Before Us » Fred Weasley ꜰꜰ.

✦ 𝐡𝐚𝐫𝐨𝐦 ✦

Le bonheur fuit celui qui le cherche.
────────

Lia másnap reggel kapkodva rángatta magára az iskolai egyenruháját ugyanis elaludt.A sors fintorát tetőzte mindaz, hogy Liának fogalma sem volt róla, hogy az alakja nőiesebb lesz csupán pár hónap alatt, így a blúza túl szűk volt, a szoknyája éppen elfogadható volt, szerencsére, hogy a talárja még jó volt rá így a nagy hőség ellenére is magára kapta és lerobogott a lépcsőn. Igazából az egész társaság lent várt rá, Fred és George még izgatottan elsuttogták a fülébe, hogy Ron jól felbosszantotta Percyt, és, hogy ne felejtsen el majd gratulálni neki.

Mr. Weasley, aki az utcán várta a minisztériumi autók érkezését, bedugta a fejét az ajtón.
- Itt vannak a kocsik - jelentette. - Harry előbb te gyere. Molly, ha megtennéd...
Az asszony komolyan bólintott és kikísérte a fiút a fogadóból.
- Mi ez a felhajtás? - suttogta Fred
- Srácok, Black... - kezdte Lia, de Percy megállt mögöttük és fontoskodóan rájuk szólt, hogy a minisztérium nem jótékonysági szervezet, szóval jobban tennék ha haladnának. Fred a foga között sziszegte, hogy ezt még majd jól megbánja.

Az út ezt leszámítva eseménytelenül zajlott. A pályaudvaron már jól megszokottan egymás után haladtak át a falon, végül megpillantva a Roxfort Expressz piros gőzmozdonyát, füstfelhőbe burkolózva.
Mrs. Weasley megcsókolta a gyermekeit, majd végül, Alaint, Liát, Hermionét és persze Harryt. A fiú egy extra ölelést is kapott, amit pironkodva, de hálásan fogadott.

- Vigyázz magadra drágám. Lia, édesem. Tartsd kordában a fiúkat, már amennyire tudod.
Lia bólogatott, de magában már nyugtázta, hogy ez természetesen lehetetlen, főleg, hogy legtöbbször ő is bűnrészes volt.
- Mindegyikőtöknek készítettem szendvicseket - folytatta Molly - Fred? Hol van megint, az isten szerelmére...Ron drágám...
- Harry, Lia - szólt Mr. Weasley halkan. - El kell mondanom valamit - fogott bele fojtott hangon.
- Semmit ne mondjon - rázta a fejét Lia. - Sajnálom, tegnap meghallottam amit Mrs. Weasley-vel beszélnek és...szóval tudom. Black ölte meg Apát. És most Harry-re vadászik, hogy... - a lány nyelt egyet, nem akarta kimondani.
- Harry - Arthur komoran nézett. - Ígérd meg nekem, hogy nem keresed Black-et.
- Tessék...? Miért keresnék valakit aki meg akar ölni?
- Ígérd meg, hogy bármit is hallotok...
- Arthur, siess! Indul a vonat - kiáltotta Mrs. Weasley.

Gomolygó füst szállt fel a vonat kéményéből, Lia és Harry épp, hogy fel tudtak ugrani a vonatra. A folyosón egy néma pillantást váltottak, de mielőtt bármelyikük is meg tudott volna szólalni, Malfoy durván meglökte Harryt és gonoszul vigyorgott.
- Kis rohadék - sziszegte Lia. - Kíváncsi vagyok tetszik -e neki majd a hajszín amit kitaláltam.
Harry elnevette magát, aztán vonakodva elköszöntek egymástól és mindketten elindultak megkeresni a barátaikat.

Lia majdnem minden fülkébe benézett mire megtalálta a nevetgélő ikreket és Lee Jordant. Lia lehuppant Fred mellé. Egy pillanat töredékéig átfutott az agyán, hogy megossza mindazt amit hallott, de aztán úgy döntött előbb Alainnel beszél és utána az ikrekkel. Így tehát inkább elpanaszolta, hogy Malfoy megint bunkó volt és, hogy kis híján elgáncsolta Harryt.

- Megszoktam, hogy egy görény, de már második nap olyan bűbájt szórok rá, hogy Madam Pomfrey fogja újraszőkíteni a haját.

- Tetszik - csettintett George. - Milyen szín?

- Pink. A rikító fajta.

- Pitonnak bejön majd - kontrázott rá Fred. - Illik a fekete talárjához.
Lia nevetve belecsapott a tenyerébe, amikor Lee hirtelen megszólalt.