Az én rosszfiúm

4.fejezet

Reggel iszonyú fejfájásra ébredtem.Nyöszörögve keltem ki az ágyból,és indultam el a konyhába,hogy bevegyek valamilyen féjdalomcsillapítót.A vizemet iszogatom éppen és a tegnap történteken gondolkodom.Nem mindenre emlékszem,de az biztos,hogy sok hülyességet csináltam.Hiszen motorra ültem!Ráadásul pont Jamessal!Jó ezt még át kell gondolnom.A szüleim szerencsére dolgoznak így nem buktattam le magam a másnaposságommal.

Ez után egész nap az ágyat nyomtam és próbálom kipihenni magam.Egyszercsak megszólal a telefonom.Jenny hív.

-Szia csajszi.

-Szia.

-Látom felébredtél durva egy éjszaka volt a tegnapi.

-Hát az biztos,de most akkor most mi is van közted és Nico között?

-De hisz tegnap ott voltál.Nevet a telefonba.

-Igen de tudod milyen vagyok részegen,nem emlékszem valami sok mindenre.

-Akkor arra sem emlékszel milyen jól elvoltál Jamessal?Kérdi kaján mosollyal az arcán.

-Hát abból néhány dolog megvan,de nem minden.Ugye nem csináltam nagy hülyességet?

-Ne aggódj,elviselhetõ voltál.

-Akkor jó.

-De egyépként össze jöttünk.

-Na ne,gratulálok.

-Köszi.

Beszélgettünk még egy darabig,de Jennynek sajnos mennie kellett.Már nagyon untam magam,ezért úgy gondoltam elugrom egy kicsit sétálni.

Nagyon szép idõnk volt.Jó érzés volt kicsit kikapcsolódni.Viszont egyszercsak megláttam két ismerõs alakot az utcán.Liam és a barátnõje járkáltak egymással kézen fogva.Õk is észre vettek engem.Liam meglepõdik és mintha csak egy pillanatra,de megbánást láttam volna a szemeiben.Viszont ez gyorsan eltûnt,mikor barátnõje nyakába ugrott és megcsókolta.A szemem láttára!Ez mérhetetlenül fájt.Rengeteg energiámra volt szükségem ahhoz,hogy vissza nyeljem könnyeimet amik már a szemem sarkát mardosták.Mikor végre kimásztak egymás szájából Liam kajánul elmosolyodott.Majd nevetni kezdett.Kinevetett engem.A fiú akiér az életemet is odadnám itt áll az orrom elõtt és rajtam röhög.

-Ugyan már Amy.Te komolyan elhitted,hogy kellesz nekem?Grace már nagyon régóta a barátnõm.Õ és mindenki más is tudott róla,hogy csak játszadozom veled.Egyedül te nem vetted észre! A suliban már mindenki rajtad röhög.Te vagy az év vicce Amy.

Itt már tényleg nem bírtam tovább.Rettenetesen fájtak a szavai.Igaza van,mégis,hogy nem vettem észre,hogy csak játszadozik velem?Lehajtottam a fejemet és már éppen készüldtem,hogy egyre csak szabadulni vágyó könnyeimet szabadjára engedjem,amikor hirtelen egy erõs kezet éreztem meg vállamon.Mikor felnéztem nem hittem a szemeimnek.Õ meg,hogy kerül ide?

-Hát ez eléggé vicces,fõleg,úgy,hogy te lettél felültetve.Szerinted Amy akart tõled valamit?Kérdi lesajnálóan James.

-Jaj ugyan már mind tudjuk,hogy halálosan szeretett.Mondja Liam.

-Hát ebben tévetsz.Miközben elhitette veled ezt az egészet velem járt.

-M-mi?

-Pntosan. Törõdj bele,hogy bizony felültetett egy lány.Óh és még valami.Jobban is odafigyelhetnél az állítólagos barátnõdre.Ugyan is kb egy hete láttam õt egy igencsak híres bárban  és biztosítalak nem egyedül.

Erre Liam mérgesen nézett a barátnõjére aki egybõl heves mentegetõzésbe kezdett.

-E-ez nem igaz!Ugye nem hiszel nekik maci?

-Ajánlom is,hogy ne legyen igaz.Csak ennyit modott neki.Utánna halgatott mint a sír.

-Szálj le a barátnõmrõl Liam.Csak egyszer mondom el,ha mégegyszer meglátlak a közelében akkor még aznap a temetõben alszol.Mondta James.A tekintetével ölni tudott volna.Láthatólag Liam is megilyedt mivel csak bólintott egyet majd már itt sem voltak.

Miután elmentek csak nagy tágranyílt szemekkel figyeltem Jamest.Fogalmam sem volt mit kéne most mondanom.Egyszerûen nem tudtam szóhoz jutni.

-Köszönöm.Nyögtem ki ennyit kis idõ után.

-Ugyan már nem tesz semmit.

-De mégis...Mért segítettél?Kérdem olyan halkan,hogy az is csoda,hogy meghalotta.

-Igazából fogalmam sincs.Nevette el magát.

-Tegnap este eléggé megkedveltelek és úgy gondoltam nem hagyhatom,hogy ezt tegyék veled.Fõleg nem egy olyan kis seggfej mint Liam.

-Értem.Válaszoltam csak ennyit.James kedvel engem csak ez viszhangzott a fejemben.

-Ha akarod hazakísérhetlek.

-Nem nem arra semmi szükség.Már így is eleget segítettél nekem.

-Ugyan már.

-Nem én tényleg egyedül szertnék most lenni ha lehet.Remélem megérted.Hajtottam le a fejem mivel rettenetesen elszégyeltem magam amiért visszautasítottam annak ellenére,hogy ennyit segített nekem,de most tényleg egyedül szerettem volna lenni.Át akartam gondolni a dolgokat.

-Hát rendben.Akkor én most megyek.

-Okés.

-Na szia kicsilány.Erre a szóra még én is elmosolyodtam.

-Szia.

Egész hazaúton a történteken gondolkodtam.Már szinte nem is Liamen nem azon,hogy a fejemhez vágta azokat a dolgokat.Nem is azon,hogy megcsókolta elõttem azt a lányt.És nem is azon,hogy kinevetett.Nem. Akin egész úton gondolkodtam,akit nem tudtam kiverni a fejembõl az nem volt más mint James.És ettõl megilyedtem!Ha nem is minden pletyka igaz amit hallottam,de egy része biztosan és hát azok sem éppen jók.

De most mégis megvédett.Azt hazudta,hogy a barátnõje vagyok!A barátnõje!Ráadásul megfenyegette Liamet.Kit érdekelnek ezek után a pletykák?Na meg igazából elég helyes srác is.De õ akkor sem Liam.Liamnek nincsen párja.Liambõl csak egy van.És az az egy pont most alázott meg az egész isola elõtt.De tudom,hogyha most ide jönne azzal,hogy nem gondolta komolyan és szeret én megbocsájtanák neki. Mert szeretem Liamet. Az életemnél is jobban szeretem.És ezen senki és semmi nem tud változtatni.Soha.Vagyis ekkor még így gondoltam.