Before Us » Fred Weasley ꜰꜰ.

✦ 𝐤𝐞𝐭𝐭𝐨 ✦

Qui craint de souffrir, il souffre déjà de ce qu'il craint
────────

A Weasley család (Liával és Alainnel megtoldva) első útja természetesen az Abszol útra vezetett. A nyári nap meleg fényt vetett a macskaköves utcákra, és visszatükröződött a varázslatos árukkal teli kirakatokon. Molly Weasley, akinek szemei állandóan aggódva vizslatták a környéket, szorosan tartotta a kis csoportot maga mellett, miközben végignavigáltak a nyüzsgő forgatagban. Mindenkit Sirius Black közelmúltbeli szökése foglalkoztatott, és Molly nem tudott nem aggódni a családja biztonsága miatt, persze senki nem tudta hol lehet Black, sőt azt se akarták elárulni a fiatalabbaknak, hogy mit is követett el.

Ahogy az utcákon sétáltak szinte természetes volt, hogy összefutnak egy lár ismerős arccal. Neville éppen leszúrást kapott a nagyanyjától, Oliver Wood viszont megállította őket és csillogó szemmel hadart az első edzésükről majd elköszönt, aztán belefutottak Angelinába, aki egy lágy csókkal üdvözölte Fredet. Lia szája szó szerint tátva maradt és valami artikulátlan hangot adott ki magából.

- Tavaly év vége óta együtt vannak - súgta George a lánynak, aki nem tehetett róla de bámulta a páros - Nyáron váltottak egy jópár baglyot. Ha engem kérdezel már nem egyszer csin...
- Pár nap és találkozunk - Angelina egy futó csókot nyomott Fred ajkaira. Ginny fintorgott a látványra, Ron a szemét forgatta, Alain mintha valami átkot morgott szórt volna.
- Mi van? - nézett rájuk Fred kérdően. - Ugyan már, George tudod, hogy...Hagyjuk.
- Nekem elmondhattad volna - nézett rá szúrósan Lia. Igazán megbántva érezte magát - Mondjuk tavaly.
Fred éppen válaszra nyitotta a száját amikor Molly kétségbeesetten kézen ragadta Ginnyt.
- Ezt majd megbeszélitek később. Most csak maradjatok együtt - szólt rájuk a nő, aggodalmaskodva. - Először a Foltozott Üstbe megyünk, hogy elrendezzük a szobáinkat, majd utána jöhet minden más. Könyörgöm legalább most legyen egy kis eszetek.

Fred és George azért huncut mosolyt váltottak, és már tervezgették, hogyan élénkíthetnék fel a rövid ittlétüket, meg se hallva amit az anyjuk mondott. Lia némán sétált mellettük, és hallgatta, ahogy különböző csínyötleteket vitatnak meg, amelyek ma különösen Percyt célozták meg, aki ismét a tökéletes jegyeivel dicsekedett, na meg azzal, hogy iskolaelső lett. A jelvénye most is fényesen csillogott a mellkasán. Lia azon morfondírozott, hogy lehet valaki ennyire öntelt és vajon Penelopé, hogy viseli el, amikor George rámosolygott és lehajolt, hogy a fülébe suttogjon.

- Mindig csak arról beszél, hogy hogyan kapta meg a legjobb jegyeket. Azt hiszem, itt az ideje emlékeztetni őt, hogy az élet többről szól, mint a jegyekről. Mit szóltok hozzá?
- Természetesen benne vagyok - kacsintott Liára, akinek ettől megint a torkában kezdett el dobogni a szíve és halvány pír jelent meg az arcán.
- Nekem most nincs kedvem hozzá, de csináljatok amit csak akartok - Lia megrázta a fejét. Gyűlölte, hogy Fred flörtölt vele, de próbált úgy viselkedni mintha minden rendben lenne.

Amikor a Foltozott Üsthöz értek, Harry és Hermione már vártak rájuk. Harry arca felragyogott a barátai láttán, Hermione azzal volt elfoglalva, hogy ne engedje ki Csámpást, az új macskáját a kezei közül.

- Harry! Hermione! - Kiáltott fel Ron, és előre sietett, hogy üdvözölje őket. A többiek követték, és hamarosan mindenki ölelést és üdvözletet váltott.

- Olyan jó látni titeket - mondta Harry széles mosollyal. - Hiányoztatok.
- Te is nekünk - válaszolta Ron, és hátba veregette. - Igaz, hogy felfújtad a nénikédet? Szép volt!
Harry, örülök, hogy látlak - Percy ünnepélyesen kezet nyújtott Harrynek, fellökve az éppen köszönni készülő Ginnyt.
- Szia Percy - felelte visszafojtott nevetéssel Harry.
- Remélem jól vagy - felelte nagy komolyan Percy, miközben kezet ráztak. Harry úgy érezte, mintha ő lenne maga Dumbledore személyesen.
- Igen, köszönöm...
- Harry! - Fred befurakodott a bátyja elé és mélyen meghajolt. - Kimondhatatlan öröm téged viszont látni drága régi barátom
- El vagyok bűvölve - tódította George és Fredet félre lökve megszorította Harry vállát - Őszinte hódolatom, cimbora.
- Elég legyen! - szólt rájuk Mrs. Weasley erélyesen.
Fred rámeredt az anyjára mintha csak most venné észre, hogy ott van és most az őt kezét ragadta meg.
- Anya! Szóhoz se jutok az örömtől! - tódította, mire Molly csak még paprikásabb lett és elkezdett kiabálni az ikrekkel, hogy sose lesznek prefektusok és, hogy ne űzzenek gúnyt másokból.