nem is annyira keserédes || minwon

belső vívódás

Mingyu mindennap, ha nem minden órában azon van, hogy miképp tudná megoldani ezt a mérhetetlenül menthetetlen helyzetet. Folyamatosan úgy érzi, hogy képtelen lépést tartani velük, érzi, hogy lassan, de mégis láthatóan eltávolodik tőlük és messzebb kerül a barátaitól. Leginkább Wonwoo közelsége hiányzik neki a legjobban, hisz vele régebb óta van jóban, szinte együtt nőttek fel. Gyermekkori barátság ez, míg Sohee csak közéjük csapódott és most mégis minden körülötte forog, legalábbis Wonwoo gondolataiban biztos. Mingyu képtelen elfogadni azt a tényt, hogy Wonwoo életében jelenleg van más is, aki pont annyira fontos – ha nem jobban – mint ő. Nehéz megbékélnie ezzel a gondolattal, és őszintén nem is igazán tud. Gyötrik a gondolatok és állandóan a megoldást fürkészi. Lehet ennek egyáltalán jó vége? Lehetnek ezek után ugyanúgy jóban, hogy közben valaki megsérül? Lelkileg. Érzelmileg.

Mingyu nem is sejti, hogy a látszat ellenére Wonwoo is mennyire gyötrődik és tanácstalan. Wonwoo is pont annyira fél, mint Mingyu. Félnek attól, hogy megbántják egymás érzéseit, annak ellenére, hogy mindketten érző emberek. Érzik, hogy mennyire feszült a levegő, mennyire nincs rendben valami és, hogy Sohee is érez valami Wonwoo iránt. Mindez nincs elrejtve, láthatólag tisztában vannak vele, mégis igyekeznek nem kimutatni. Talán azért, hogy Mingyu kevésbe legyen megbántva? Vagy azért mert még ők maguk sem érzik itt az idejét? Bármi is legyen az oka, ezzel csak saját magukat és a körülöttük lévő barátaikat akarják átverni – azonban elég kevés sikerrel. Lerí róluk, hogy érzéseket táplálnak egymás iránt, de az sem titok, hogy Wonwoo pontosan tisztában van a helyzettel és a körülötte történő eseményekkel.

Mindeközben ugyanúgy összejárnak, mutatják, hogy mennyire rendben van minden, miközben minden épp darabokra hullik és még csak a megoldás sincs kéznél.

- Jól vagy? – kérdezi Sohee Wonwoo-tól, miközben fejét támasztja a pulton és kifelé bámul az utcára, ahol a szakadó eső akadályozza, hogy tisztán lehessen látni.

- Jól vagyok, vagyis nem vagyok jól. Valami miatt nem kerülhetek közelebb hozzád, sajnálom, hogy ilyen vagyok. – mondja, ami valószínűleg azt jelenti, hogy szeretne a lány partnere lenni, de tudja, hogy Mingyu-t ez mennyire bántaná.

A lány helyeslően bólint, miközben Wonwoo elé rak egy whisky-s poharat, és megtölti erős aromájú, mégis édes whisky-el. – Semmi gond. – mondja, majd kalapját megbiccenti és tovább áll, hogy kiszolgálja a többi vendéget is.

Eltelik egy kis idő, közben Wonwoo már a harmadik pohár whisky után van, amikor is belép egy igencsak ismerős alak a bárba, Mingyu személyében. Wonwoo arcvonásai egy pillanatra megfeszülnek és képtelen elrejteni az érzéseit. Úgy érzi rajtakapták valamin, ami nem helyes, viszont igazából semmi oka nem lenne ilyet érezni. Mingyu felé biccent a fejével, és leül az ablak melletti asztalhoz, nem rendelve semmit, csak hagyja, hogy a gondolatai elkalandozzanak, miközben fülhallgatóval próbálja kiszűrni a külsős hangokat. Képtelen tisztán gondolkodni, állandóan Sohee irányába pillantgat, és nem tudja, mitévő legyen. Mérgében felpattan a helyéről és kiviharzik a bárból. Hagyja, hogy a szakadó eső egybeolvadjon a könnyeivel, miközben megállás nélkül menekül. Maga elől, az érzései elől és a rá helyezett nyomás elől. Félúton levegő után kapkodva megáll, majd eszébe jut, hogy nem szabadna így viselkednie. Neki kell megtennie az első lépést, hisz úgy érzi, hogy ő az, aki akadályozza barátait abban, hogy boldogok lehessenek. Mingyu hatalmasat sóhajt, fellélegzik, és egy pillanatra elhiszi, hogy minden problémát képes egyedül megoldani.

Egy újabb nap estéjének a szemtanúi lehetünk, ahol Wonwoo és a lány kettesben ülnek egy kávézó, ablak melletti asztalánál, mindketten zenét hallgatva. Wonwoo a szíve mélyén tudja, hogy a lányt akarja választani, már majdnem kész bevallani neki, miközben ugyanazt a zenét hallgatják, és arra gondol, hogy a barátsága Mingyu-val egy évszak elmúlásával érne fel, ha a lányt választaná Mingyu helyett. Ez egy elmúló évszakot jelentene, mind a Mingyu-val való kapcsolatára, szomorú módon, mert nem lennének többé barátok, mind a lánnyal való kapcsolatára jó értelemben, mert a barátságuk vége után szeretőkké válnának.

Wonwoo egy pillanatra elfeledkezett arról, hogy belső monológját túl hosszúra nyújtotta és a lány, félénken megkérdezte tőle, hogy jól van-e, mire Wonwoo megint csak egy egyszerű igennel azt felelte, hogy jól. Magában pedig ezt az öt szó ismétlődött folyamatosa: "Jól vagyok, nem vagyok jól". Mert miután elképzelte, hogyan változnának meg a dolgok, ha a lányt választaná. Még mindig képtelen döntést hozni a barátság és a kapcsolat között. Egyszerűen hiába mérlegeli a dolgokat, naphosszat gondolkozva felette, túl értékes számára mind a két fél. Igaz más-más okokból, de mégis, pont elég ahhoz, hogy így megnehezítse a dolgát. És ahogy az lenni szokott, a harmadik fél is tétovázik, ugyanis mindig egymást figyelik Wonwoo-val, de a szívük messze van a másikétól. A sors fintora, hogy mikor végre találsz valakit, van valaki, akit szerethetsz, de mégsem mutathatod ki, mert az egyik fél a három közül megbántva érezné magát, és mivel a barátság nevű kötelék köt össze titeket, vagytok egymásra annyi tekintettel, hogy nem bántjátok egymást.

De vajon meddig lesznek képesek ezt az őrlő és bántó játékot játszani?