Sad Yes | Ollie Bearman ff. |

four

2022.05.28.

A lányokat már hazaengedték, és a kis csapatunkból már csak én maradtam itt. Azóta érkezett még két lány hozzánk. Az egyik Paula a másik pedig Carla. Paula nagyon kedves lány ellentétben Carlaval. Folyamatosan azt mondogatja, hogy én és Paula dagadtak vagyunk. Dr. Marta már elkezdett ez ügyben intézkedni és át lesz helyezve a másik épületbe. Lehet, hogy rám már nincsenek hatással ezek a szavak, de azok akik még csak most jönnek azoknak ez csak egy hátrányt jelent.

A három lánnyal azóta is tatom a kapcsolatot és úgymond olyan legjobb baránők lettünk. Ollie pedig azóta se keresett, de igazából nem is annyira érdekel. Dr. Marta azt mondta, hogy tökéletes úton tartok a gyógyulás felé így már csak két hetet kell itt kibírnom és hazamehetek. Rájöttem arra, ha most itt rendesen eszek akkor hamarabb hazaengednek, és otthon mehet minden előröl az eredeti formájában.

- Jó reggelt - jött be Dr. Marta. - Gyere reggelizni.

Felöltöztem valami normálisnak mondható ruhába, majd mentem is az étkező felé. A reggeli müzli volt gyümölcs darabkákkal.

Ne edd meg. Nem szabad. Dagadt leszel tőle - szólalt meg a fejemben a hang.

Nagynehezen elkezdtem enni. Minden egyes falat fájt. Fájt, hogy minden falat lecsúszik a nyelőcsövemen, és egyenesen a gyomromban landol. Kalóriát vittem be a szervezetembe. Dagadt leszek. Miért kellett már megint ennem? Azért, hogy dagadt legyek? Tíz perc alatt meg is ettem a reggelit.

- Ha így haladsz, hazamehetsz egy hét múlva - mondta Dr. Marta.

Eddig két hétről volt szó, de jó ez így nekem. Még kint maradtam egy kicsit majd bementem a szobámba.

Ma még kétszer ettem. Ebédet és vacsorát.

2022.06.07.

- Jó reggelt - jött be Dr. Marta. - Ma mehetsz haza. Gyere ki reggelizni, majd megmérjük a súlyodat.

Kiment a szobámból és becsukta az ajtót. Pizsamámat egy viszonylag lenge ruhára váltottam. Bézs melegítő nadrág, fekete crop-top. Hajamat megfésültem, majd mentem is enni. A reggeli buggyantott tojás volt zöldséggel. Viszonylag egészséges. Ezt könnyebben megettem, mint a tegnapi kaját.

- Akkor mehetünk is összepakolni a cuccaidat - mondta Dr. Marta.

Visszamentem a szobámba, majd a bőröndömet összekészítettem. A nagy macimat a bőrönd tetejére helyeztem, majd mehettünk is a mérleghez. Jó rég nem láttam, pedig nagyon jó barátok vagyunk. Ráálltam és vártam, hogy a számok beálljanak. 54,9 kg. Azta. Jó sokat híztam. Ha hazaérek első dolgom lesz meghánytatni magam, és legalább három óra kardiót lenyomni.

- És ez még mindig kevés. A szüleidet értesítettem, hogy huszonnégy órás felügyeletben kell lenned, és ha mosdóba mész akkor valakinek hallgatóznia kell. Most nem szabad visszaesned és akkor jó lesz. Naponta legalább háromszor kell enned. Edzeni lehet, de mértékkel. Fontos, hogy a barátaiddal tartsd a kapcsolatot. Minden második nap fogunk találkozni. Lesz olyan, hogy én megyek hozzátok, és lesz olyan, hogy te jössz ide beszélgetni. Adok neked mégegy füzetet, amibe leírhatod a gondolataid, minden rosszat, és jót. Majd mikor találkozunk, akkor átbeszéljük, hogy a negatív gondolataid, hogy fordulhat fordulhatnak pozitív irányba - fejezte be Dr. Marta a mondandóját. - És akkor mehetünk is a szüleidhez. 

Végigmentünk az osztály folyosóján, majd megpillantottam az aulát. Anya, apa és Sophie ott ültek a kanapén, majd mikor megpillantottak engem mindannyian odaszaladtak és ölelgetni kezdtek.

- Úgy hiányoztál - mondta anya.

- Jó újra látni téged, húgi - vont ölelésbe Sophie.

- Már csak egy papírt kell aláírni és mehetnek is - mosolygott ránk Dr. Marta.