Minket egymásnak szánt az ég [Felix ff.]

3.

[Felix szemszög]

Y/N két kezemre fogott, majd mikor ránéztem feltűnt, hogy nagyon közel van hozzám. Mindketten lefagytunk. Úgy éreztem, hogy megállt az idő körülöttünk. Észhez tértem és elhúzódtam tőle. Kínos csend telepedett közénk. Elindult gondolom Hyunjinhoz, hát ki máshoz... Várjunk. Mióta állok én így ehhez?

Nem tudok értelmesen gondolkodni. Folyton arra a percre gondoltam vissza. Nem! Nem szabad ezen agyalnom!

Fogtam magamat, és Hannal mentem próbálni, hátha a tánc majd eltereli a figyelmemet. Igazából eleinte azt hittem sikerült, de több lépést is elhibáztam, ami Jisungnak is feltűnt.

-Minden oké, Felix? Nem szoktál nagyon rontani, főleg nem ennyit. Fáradt vagy?-guggolt le mellém, hisz épp 10 perc pihenőt tartottunk, én meg a falnak dőlve ittam ki kulacsom tartalmát.

-M-minden rendben azt hiszem...-hajtottam le a fejemet.

-Ha bármi gond van nekem nyugodtan elmondhatod.-küldött felém egy nyugtató és bíztató mosolyt.

-Tényleg nincs semmi, talán kicsit fáradt vagyok.-hazudtam neki, ami miatt bűntudatom is lett.-De gyakorolnom kell még.

-Gyere essünk túl rajta.-felsegített, majd elindította a zenét. Kezdő pozícióba álltunk, majd a zene haladtával a sorra következő lépéseket hajtottuk végre. Bevallom imádok táncolni. Kikapcsol engem, és boldoggá tesz. Végére mindketten fáradtan zuhantunk a földre, majd egymásra néztünk és elnevettük magunkat.

-Ez nem volt semmi.-terülök el még jobban.

-Az biztos. Most hibátlan volt.-mosolyodott el büszkén.

(...)

Összeszedtük a cuccainkat, majd visszaindultunk a dormba. Mind a ketten a fürdőbe vettük az irányt, ugyan is eléggé izzasztó és fárasztó 2,5 órán át táncolni. Pólómat le is dobtam magamról, mivel annak a tudatába voltam, hogy senki sincs a helyiségbe, ami persze nem így volt.

Amint benyitottam Y/N-nel találtam szembe magamat, aki nagyot ugrott, majd mikor észrevette, hogy nincs rajtam póló szemeit eltakarta.

-Jézusom, megijesztettél Felix!

-Te is engem. Mit keresel itt?-egyik szemöldökömet felhúztam, majd vártam a válaszra.

-Hyunjin azt mondta, hogy nálad van valami kézkrém, és azt keresem.

-Miért kell? Valami baj van?-kezdtem aggódni.

-Nem, csak kicsit ki van száradva a kézfejem.

-A felső polcon van.

Lábujjhegyre állt, próbálta elérni, de nem ment neki, így segítségére indultam.

-Várj, segítek.-a krémért nyúltam, majd ahogy oda akartam neki adni újra közel kerültünk egymáshoz. Egy ideig csak néztünk egymás szemébe, majd kezemből kivette a krémet és kérdően nézett rám.

-Elengedsz?-annyira elvesztem a szemeibe, hogy fel se tűnt, hogy konkrétan hozzásimulok és emiatt nem tud szabadulni.

-Ja öm persze.-léptem hátrébb.

Azonnal kiszaladt a szobából. Felix mi ütött beléd?

[Y/N szemszög]

Nem is gondoltam volna, hogy Felix félmeztelenül nyit be a szobába, és amikor ezt észre vettem szemeimet eltakartam. Vagyis nem teljesen. Igazából szemem megakadt hasfalán. Mióta edzette meg magát ennyire? Mindig is ilyen jól nézett ki? Jézusom Y/N, nem gondolhatsz ilyenekre!

