lion guard Az új élet

kételyek

Niu az új oroszlán őrsége élén állt boldognak kellett volna lennie, de még sem volt az. Ideges és nyugtalan Fluffy így jellemezte az új vezért. Aki nem mellesleg leendő királynő is volt. Niu-ban hatalmas felelősség érzet lapult mindent komolyan vett, amit a szülei mondtak neki s most már nem csak az éjjeli őrséget fogja át venni majd, ha nem a saját őrségét is vezeti és még uralkodói teendői is akadtak.

Túl sok felelősségnek érezte, amit a sors rá osztott persze klassz dolognak tartotta, hogy akkora képesség bírtokában van amivel, akár hegyeken át is lehet üvölteni, de úgy érezte nem méltó, hogy használja bár ki ellen is, hiszen csak egy kölyök volt még. Persze az első alkalommal a barátnőjét kellett megvédenie az más volt. De élesben? Hogyan merje használni, annélkül, hogy bárki is megsérülne a barátai közül?

-Niu! -hallatszott Fluffy a gepárd kölyök hangja akinek ugyan olyan bundája volt, mint az anyának mivel Fluffy király gepárd és nekik nem csak pöttyeik vannak ha nem csíkjaik is a bundájukban.

-Mi az ábra? -kérdezte Niu nyugalmat erőltetve magára, amire Fluffy csak mosolygott ebből már könnyedén kitalálta még kölyök fejjel is, hogy nincsen semmi féle baj és csak a társaságát keresi.

-Semmi csak aggódunk értet olyan csendes vagy mostanában. -mondta ki azt ami már az egész védelmező őrséget zavarta. De előtte senki sem mondta ki. Niu hirtelen elszégyelte magát, hizsen nem akarta megijeszteni a barátait. Gyorsan azon kezdett gondolkodni, hogy valami észszerű magyarázatot adjon a legjobb barátnőjének.

-Semmi baj nyugi csak még meg kell szoknom a vezetés gondjait bajait ennyi ne aggódjatok. -mondta a tőle telhető legmegnyerőbb hangon és még egy halovány mosolyra is húzta a száját.

-Biztos? -mérte fel a barátját Fluffy nem olyannak ismerte mint aki sokat aggodalmaskodik és igaz ő a szabályok betűje volt, de azért a kalandozásokban ő is gyakran részt vett velük.

-Jap. Ne aggódj. -mondta majd tetett magabiztossággal elszaladt az élet fája felé. Fluffy még egy darabig meredt az oroszlán után, aki az anya kicsinyített mása volt és csak a szemeit örökölte az apjától. Gondolta magában majd egy mély sóhajt hallatva elindult vissza a védelmezőkhöz, akik a közeli tónál verték fel a tanyájukat.

Amikor Niu megállt egy kicsit fújtatott ugyan is nem az élet fájához ment ha nem egyenesen a hegyi ösvényhez. Ugyan is itt volt a kedvenc magányos helye ide vonult félre az öccse elől ha már nagyon is unta a társaságát és csak magában akart lenni.

-Nem hiszem el hazudok a legjobb barátnőmnek. Mi van velem? -kérdezte hangosan ön magától majd a szívében egy dal csendült fel.

-Ha a szívembe nézek én semmit sem látok tisztán él a kép az üvöltés pompás képesség, 

de az én szívem még is fél... hát most mit kéne tennem? Pár vigasz szó jól esne, a védelemzők mögöttem állnak, de én félve használom a hangom nem lesz ez így jó! Hatalom, az van a mancsaimban, de a szívemben s lelkemben csak űr.

Niu elüvöltötte magát, amikor az égen megjelent egy fura oroszlán.

-Ifjú Niu hercegnő. -mondta az égi oroszlán Niu-nak kellett egy perc amíg megbírt mukkani.

-Helló ki vagy te? -kérdezte amire az égi felnevett.

-Igaz veled még nem találkoztam, Askari vagyok az első oroszlán őrség vezére. Te pedig Kion király és Rani királynő lánya vagy. -mondta Askari mire Niu elképedt. Mindent tud róla, de az öccsét nem említi meg egy szóval sem.

-Igen én vagyok. -helyeselt.

-Mi nyomja a kicsi lekedet? -kérdezte nyájasan mire Niu nem tudta mit mondjon nem volt a legjobb barátságban a szavakkal.