb terpeszbe rakva, amik közé simán elfértem volna. A lányt figyeltem, hogy ne tudjon semmi olyat csinálni jelenlétemben, amit később megbánhat.

- Szállj le róla. –szóltam egész kedvesen, még mielőtt le rángatnám a kocsiról. A lány oldalra döntve fejét nézett körbe, majd diadalmas mosollyal arcán tette kecses, vékonyka kezét mellkasomra. Hátra lépve engedtem, hogy nőiesen csicsás cipőjével le lépjen a földre, de mikor talajt ért a lába váratlanul ingembe markolt.

- Még mindig szexi vagy.... –húzott közelebb magához, hogy csak én halljam. – De nem tűröm, hogy valaki egy szimpla SMS-ben szakítson velem. –taszított messzebb, majd kezét emelve arcomhoz akart megérinteni, de még mielőtt megtehette volna, durván fogtam csuklójára.