Ahogy segített a krémet levenni hasával teljesen hozzám simult, amit kikerekedett szemekkel figyeltem. Még közelebbről nézve a kockás hasa...

Hirtelen szemeibe néztem, amibe követett engem. Eléggé zavarba hoz, hogy felsőtestét semmi sem takarja, és ilyen közel van hozzám. Próbáltam szabadulni, de Lix meg se mozdult.

Miután elengedett azonnal kiszaladtam a szobából, majd Hyunjin szobájába beérve az ajtót becsaptam, majd lecsúsztam a földre. Egy ideig csak magam elé bámultam.

-Y/N minden rendben? Hahó? Magadnál vagy?-Hyunjin keze hozott vissza a valóságba, amit arcom előtt lengetett.

-Tessék?

-Minden rendben? Már másfél perce itt ülsz mozdulatlanul.

-I-igen m-minden rendben.

-Biztos?-ráncolta össze homlokát, majd végignézett rajtam.

-Biztos!-szólaltam meg magabiztosabban.

-Ha te mondod.-felhúzott a földről, majd ölelésbe vont.

(...)

Hyunjin ágyán pihenünk, miközben filmezünk. Igazából a film nem köt le, hisz csak Felixet látom magam előtt.

-Kimegyek inni, mindjárt jövök.-pusziltam ajkaira.

-Rendben.-mosolygott rám Hyunjin.

Amint kiléptem a folyosóra hallottam, hogy valaki énekel. Nem akárki, hanem Felix. Az imádnivaló mély hangján. Elindultam a hang irányába, majd lassan kinyitottam az ajtót, amit Lix nem hallott meg, így tovább énekelt. Leültem egy székre, és szemeimet becsukva hallgattam a mély de még is kellemes hangját. Fülembe kúszott a dallam, és sodródtam az árral. Hirtelen abbamaradt az éneklés, ezért azonnal kinyitottam két szemem.

-M-mióta vagy bent?

-Egy jó ideje.-mosolygok rá.-Nagyon jó hangod van. Imádom, hogy ilyen mély de mégis nyugtatóan kellemes.

-Köszönöm.

-Nyugodtan folytasd csak, mintha itt se lennék.

Úgy tett, ahogy mondtam. Folytatta, mire én újra élveztem Felix hangját. Egy aranyos, világos kék pulcsiba volt, kapucni a fején, meg egy szürke melegítőbe. Szőkésbarna tincsei arcába lógtak, de ez egyikkőnket sem zavarja. Aranyos összképet adott ez a szett.

(...)

Eszembe jutott, hogy Hyunjin azóta a szobába vár. Felálltam és azonnal siettem át a másik helyiségbe, ahol szinte feltéptem az ajtót.

-Jó sokáig ittál.

-Ne haragudj. Rám tört az éhség, és emiatt ettem pár falatot.-nem tudom miért nem mondom el neki az igazat. Bűntudatom van, hogy hazudok.

-Semmi baj életem.

Odasétáltam ágyához, ahova bemásztam, majd mellkasára tettem fejemet és a filmnek szenteltem a figyelmemet.

(...)

Megbeszéltük Hyunjinnal, hogy ma vele alszom, és nem a saját szobámba. Befeküdtem mellé, és vártam, hogy megérkezzen. Várakozás közben telefonomat elővettem és felléptem az instagramra. Az első poszt amit feldobott Felix volt rajta Hyunjinnal. A képek nagyon jók lettek, mosolyra is késztettek, amikor is Hyunjin megjelent. Kikapcsoltam telefonomat, amit az éjjeli szekrényre téve minden figyelmemet Hyunjinra fordítottam.

Bemászott mellém, majd a takaró alatt közelebb jött hozzám, és egyik kezét átdobta derekamon, és úgy ölelt magához. Idővel hallottam egyenletes légzését, amiből tudtam, hogy elaludt. Homlokára puszit nyomtam, majd szemeimet lehunytam azzal a céllal, hogy aludni szeretnék, ami nem sokkal később be is következett.

Hát ez kicsit gyenge rész lett, pedig igyekszem... :/