lion guard Az új élet

látogatók

Kion szemszöge:

Nagyot ásítottam hiszen kora reggel volt már mi jár őrözünk, hogy az éjjeli őrség nappal tudjon aludni, de Rani még mélyen aludt mancsain pihentette a fejét s békésen szuszogott boldogsággal tőltött el az, hogy mellettem van. Óvatosan felkeltem mellőle s indultam volna kifelé amikor nagyot ásítva felébrett.

-Kion?- kérdezte egy ásítással kísérve vissza fordultam majd hozzá bújtam ő pedig meg nyalta az arcomat amire széles mosolyt villantottam.

-Semmi baj aludj, csak nyugodtan- mondtam neki amire felállt észrevettem, hogy a hasa furcsának tűnt. Vajon mi lehet az oka? Tűnődtem.

-Ne aggódj drága Kion innom még csak kell nem?- kérdezte miközben a kijárat felé igyekezett az éjjeli őrség pont most adta le a szolgálatukat Nirmala meghajolt előttem akár, csak a többiek ezt soha sem fogom megszokni.

-Felség.- szólt Surak amire, csak nagyot sóhajtottam.

-Nektek nem kell felségnek szólítanotok.- feleltem Rani nem szólt, de éreztem, hogy akart volna valamit mondani nekem, de inkább hallgatott.

-Rendben Rani minden rendben van veled?- kérdezte aggódva Nirmala ez már nekem is megfordult a fejemben, hogy valami nincsen rendjén hiszen két hónapja én helyettesítem az éjjeli őrségben és minnél többet eszik meg alszik annál fáradtabb.

Nagyott sóhajtott majd előbb rám nézett utána az őrséget figyelte mind feszülten vártuk, hogy megszólaljon.

-Legyen még várni akartam egy kicsit ezzel a bejelentéssel, de ha ennyire akarjátok el mondom kölykünk fog születni.- erre lesokkoltam még a számat is tátva hagytam mind megkövülten szobor mereven álltunk.

-Gratulálok nővérkém!- mondta Baliyo Rani öccse. Én még mindig nem jutottam szóhoz...

-Mi is gratulálunk nektek kedvesem.- hajtott fejet Nirmala akit követett Surak.

-Mi a baj Kion?- fordult felém Rani mert még mindig úgy áltam mint egy fa szent. Nem tudtam hova lenni örömömben legszívesebben fel és le ugráltam volna.

-Semmi Rani, csak annyira örülök.- feleltem gyorsan ami után kettesben maradtunk kivételesen Fully-ra hagytam az őrség vezetését, hogy kettesben lehessünk mindenki nagyon örült a hírnek különösen én!

-És mit szólnál ha...- kezdte mondani amikor Ulu a hóbagoly váratlanul megzavart minket.

-Ulu mi a baj?-kérdeztem egyszerre Rani-val aki ugrásra késznek tűnt.

-Egy idegen oroszlán közeledik felség!-sipította a kismadár s már is mutatta, hogy merre van megkértem Rani-t mennyen vissza az élet fájához nem akartam, hogy bármi bántódássa essen nehezen, de bele ment legalább ott nem kell féltenem hiszen az éjjeli őrség ott van. Követtem Ulu-t aki hamar elvezetett ahoz az idegenhez aki igen, csak megviselt életet élt.

-Héj te ez az élet fája melyet az oroszlán őrség és az éjjeli őrség védelmez, hogy ha békések a szándékaid beléphetsz ha nem távozz!- kiáltottam határozottan a nőstény nem vette zokon a figyelmeztetést ekkor vettem, csak észre, hogy sántít és van vele egy kölyök is aki igen, csak fiatal.

-Ne haragudj, hogy ha riadalmat okoztam, de azt reméltem itt meg gyógyulhat a lábam.- mondta kedvesen a legmélyebb tisztelet hangján és meghajolt előttem látta rajtam a jelet melyet Rani is viselt a fején a koronázása óta akár, csak én.

-Ez esetben kövessetek.- feleltem lágyabb hangon amire ő is felbátorodott s mögöttem indult a kölyke unatkozott a hogyan láttam.

-Hogy hívnak?-kérdeztem társalgást kezdeményezve ő várt egy picit ugyan is a kicsinye majd nem egy tarajossülbe ugrott, de még időben elkapa a kicsit aki ennek nem örült.

-Engem Neva-nak a kicsim pedig Rina.- felelte amikor letette a kölyköt aki most engem vett célba s jó mély és erősen bele harapott bozontos farkamba. Majd nem egy hatalmasat kiáltottam, de igyekeztem nyugott maradni.

-Nem Rina azt nem szabad- dorgálta meg szelíden a kicsit miközben óvatosan lehámozta rólam.- bocsáss meg kérlek.- szavatkozott Neva.

-Semmi gond. Csak játszani akart.- feleltem miközben sétáltunk elmagyarázta, hogy a büszkeségéből kitaszították, csak mert egy idegennek adot a száraz évszak kellős közepén néhány csepp vizet. Kölykével együtt űzték el. Micsoda kegyetlenség! Mondtam magamban természetesen maradhatnak e-felől nem volt kétségem Rani is bele fog egyezni.

-Kion hát itt vagy!- szaladt elém Rani miközben az őrség is várt engem.

-Rani bemutatom Neva-t és Rina-t.- mondtam miközben ő alaposan felmérte a fizikai állapotát.

-Kövess és rendbe fog jönni a lábad. A kicsi addig is biztonságban lesz Kion-al.- mondta Rani amire elképedtem. Rina nagyon hiperaktív pöttöm az biztos hiszen, hogy ha egy pillanatra nem figyel rá az ember már is kész a veszedelem.

-Szia Kion.- köszönt nekem Fuli s igen, csak csodálkozott azon, hogy bébiszitterkedem.

-Ki a kisfickó?-kérdezte miközben közelebbről is szemügyre vette a kölyköt aki érdeklődve figyelte Fuli-t.

-A neve Rina.- feleltem.

-Milyen furcsa?- mondta nekem amire felvontam az egyik szemöldökömet. Nem értettem mire gondolhatott.

-Miért?-kérdeztem önkéntelenül is.

-Hogy mi?-kérdezte nevetve majd megborzolta a kicsi fejét a mancsával aki pedig ennek nagyon is örült és Fuli mancsa után kapált.- Hát az, hogy a neve egyezik Rani- éval, csak az i meg az a van megcserélve.- magyarázta erre elgondolkodtam s igaza volt valóban, csak ugyan egyezett, de ebben nincsen semmi rend kívüli. Vannak véletlenek.

-Na és?- forgadtam a szemeimet.

-Hol van az anya?-kérdezte amire én a fejemmel a barlang felé intettem.