Before Us » Fred Weasley ꜰꜰ.

✦ 𝐧𝐞𝐠𝐲 ✦

Lia éppen reggelizett az órarendjét vizslatva, amikor hirtelen a pergamenje üres lett és mintha magát írná megjelent rajta egy teljesen más szöveg:

"𝐇𝐢á𝐧𝐲𝐳𝐨𝐭𝐭 𝐚 𝐑𝐨𝐱𝐟𝐨𝐫𝐭? 𝐇𝐢á𝐧𝐲𝐳𝐨𝐭𝐭 𝐚 𝐆𝐫𝐢𝐟𝐟𝐞𝐧𝐝é𝐥?
𝐓𝐞 𝐢𝐬 𝐬𝐳𝐚𝐛𝐚𝐝𝐮𝐥𝐣 𝐟𝐞𝐥 𝐯𝐞𝐥ü𝐧𝐤, 𝐦𝐚 𝐞𝐬𝐭𝐞 𝟏𝟗:𝟎𝟎-𝐭ó𝐥 𝐚 𝐤𝐥𝐮𝐛𝐡𝐞𝐥𝐲𝐢𝐬é𝐠𝐛𝐞𝐧!
𝐀 𝐡𝐚𝐫𝐦𝐚𝐝𝐢𝐤𝐨𝐬𝐨𝐤𝐚𝐭 𝐢𝐬 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐭𝐞𝐭𝐭𝐞𝐥 𝐯á𝐫𝐣𝐮𝐤. (𝐭𝐮𝐝𝐣𝐮𝐤, 𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐧𝐞𝐦 𝐯𝐚𝐠𝐲𝐭𝐨𝐤 á𝐫𝐭𝐚𝐭𝐥𝐚𝐧𝐨𝐤)
𝐊𝐨𝐫𝐥á𝐭𝐥𝐚𝐧 𝐤𝐚𝐣𝐚, 𝐬ü𝐭ő𝐭ö𝐤𝐥é, 𝐯𝐚𝐣𝐬ö𝐫 é𝐬 𝐋á𝐧𝐠𝐧𝐲𝐞𝐥𝐯 𝐰𝐡𝐢𝐬𝐤𝐲 𝐟𝐨𝐠𝐲𝐚𝐬𝐳𝐭á𝐬!
𝐮𝐢.: 𝐦𝐞𝐠𝐣𝐞𝐥𝐞𝐧é𝐬 𝐤ö𝐭𝐞𝐥𝐞𝐳ő𝐞𝐧 𝐤𝐨𝐬𝐳𝐭ü𝐦𝐛𝐞𝐧!"

A felirat még egy ideg lebegett aztán egy apró tűzijáték kíséretében felszívódott és ismét ott virítottak rajta az unalmas tárgyak, mint például a jóslástan meg a...bájitaltan.

- Lia, Lia - hátulról majdnem ráugrott Fred és George, kis híján belenyomva a lány fejét a müzlijébe. - Láttad?
- Persze! Az egész irtó menő!
- Megbűvöltük a harmadikosok és a felsőbb évesek órarendjeit. Aki akar eljön, a többiek majd alszanak.
- Zseniális, komolyan!
- Én vagy a parti - Fred felszúrt egy mini kolbászt a villájára és sokatmondóan Liára pillantott, aki elvörösödött és George felé fordult inkább.
- Mind a ketten. Ezek nehéz bűbájok lehettek nem olyan kis pitik mint, az hogy Malfoy haja most épp pink - vont vállat a lány. Nem akarta őket tovább dicsérni, de egyszerűen briliánsak voltak mindketten. A legkiválóbb aurorok sem tudnak olyan komplex bűbájokat mint ők. Persze Lia hálás volt, hogy inkább ilyenek, sem mint Percy (az említett épp a jelvényét fényesítette), de néha úgy érezte elvesztegetik az eszüket.
- Min gondolkozol? - bökte meg Fred. - Mérges vagy rám?
- Nem, nem - Lia végre a szemébe nézett. - Csak hát azon gondolkodtam, hogy milyen kosztümöt vegyek fel. Azt hiszem egy valami van, de az nem igazán...hát nem is tudom miért van nálam.
- Mi az? - George nagy szemekkel bámult rá. - Ha elárulod mi is eláruljuk.
- Szó sem lehet róla - legyen akkor estére meglepetés. - Mosolygott Lia. Oh az első óránk pont Hagriddal lesz és a Hugrabuggal! Szuper!
- Jaj, de jó! Végre újra közös óránk lesz Diggory-val - fintorgott Fred.
- Hagyd már Cedricet! - torkolta le Lia, aztán meglátta Hermionét és rájött, hogy beszélnie kell vele, a lány megviselt arca ellenére. - Menjetek srácok, jövök én is. Pár perc.
- Te tudod - mosolygott George. - Aztán el ne késs!
- Nem fogok - kiabált utánuk a lány, ahogy Hermione leült elé rögtön le is támadta a lányt. - Mione. Beszélnünk kell.
- Igen? - a lány álmosan pislogott.
- Szóval a partin...nos...egy fekete ruhám van de elég rövid...és nem tudom mit hozhatnék ki belőle ami...
- Ami tetszik Frednek?
- Ige- NEM. Nem. Csak ami azért nem átlagos. Boszorkányra gondoltam, de rájöttem, amúgy is az vagyok.
- Nos mit szólnál szobalányhoz? Segítek neked átalakítani egy pár dolgot.
- Femme de ménage - suttogta Lia és felragyogott az arca. - Merci!
- De aztán én alszom - jelentette ki Hermione. - Nincs időm ilyenekre. Harry és Ron büntetésben vannak egyébként. Piton... nem jókedvű. Mondd csak Lia...már egy ideje foglalkoztat...
- Hm? - fordult hátra a lány.
- Nem vagy véletlenül véla?
- Öhm, de igen - vont vállat mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Az anyjuk félvér volt, és csodaszép még most is. Pont azért volt olyan szigorú a gyerekeivel mert különleges vérvonaluk volt. - Csak negyedrészt persze. Maman szerint tizenhat éves koromban lesznek...változások. Már így is kevésbé aranyszőke a hajam és kezd világosodni. Hidd el nem örülök neki. Kérlek, tartsd titokban!
- Persze - biccentett Hermione. - Csak érdekelt. Tegnap a vélákról olvastam és eszembe jutottál.
- Maman örülne neki - sóhajtott fel a lány. - Biztos sok mindent tudsz róluk...rólunk. De vannak amik a könyvekben sincsenek leírva. Ha érdekel egyszer szívesen mesélek arról amit Maman tanított.
- Igen, nagyon is - Hermione megviselt arca felvillanyozódott. - Köszi, Lia.
- Nincs mit. Vigyázz magadra, nagyon nyúzott vagy - a lány a vállára dobta a bőr táskáját és a hóna alá vette a Hagrid féle harapós könyvet, ami éppen ájultan feküdt, csukott szemekkel. - Mennem kell órára. Akkor este hatkor?
- Ott leszek.