Az iskolánkat egy óriásifal veszi kürül még a 17. Századra nyúlhat vissza. Valamiért mindig megrémisztett akár hányszor rá meredtem unalmas óráim közben. Öngyilkosságok mítoszok óriás ember evő szörnyekről, tömeges kivégzések a háború után.Vajon melyik zseni találta ki hogy ide iskolát építsenek?
Még is ezt választottam mikor körbe jártam 8.ban a környék összes suliát. Megfogott a rörténelme a galálok abban reménykedtem hogy Shingashin több mint egy egyszerű kis város. Arra vártam egész életemben hogy az izgallmassá valljon. Vágytam az adrenalinra és a történesekre amik majd formálják a személyiségem. Titokban mindig is meg akartam volna találni egy holttestet vagy egy zacskó drogot hogy én magam derítsem ki mi történt hogy segítcsem a nyomozást. És ezek amik az elmúlt napokban történtek ezek voltak életem eddigi legjobb napjai.
A szerelemre rengeteg ideig úgy gondoltam mint valami haszontalan dologra. Ha bele gondolok az is. Viszont az ember vágyik haszontalan dolgokra is. Amikor először kezdtem el fantáziálni róla bűnösnek könyveltem el magam. ,,Jaj ez csak egy korszak majd elmúlik " De bem múlt. Telibe szartam a fiúkra és csak a baráti kapcsolatonat próbáltam szerelemnek látni és elhitetni magammal hogy nem vagyok teljesen lezbi de felesleges az egész. Bármennyire mutathatok érzéseket emberek iránt ha a mögött nincs semmi.A fantáziálásaim után mindig valami ürességet éreztem és az alacsony önértékelésem miatt azt hittem csak a ,,másik felemmel" lehetek boldog. A boldogságom nagyon összetett dolog és nem függhet egyetlen embertől. Még mindig vágyok kapcsolatba viszont már nem megyek el egyik végletbe sem. Fejlődtem és ideje a világnak megismernie az új Annie Lenhartot! Vagyis csak akik már ismernek.
Igazábol semmenyi személyiség fejlődésben nem volt részem így az Új Anniet el is felejthetjük.
Azt hittem szívrohamot kapok. Hitch hívott. Úr istenem..
-Halo?-szóltam bele kérdően.
-Annie!-a hangja rettenetesen vidám volt ahhoz képest hogy másnapos-Gondoltam elmehetnénk valahova! Tudod csak úgy-Ez tényleg megtörténik velem!
-Persze mikor?
-Ülljünk be vacsorázni!-Íííí nyugdj le! Bíztattam magam hogy valamilyen értelmes választ tudjak majd benyögni.
-Annie ott vagy még?
-Igen és igen.
-Akkor megbeszéltük találkozzunk a suli elött.
-Igen... Mármint jó oké-ennél kínosabb választ még nem adtam soha senkinek. Ez egyszerűen fura mintha a rideg énemet elhagytam volna .
-Hallod Armin-hívtam fel hogy közöljem vele a hírt.
-2perc és ott vagyok.-Tehát ide jön. Hu jó akkor mondjuk beágyazok. Mi van? Ezt sosem szoktammegcsinálni! Mi a frász rörtént velem. Hozzá baztam a földről fölvett takarót az agyhoz és mint egy 5éves durcásan levágtam rá magam.
-Hú siettem ahogy tudtam-ki pirosodott fejjel a kezében egy füzettel nyitott be.-téged meg mi lelt hogy így vigyorogsz?
-Már mosolyognom sem szabad?
-Nem.. Mármint de csak sosem szoktál de nagyon jól áll-Ma Ymirék haza hoztak minket olyan 11óra körül. Azóta semmi érdemlegeset nem csináltam csak néztem a falat és gondolkodtam.
-Képzeld elhívtak Vacsorázni..-ezt sikerült vele az elöbbi lelkesedés töredékével közölnöm.
-Ki?.....Ja!-hírtelen felsikított örömébe és megfogta magam elött a jezeimet.-Te leszel ma este a leggyönyörűbb-jelentette ki sugárzó szemekkel és szerintem ha ez egy rajzfilm lenne unikornisok repkednének körülötte.
-Amúgy az mi?-vetettem pillantásokat a füzetre.
-Ja az csak fizika tudod holnap Tz-még mindig sugárzott az örömtől.
-Mí van?
-Estig lesz idő mindenre nyugi de ahogy elnézlek még nem ettél és elő vett egy doboz kínai tésztát.
-Túl jó vagy hozzám-mosolyodtam el.
-Te is hozzám mutatott a pólómta amit kölcsön kapott.
Át szenvedtem magam a tanuláson és a tésztán. Azt hiszem az volt az eddigi leg érdekesebb tanulós délutánunk mivel mind ketten kissé másnaposok voltunk. De fogjuk rá megértettem.
-Akkor most jöhet a bulis része. Beszerveztem kémkedni Ymiréket hogy ne öltözz túl vagy alul szerintem nekem van korrektorom meg majd szerkelunk anyádtól valamit.-igen igen a szöszi el szokta fedni a szeme alatt tátongó sötét foltokat én fontosabb dolgokkal töltöm az időm és ez alatt nem a falnak a bámulását értem.
-Szóval a lányok azt látták hogy szolíd sminket csinál szóval itt van ez csukd be a szemed!-hideg cuccott kezdett a szemem alá maszírozni amitől valóban kialuttabbnak tűntem.Majd feltúrta a szekrényem és elő vett egy kék pci pólót meg egy barna overálos gatyát aminek bő volt a szára. További kutakodások után talált még korcsolyázáshoz vett kézmelegítőket, azoknak a lábra való verzióját.
-Hmm a póló ha fehér lenne a gatya meg fekete az jobb lenne. Egy időben oda voltam az ilyen overál gatyákért ugyhogy volt egy csomó ugyan olyan csak más színben. Végül talált valami fehér pólót is. .
YOU ARE READING
Hayfolt
RomanceMély zöld szemeibe néztem és tudtam ő az igazi. Egy frászt! Az élet nem fekete fehér. Semmi sem tisztán jó. Minden szürke viszont ha bele gondolok annak is vannak árnyalatai. Látomások kínoznak álmomba csak random vér hull az égből.Mindenemet be ter...