Hayfolt

11

Kár hogy nem nekem jutott az az öröm hogy megöljem.
Miért neki kell szenvednie? Még mindig jobb mintha Hitch szenvedne. Néha szivesen átválalnám mások fájdalmát. Nem vagyok egy szent. Sokszor nem éppen azért tenném mert jó ember vagyok. Hanem csak rossz nézni ahogy látványosan szenvednek, és érdekel én hogy bírnám. Kiváncsi vagyok milyen érzés lehet: a fájdalom. Nem vagyok pszihopata. Vannak érzéseim. Mégis erre nem emlékszem. Nemrég ami az anyámmal történt. A villa, a sebek. Vizuálisan minden megvan viszont a fájdalomra soha sem emlékszem. Pillanatnyilag mindig ott van de mégsem emlékszem milyen volt. Rengeteg ideje ültünk a vonaton. A testrészeim elgémberedtek de már közel voltunk. Meglepően nyáron nincs kihalva a környék. Főleg vének lézengnek a sínek körül.
Vénség, öreg kor. Olyan jó lenne ha tényleg minden úgy lenne ahogy azt gyerekként a barátainkal elterveztük. Kitartana minden öreg korig. Minden barátsá, és a párkapcsolat. Öreg koromba amikor úgy fogok kinézni mint egy mazsola, marad egyáltalán valaki mellettem?

A fű zöld volt a levegö hűvös. Mintha vissza mentem volna a tavaszba. Mint egy
márciusi nap. Nem voltunk annxira északon. A tél valószínűleg itt is borzalmas, de a nyár sokkal kellemesebb mint Shingashiniban. Nem volt sok hegy inkább csak alföld és kisebb dombok. De kimagaslóan nagy hegy sehol. Szovjet beton panelokban lakott a lakosság ideszorult része vagy észak-europára jellemző nagylejtőstetejű házakban. A nap már kezdett nyugovóra térni mikor megérkeztünk. Egy panel lakást sikerült kibérelnünk. Az volt legközelebb az elmekorházhoz. Viszont odáig a vasótállomástól több óra séta várt ránk. Este felé már egészen hideg volt. A vonat zajain kívűl semmi nem zavarta a csendet. Lépteink zajába belremegtek a bújkáló állatok. Néhány elszort panelban megvető pillantásokkal néztek ránk az idősek. Fekete kendővel a fejükön probáltak meggyilkolni a nézésükkel. Azt a bőröndöt tartottuk egy páran. Hogy ne legyen olyan feltűnő rádobtunk még pár táskát. Lassan bandukoltunk mint a gyász menet ami a koporsót viszi. Lehet a néniket is arra emlékeztettük azért néztek így ránk. A torkomban egy gombóc ült. Meg kell szabadulnunk a testől. De még nekem sincs gyomrom ahhoz hogy feldaraboljam. Lehetőleg a bőrönddel együtt ássuk el. Az úgy túl egyértelmű. Bedobhatnánk savba vagy lúgba. Az viszont bizos elvezetné hozzánk a rendőrséget. Lehet a családja már hívta a rendőröket hogy bejelentse az eltűnést. Mondjuk nekem nem lenne meglepő ha kiderülne hogy az a patkány kurvázni járt esténként. Ha  ez igaz nyertünk egy kis időt. Azt hogy a vonaton voltunk ugyan nem tagadhatjuk le, viszont arra hogy Petra aludt vannak szemtanúk. Tehát mivan ha csak úgy leszállt. Úgyse ellenőrzi senki. Tehát ő lesállt valahol messze innen. A testét elhagyatott házak alatt mostanába senki nem találja meg.

A karom már rettenetesen zsibadt. Az éj sötétje fokozatosan dőlt ránk, már majdnem vak sötét volt mikor megérkeztünk. A házban rajtunk kívül az égvilágon senki sem volt. Már az ajtón belépve megpillantottuk a szentképeket, kereszteket. Vörös viseltes padlószőnyeg volt a folyosón. A lépcsők öntött vasból lehettek ahogy a korlát is.
-donryy vecher- probáltam köszönni a google fordítós szövegemmel. Bár kisebb koromban  kint éltem nem igazán beszéltem a nyelvet. 3éves koroban vissza költöztünk Shingashiba. Így a magyar lett az anyanyelvem. Michael 9volt szoval ő mind két nyelven beszélt viszont az évek során elfelejtette. Erről most beugrott az alsós magyarfüzetemben lévő idézet hogy a nyelvet ápolni kell. Ja igazából nem értem Michaelt simán mehetett volna kéttanba és nem kell más tételekkel szenvednie ha nem ilyen lusta. De ő lusta. Mindig is lusta volt és szerintem nem tervezik megváltozni. Jó így neki. Mivel senki egy szót sem szólt a köszönésemre ezért csak úgy elkeztük feltolni a bőröndöt. A falon a szentképek kinézték a lelkem a helyéről. Pokhálósak voltak a sarkok a por vastagon állt. A képek kopottak voltak. A lépcsőházat beterítették a nyögések és a sóhajok meg persze az ahogy a bőrönd a lépcsőkön surlódott. A vakolat itt ott hiányos volt. Az eső zuhogni kezdett odakint. Mindha maga szűz Mária sírt volna mint azon a képen. Ymir legalább elsőemeleti lakást bérelt. Felérve folytatódott tovább a szőnyeg. A sarokban egy Mária szobor volt merev tekintetettel mint egy hulla. A torkom össze szorult és legszivesebben elfutottam volna. Mindegy merre vagy hova csak el. Már nem bántam hogy nem én öltem meg. Mondjuk akkor jogosan lehetnék szomorú. A szoba nyitva volt. Lényegében ugyan az a vallásos vonal. Valahogy sikerült megszereznie az ittélők számát akik megadták az idősekét akik ebben a távoli rozoga házban éltek. Nyilván a háznak több vén lakója is volt viszont ők már nem voltak olyan állapotban hogy telefonáljanak. Inkább működött idősek otthonaként mint lakóházként.