Sad Yes | Ollie Bearman ff. |

seven

2022.07.01.

Reggel arra keltem, hogy valaki imád engem hívogatni. Ki az aki reggel hétkor engem hív?

- Nyomjad már ki - csapkodta meg a hátam Mila.

Igen, Milával egy ágyban aludtunk, mert nem akarta, hogy Ollien rágódjak. Odanyúltam a telefonomhoz, és Jak nevét pillantottam meg. Felvettem a telefont, majd beleszóltam:

- Igen?

- Végre felvetted. Alice üzeni, hogy nyolcra legyetek a hotel éttermében!

- Minek? - nyögtem fel.

- Nem tudom - mondta és le is rakta.

Ez gyors volt...

- Ki volt az? - emelte rám a tekintetét Mila.

- Jak.

- Mit akart? - ültünk fel egyszerre az ágyban.

- Alice üzeni, hogy nyolcra menjünk le reggelizni.

- Azt tudod, hogy háromnegyed nyolc van?

- Mennyi? - kiáltottam fel.

Kiugrottam az ágyból, és egyenesen a bőröndömhöz siettem. Kivettem belőle egy sötét zöld bő pulcsit, és egy fekete cicanadrágot. Hajamat kiengedve hagytam, és siettünk is le az étterembe. Végigsétáltunk a piros szőnyegen. Utunk egyenesen az étteremhez vezetett. Beléptünk az ajtón, majd megpillantottuk a többieket. Ashley, Emily, Alice és Jak ott ültek a Prema csapatnál. Dejó. Jak intett nekünk, hogy üljünk le. Mila egyenesen odasietett és helyet foglalt Alice és Ashley között. Egy hely maradt már csak. Emily és Jak között volt az. Szemben Ollieval. Basszus. Odamentem, és leültem. Mindenki evett kivéve én. Ollie tekintete lyukat égetett a szememben. Úgy nézett, mint aki meg akar ölni.

- Olive, nem szeretnél enni? - kérdezte tőlem Ash.

- Nem vagyok éhes - jelentettem ki.

Ollie a kijelentésemre csak felnevetett.

- Miben fogadjunk, hogy azóta sem ettél? - nézett rám.

A tektetemet az asztalra szegeztem, és tanulmányozni kezdtem az asztal terítőt.

- Gondoltam... Te nem fogsz megváltozni Olive Grace Smith. Te ilyen maradsz egy életre - nyögte ki.

Szemeimben könnyek kezdek megjelenni. Felálltam az asztaltól és rohanni kezdtem a szobám felé.

- Ez mégis mi volt? - kiáltott rá Jak Olliera.

Mila utánam iramodott, de nem ért utol. Csak itt akarom hagyni ezt a helyet. Elmenni innen. Futottam egészen a szobáig. Pár perc alatt oda is értem, berontottam, és magamra zártam az ajtót. Mila dörömbölt, de nem engedtem be. Tényleg önző lennék?

- Olive, engedj be! - hallottam meg Ashley hangját is.

Zokogtam és a kezem remegni kezdett. A tüdőm összeszorult és kapkodni kezdtem a levegőt. Nem érdemlem meg az eletet! Nem érdemlek meg semmit!

- Olive, engedj be! - dörömbölt tovább Mila. - Pánikrohamod is lehet, ez nem játék!

Egyedül vagyok. Senki nincs itt,hogy segítsen. Bármelyik pillanatban megfulladhatok, és meghalhatok. A levegőt egyre egyre szaporábban kezdtem venni, és éreztem ahogy a tüdőm küszködik. Nem kapok levegőt és ez megrémiszt.

- Itt a pótkulcs! - kiáltott fel valaki kintről.

Kinyitották az ajtót és megpillantottak engem, ahogy próbálok kapkodni a levegőért. Itt volt Ashley, Emily, Alice, Jak és Mila. Mila egyből hozzámrohant és nyugtatni kezdett. A többiek mereven álltak az ajtóban, és ijedten engem kémleltek.