ChanRa- Rima : Láncon tartva

Negyedik fejezet

Seo Might

A délelőtt folyamán nagyon lassan indult be az étterem, így elég sok időm lett, hogy egy-egy pénzesebb fiatal nővel tudjak beszélni. Mindegyik jól öltözött volt, jellegzetes parfümük pedig belengte az egész helyiséget.

Reggelinél egy világos barna hajú, fiatal lány tévedt be, akinek szemeit napszemüveg takarta. Karján ezüstszínű táskája lógott, testét egy világos rózsaszín egyberuha fedte, mely csak combja felső részéig ért. Egy könnyed kis kabát foglalt helyet vállain, mely krémrózsaszín volt, magassarkú cipője a táskájához illően ezüst színben virított. Ahogy a kis szettben tipegett beljebb szabad kezével napszemüvegét levette, azután pedig előttem megállva nézett fel barna szempárjaival. Nem volt túl kirívó, de nem is volt vissza fogott, mondhatni a kisugárzása tette aranyossá, de egyben vonzóvá is. Mondhatom, hogy igen, férfi létemre végig vezettem rajta tekintetemet és felmértem adottságait.

- Jó reggelt. –köszöntött vékony hangjával, mire elmosolyodva fogadtam kedves gesztusát.

- Szép reggelt. Segíthetek valamiben? –kérdeztem kedvesen, udvariasan, míg tekintetemet arcára vezettem. Csinos volt és igazából nem is bántam volna, ha össze jött volna a lány. Nem tűnt idősnek, talán nagyjából velem egykorú lehetett, így úgy döntöttem, hogy bepróbálkozom nála.

- Igen. Nemrég költöztünk ide a környékre és úgy hallottam, hogy ez az étterem a legjobb. Szóval tudna mit ajánlani...Might? –vezette lefelé tekintetét, így meglátva mellem fölött rögzített kis névjegytáblát nézett vissza rám, miközben barack színű ajkai elhagyták nevemet. Elmosolyodtam, hogy mennyire illemtudó és, hogy mennyire figyel, hogy esetleg véletlenül se sértsen meg.

- Persze, de előbb foglaljon helyet. –egyik kezemet magam elé emeltem és mutattam, hogy merre is induljon el. A lány haját megigazítva indult meg előttem, szabad asztal után nézve, amit hamar talált.

- Gyönyörű hely. –jegyezte meg mosolyogva, miközben kis táskáját a szék támlájára akasztotta. Tekintetét felvezette arcomhoz, majd várta ajánlásomat.

- Gyönyörű, de csak azért, mert kegyed beragyogja. –arcán megjelent egy kis pír, így már sejtettem, hogy valószínűleg szingli és fiatalabb is nálam.

- Köszönöm, de szólíts csak YoungJae–nak vagy Jae–nak. –mutatkozott végül be a lány mosollyal arcán.

- Örök virágzó? Elbűvölő név egy álomszép hölgyhöz. –hízelegtem egy kicsit a lánynak, mire magabiztosabbnak tűnt. Mivel már a célegyenesben voltam, így kicsit visszább vettem magamból.

- Mit szólnál hozzá, ha meglepnélek egy reggelivel?

- Rendben, de legyen finom. –egyezett bele Jae.

- Akkor sietek, hogy minél előbb eltudjalak kápráztatni. –kacsintottam az előttem ülő lányra, aki csak pironkodva elmondta, hogy milyen italt kér. Megjegyezve mentem hátra a konyhába, menet közben viszont a pultnál le tettem Jae kabátját, amiből áradt a kellemes, visszafogott, vaníliás parfümje. Valami egyszerűre gondoltam, amivel nem lehet mellé fogni, így miután a mangós zöld teája elkészült a reggelivel együtt szolgáltam fel neki.

- Dubu jorim, a kedvencem. –csillant fel a lány szeme, mikor leraktam elé a kész reggelit a rendelt teájával.

- Jó étvágyat. –mosolyogva néztem az előttem ülőre, ki mint egy gyerek lett boldog, mikor meglátta kedvenc édességét.

- Maradj csak, ülj le. –mutatott a vele szemben lévő székre, jelezve, hogy hol foglaljak helyet. Nem is tétováztam, ahogy kérte le is ültem, oda ahova mutatott.