Tollamból a vörös tinta- Soukoku

|epilógus|

"Drága Chibimnek-

Hát nem is tudom, hogy kezdjem. Tudom, hogy nem fogod megérteni a döntésem és még inkább gyűlölni fogsz mint valaha. Nem szeretném, hogy okold magad hisz nem tehetsz semmiről.
Mindig fogtad a kezem, és nem engedtél zuhanni. Bár már annyira vártam. Nem voltál hajlandó beletörődni, hogy ez már elrendeltetett és előbb utóbb így is be fog következni.
Téged ismerve most kattoghat az agyad , hogy megint mi a faszt csinálhattam a te szavaiddal élve. Nos, valószínűleg olyat, hogy már nem tudom neked ezeket elmondani szemtől szemben. Gyáva vagyok- félek. Félek a szemedbe nézni, mert félek attól a magamtól akit te ismertél meg. Nem ilyen halált szántam magamnak de már nem bírom tovább, amúgy is sokáig húztam. Együtt húztuk a gondjainkat, mint két szorgos kertész és minden elszáradt gazt kitéptünk az életünk kemény járdáján és helyükre megannyi szép virágot ültetünk.
Érzem, hogy ez a levél olyan lesz mint valami reneszánsz kori irodalmi mű, hogy minden zavaros, és inkább lesz egy esztétikai képekkel, metaforákkal és hasonlatokkal teletömött , Rómeó és Júlia újra írás.
Természetesen nem várom el, hogy elfogadd a döntésem. Bár ismerlek annyira, hogy az előző mondatot amint végig cikázta a szemed már el is felejtetted, hiszen így is keresni fogod a válaszokat. Én is ezt tettem.
Rengetegszer végig futott az agyamon az a kis kósza gondolat, az a rengetszer feszegetett kérdés...a jó isten miért szánta az emberekre ezt megannyi szenvedést amit úgy állít be mint egy lehetőség? rengeteg könyvet átlapoztam, még sem találtam megoldást. Kerestem. Kerestem a fizikában, kerestem a régi fenmaradt jegyzetekben, kerestem mások véleményét...kerestem a hitben. És múltkor kaptam egy érdekes kérdést; Vajon a döntésed hozta a sorsod vagy sorsod hozta a döntésed? Nos barmelyik is én valamelyiket nagyon elcsesztem. Ha nincs oka , vagy jelentősége akkor bármikor fejest ugorhatok a mélybe nem? ...de végül rájöttem, ez a körbeírhatatlan akármi, nem pontról pontra van megírva mint a spanyol biosz. Ez mindenkinek más. Ez lehet egy érzés lehet, akármi amit emberi ész eltudna képzelni. Nekem például ez voltál te!-"

- eddig bírta könnyek nélkül olvasni , a vörös tintával írt búcsú levelet, ami mint utolsó emlék hagyott maga után és tűnt el mindörökre- ekkorra ugyan már sejtette mi is történt , mivel felismerte a kézírást , viszont feldolgozni egyáltalán nem akarta. Szíve a torkában dobogott, csomó akadt a nyakában. Gyorsan ugrott fel és rohant a mosdóhoz, és a wc fölé hajolva hányt, közben jobb kezével a haját tartotta . Görcsölt. Általában ha stresszel rágyújt, és olykor elszív egy egész dobozt. És ha úgy érzi még nincs rendesen elbaszva a tüdeje még pár füves cuccra is beadja a derekát. Most hirtelen jött rá az inger.
Úgy érezte minden kijött ami kikívánkozott remegve a mosdó kagylóhoz lépett, és hideg vízzel átáztatta arcát . És ilyenkor állt neki össze a kép- Ezért volt nyomasztóan csendes az iroda- hisz minenki gyászolt.
- Fasza most úgy nézek ki mint valami hipó reklám. - hangja elcsuklott. Csak bámulta a tükör képét. Kellett neki egy kis idő még felfogta az agya mi is történt az elmúlt negyed órában majd ismét remegő kezei közé vette a papírt.

"Örülök, hogy részese voltál az életemnek. És tudjuk nem vagyok jó a búcsúban, és amúgy is túl nyálas lett az egész, így csak annyit mondok- Szeretlek.
-Dazai Osamu"

- Chuuyában hirtelen valami megtört . Az utolsó szó. Nem tudta mit érezzen- hisz minden egyszerre omlott rá. Az emlékek, a saját köré épített fala amin nem engedett be senkit, a terhek, mind egyszerre zúdultak rá. Remegett. Szájában keserű vas ízt érzett- elharapta a száját. Először érezte , hogy egyedül van. Majd a semleges érzést felváltotta a harag és szobájába sietett- éjjeli szekrényéből elővett egy kisebb pisztolyt majd a halántékához szegezte- a hideg rázta amint megérzete a fagyos fegyvert a bőrén.
- Csak egyszer úgy kiordítanám már ezt a sok szart, törnék, zúznék, tombolnék utána sírva és legalább megkönnyebbülve zuhannék össze- de sajnos nem tehetem mert már nincs aki leállítson. Most a maffia szabad kezet kapott- te voltál az oka amiért eddig még nem aknázták le az irodát. De megint csak a saját elkúrt múltadra vered a faszodat! És most kurvára haragudnék rád, mert itt hagytál újból, és már többet nem is jössz vissza. De ezúttal nem fogok rád várni bár felesleges volna. Tudom, hogy nem értesz egyet a döntésemmel ahogy én sem értek egyet a tieddel de ha úgy nézzük le van szarva, hogy mit gondolsz már úgy sem tudsz mit tenni. - majd Chuuya meghúzta a ravaszt, és az fél utcában hallatszódott ahogy elsütni a fegyvert.

- Csak azt sajnálom, hogy hagytunk elveszni valamit ami örökké a miénk lehett volna...

Dazai két nappal ezelőtt egy vonat elé lépett és holt testét csak rá egy napra találták meg a sínek között, kezében a bizonyos búcsú levéllel, amit másnap Chuuya szobájában találtak az élettelen testtel együtt. Két héttel rá mindkettőjüket eltemették, egymás mellé idézve a levél utolsó egy mondatát.

Kelt; 2022.12.02. [end]