Minket egymásnak szánt az ég [Felix ff.]

1.

[Y/N szemszög]

Hyunjin mellett ültem és az éppen készülő festményét figyeltem. Szépen lassan kirajzolódott mindennek a vonása, és láthatóvá vált, hogy egy tájképet készít. Imádom, hogy Hyunjin egy művészlélek.

Volt, hogy a vászon és az ecset által húzott festék nyomok helyett Hyunjin arcát figyeltem. Most éppen feketére festett haja tökéletesen kiemelte arcának vonásait. Sötét tincsei össze voltak fogva, elől két tincset kihagyva. Rózsaszín telt ajkak, gyönyörű sötétbarna szemek, tökéletes állvonal.

-Ennyire jól nézek ki?-kuncogott Hyunjin, mire azonnal kiszakadtam az arcát csodáló gondolataimból.

-Cs-csak elbambultam.-pirultam el.

-Értem.- simogatta meg fejem búbját, majd újra a festésnek szentelte minden figyelmét.-Tudod, nagyon aranyos vagy, mikor elbambulsz.-tette még hozzá halvány mosollyal, mire még jobban zavarba hozott.

Fejemet vállára döntöttem, és úgy figyeltem tovább a festmény készülését.

-Hyunjin?

-Hm?

-Hogy tudsz ilyen szép kidolgozottan és élethűen festeni?-csodálkoztam el. Hihetetlen, ahogy a színeket keverve újabb árnyalatokat hoz létre, majd a vászonra felfestve először elmaszatolásnak tűnik, de még is kirajzolódik belőle amit éppen ábrázolni akar. Árnyékolni is nagyon jól tud. Olyan aprólékosan kidolgozza és látszik rajta, hogy nagyon élvezi ezt csinálni.

-Ez egy jó kérdés Y/N. Egyszer gondoltam, hogy kipróbálom magam, és nagyon megtetszett. Elkezdtem többet festeni, és a szenvedélyemmé vált.
Ahogy a rajzolás is.-a mondat végére érve Hyunjin mindent letett a kezéből és felém fordult.-Kész is.

A vászonra néztem és eltátottam a számat a gyönyörű látványtól.

-Ez gyönyörű lett Hyunjin.-néztem egy pillanatra rá, majd újra az elkészült műre. Tengerpartot ábrázol a kép pálmafákkal, és a távolba pedig egy sziget látható.

-Végig odaképzeltem magunkat.-nézett rám csillogó szemekkel.-Mit szólnál, ha azt mondom, hogy másfél hónap múlva elutazunk a Fülöp-szigetekre az egész bandával?-mosolyodott el.

-Hát nagyon örülnék nek... Várj-elgondolkodtam.-Ez igaz?

-Igen. 2 hétre mennénk, tengerparti szállásunk lesz, ilyen apartman szerűség, aminek a környékén nincsenek nagyon házak, így csak a miénk lesz.

-Úristen Hyunjin el sem hiszem.-öleltem meg. Hihetetlen nagy boldogságot éreztem. Még sosem voltam ott, de mindig is érdekelt.

Megöleltem, amit ő viszonzott, és az ujjongásomat kuncogással díjazta.

-Amúgy eljönnél velem egy randira?-kérdésére azonnal heves bólogatásba kezdtem.

(...)

Nem mondta el, hogy hova megyünk, így nem tudtam hogy öltözzek fel, de mivel kellemes idő volt, egy egyszerű csíkos pólónál, és egy kék térdnél szakadt farmernél maradtam. Hyunjin hasonlóan öltözött fel, mint én. A dormot elhagyva felhúzta a maszkot a fejére, hogy ne ismerjék fel, majd ujjainkat összekulcsolta, és úgy indultunk el a célunk felé. Másik kezébe egy kisebb kosarat hozott.

Már 10 perce sétáltunk és a türelmem egyre csak fogyott.

-Kérlek áruld el hova megyünk.-könyörögtem neki, de nem igazán hatotta meg.

-Majd meglátod, ha odaérünk. De annyit elmondok, hogy tetszeni fog.

Nem sokkal később egy parkba értünk, ami csendes volt, és csak a madarak csiripelése hallatszott, ami kellemes dallamként csengett a fülemben. Imádom a természetet. Már hosszú ideje csak bolyongtunk a zöldellő fák között, mire feltűnt, hogy már nem a parkba vagyunk. Nem kellett sokáig menni. Megálltunk egy kisebb otthonos faház előtt, ami mögött egy tó volt látható. Gyönyörű összképet nyújtott ez a látvány.

-Ez a mi kis faházunk, ide szoktunk jönni a srácokkal néha szórakozni, meg ilyenek. Gondoltam idehozlak, és a tó partján piknikezhetnénk.-emelte meg a kezében lévő kosarat, majd levette a maszkot.

Amint elértünk a tóhoz, cipőimet levettem a zoknikkal együtt, és megfürdettem lábamat a kellemes vízbe. A nap fénye csillogott a vízen, egy felhő se volt az égen. Szemeimet becsuktam és élveztem a kellemes szellőt, és a csiklandozó érzést a lábamon.

Derekam köré fonódott két kéz, mire kicsit megugrottam ijedtemben. Hyunjin állát vállamon támasztotta meg, és ő is élvezte ezt a jól eső levegőt és a nap fényét.

Végül segítettem Hyunjinnak leteríteni a lepedőt, amin piknikezni fogunk, majd elkezdtem előpakolni a kosárból. Egyre jobban kinéző kaják sorakoztak fel előttem.

-Ezeket te csináltad?-kíváncsi voltam, hogy ezek az ő művei-e.

-Igen.-vezette végig tekintetét az ételeken.

-Te még ehhez is értesz.-nevettem el magam.

Szépen lassan fogytak az ennivalók.

-Hyunjin. Minden eszméletlen finom volt. Köszönöm szépen!

-Semmiség.-simogatta meg az arcomat.

(...)

Ahogy elbeszélgettük az időt, arra lettünk figyelmesek, hogy a nap lassan lemegy. Így legalább esélyünk nyílik együtt megnézni a naplementét.

Közelebb bújtam hozzá, mire ő átkarolt. Végignéztük, ahogy a nap lemegy, majd lassan sötétség borul ránk.

-Már túl sötét van, nem biztonságos ilyenkor visszasétálni. Aludjunk a faházba.-vetette fel az ötletet Hyunjin, amibe hamar belementem.

Az idő is kezdett lehűlni, így hamar a faházba kényszerültünk. Mind a ketten lefürödtünk, majd ledőltünk filmet nézni.

-Tudod... Már régóta meg akarok valamit tenni.-szólalt meg a semmiből Hyunjin.

-Mire gondolsz Hyunj-

Mondatomat nem tudtam befejezni, ugyanis Hyunjin állam alá nyúlt és ajkainkat összeérintette. Rövid volt, de érzelmes. Elvált tőlem, szemeimbe nézett, majd újra ajkaimra hajolt, de most ajkait mozgatni kezdte enyéimen, én meg követtem benne.

Biztos eléggé béna lehettem, hiszen akármennyire fura, hogy már lassan 3 hónapja együtt vagyunk, még sose csókoltuk meg egymást, és én azelőtt sem csókolóztam.

-Szeretlek Y/N-jelentette ki, amint elvált tőlem.

-É-én is szeretlek Hyunjin.-feleltem. Nagyon zavarba jöttem, de a csókja a hatalmába kerített. Isteni érzés volt.

Tovább néztük a filmet már ameddig, mert mindketten elálmosodtunk, majd lassan elnyomott az álom mindkettőnket.