The Wilbur Van || Magyar Fordítás ||

Stream 2: Lóverseny

Ranboo sok mindent hiányolt otthonról. A külvárosban lenni nem volt olyan, mint amilyennek Wilbur meggyőződése szerint tűnt. Hiányzott neki az otthona, hiányzott neki Tubbo, és hiányzott neki Michael. Ranboo mégis látott valamit Wilburben. Látott egy embert, aki mindent megtett azért, hogy valamit hagyjon maga után, és egy embert, aki a mélyponton volt és megpróbált megváltást nyerni. De sajnos látott egy olyan embert is, aki telhetetlen büszkeséggel rendelkezett. Egy embert, aki egy élő bomba volt, amely felrobbanás előtt állt, és ami a legijesztőbb, egy kicsit saját magát is meglátta benne. Tubbo kisétált a Las Nevadas burgerbár hátsó kijáratán, és belebotlott Ranboo-ba, aki a dombon ült.

  – Oh, szia Ranboo! – Tubbo örvendezett, miközben egy régi élelmiszerekkel teli szemeteszsákot dobott a kukába.

  – Hali, Tubbo! – Ranboo egy integetéssel válaszolt neki. – Csak lógsz itt a kukák mellett, mi?

  – Ismersz engem.

Ranboo megvakarta az arcát, és kínos csend borult kettejükre. Ranboo meg akarta mondani Tubbonak, hogy hiányzott neki a közös együtt töltött idő. Wilbur biztosan nem bánná, ha két műszak között sétálnának egyet.

  – Kérdezni szerettem volna valamit – mondták mindketten egyszerre, majd felnevettek.

  – Először te – ragaszkodott hozzá Ranboo.

  – Oké, oké! Azt akartam tudni, hogy van-e kedved bejönni az étterembe enni valamit? Big Q azt mondta, hogy bárkit meghívhatok, miután végeztem a műszakommal, ha az a valaki legalább 20 dollárért vásárol – Tubbo elmosolyodott, és Ranboo a megkönnyebbülés hullámait érezte magán.

  – Nagyjából ugyanezt akartam kérdezni tőled – mondta.

  – Tényleg? – kiáltott fel hitetlenkedve Tubbo.

  – Igen, bár... Bár meg kell kérdeznem Wilburt erről. Nem hiszem, hogy örülne, neki, ha a városban lógnék.

  – Kihozhatom neked az ételt! Ehetünk a határon túl is! – javasolta Tubbo. – Nézd! Még asztalt és székeket is hozhatok, és ha végeztünk lelökhetjük őket a dombon, és megnézhetjük, melyik gurul a legmesszebbre! Van ez az elméletem, hogy a székek tovább jutnak, egyszerűen azért, mert magas, lekerekített hátuk van, az asztalok pedig csak addig tudnak gurulni, amíg a felső lapjukon nem landolnak. Az esélyek 50-50%-osak. – Tubbo levette a főzőkötényét, és a kezében gömbölyűre gyűrte.

  – Gyerünk, csináljuk! – mondta Ranboo, és minden aggodalma egy pillanat alatt elszállt.

Az étkezés végül kiváló volt. Ranboo, aki úgy tűnt, hogy képtelen volt visszautasítani Tubbo bőséges ételkínálatát, amit ő "túl sok ételnek" nevezett, lassan, kiakadva tántorgott lefelé a dombon, vissza a hamburgerező furgon felé, ahol csak Wilbur halvány alakját látta, amint cigarettázik. Ranboo félénken közeledett hozzá. Wilbur megállt a furgon ajtaja előtt; ezt csak akkor tette, amikor valami megfélemlítő dolgot akart kérni Ranboo-tól. Ranboo-nak igaza volt. Wilbur ma estére rablást tervezett. A terv az volt, hogy a sötétség leple alatt ellopják Quackity "Boner" nevű díjlovát. Boner a nevét Quackity életének egy szeszélyesebb időszakában kapta, amikor a felelősségvállalás szele még kevésbé viselte meg. Wilbur jól ismerte, mivel ez volt az egyetlen dolog, amit Quackity magával hozott az öreg L'manburgből Las Nevadasba. Nyilvánvalóan ez jelentette neki a világot. Ranboo-nak fenntartásai voltak, és fontolgatta, hogy visszautasítja Wilbur ajánlatát, de Wilbur kitartott amellett, hogy a nagyobb jó fogalmával játszott. Mert hogyan másképp döntenék meg a zsarnokság obeliszkjét, ha nem az alapoknál kezdenék? Végül is, mindent összevetve ez egy szelíd rablás volt, és Ranboo jól tenné, ha elfogadná az álláslehetőségét. Ebben az üres tényben Ranboo ismét cinkosnak találta magát.