Minket egymásnak szánt az ég [Felix ff.]

4.

[Felix szemszög]

Minden nap voltak köztünk kínos pillanatok, amik eddig nem tűntek igazán annak. Ami azelőtt már hétköznapivá vált nálunk, most már az is kínosnak hat, például a kisebb érintkezéseink, amik megszokottak voltak egészen idáig.

Hirtelen úgy éreztem, hogy torkom kiszáradt, így erőt véve magamon kikeltem a puha ágyamból. A konyha fele vettem az irányt, és a hűtőt kitárva kezdtem el hideg víz után kutatni. Szomorúan vettem tudomásul, hogy sajnos nincs behűtve víz, így ihatok langyos vizet, de lassan már mindegy volt nekem. 3 pohár után éreztem végre a réginek a torkomat. Szobám fele indulva belebotlottam Y/N-be.

-Bocsánat én-én.-basszus már engem zavar, hogy ennyit dadogok, de amióta voltak azok a kínos esetek, azóta akárhányszor túl közel kerülök hozzá, a viselkedésem más lesz és a beszédemre is hatással van.

-N-nem baj. Én csak... a konyhába sz-szeretnék menni.-ahogy hallom rá is ilyen hatással van.

Egy kis szerencsétlenkedés után sikeresen ki tudtuk egymást kerülni, majd a szobámba beérve becsuktam az ajtót, és az ágyra dobtam magam. Fejemet a párnámba nyomtam és próbáltam elterelni a figyelmemet. Végül a zenehallgatás mellett maradtam, hisz az mindig segít. Kis fáradtságomnak köszönhetően a dallamok most inkább elaltattak, de nem bánom.

Remélem a nyaraláson majd fel tudunk oldódni.

*Az elutazás előtti napon*

Előszedtem szekrényemből a bőröndömet imádkozva, hogy elférjen benne minden. Számomra legkedvesebb pólóimat kezdtem bepakolni először, azzal együtt, amit Y/N-től kaptam születésnapomra. Mindenre készülni kell, ezért a biztonság kedvéért raktam be egy pulcsit, ha esetleg lehűlne az idő. Szerencsénkre minden napra 34-36 fokot írtak, de 2 hét alatt sokat változhat. Ez alapján hosszú nadrágot is raktam be a rövidebbek mellé, egy farmert és egy melegítő nadrágot. Persze a fürdőnadrág sem maradhat ki. Egyéb szükségleteket is sorjába dobáltam a bőröndbe, de egyre kevesebb esélyt láttam rá, hogy be fogom tudni húzni rajta a zipzárt.

Mivel esteledett elindultam fürdeni, hogy aztán az azzal kapcsolatos dolgokat is belegyömöszölhessem a bőröndömbe. Fogmosás után vittem mindent, ami kelleni fog, köztük törülköző, tusfürdő, sampon és egyebek. De hát nem fért a bőröndbe. Minden fiútól kérdeztem, hogy kihez férne a törölközőm, meg 1-2 kisebb holmi, de mindenkinek meg volt tömve bőröndje úgy, mint nekem. Már csak Y/N maradt, így muszáj leszek tőle megkérdezni. Elindultam szobája felé, de amint beléptem volna az ajtón Hyunjin jött ki a helyiségből huncut mosollyal arcán.

-Y/N bocsánat a zavarásért, de senkihez sem fér, így tőled is megkérdem, hogy a törülközőm beférne-e a bőröndödbe.-szorongattam az említett tárgyat.

-Lehetséges, hogy belefér, add csak, hadd nézzem.-nyújtottam neki át, ahogy elvette kezeink egy pillanatra összeértek. Próbáltam figyelmen kívül hagyni, de nehéz volt, és a zavar hamar a hatalmába kerített. Már ennyitől is zavarba jövök... De Y/N Hyunjinnal van együtt, és én ezt nem akarom tönkretenni.

-Siker!-mosolygott rám, mire kizökkentett gondolataim tömkelegéből, ezáltal minden figyelmem rá szenteltem. Ahhoz képest, hogy lány, majndem hogy kevesebb cuccot visz, mint én. De legalább elfért a törülköző.

-Köszönöm Y/N. Nem zavarlak tovább, jó éjszakát.-indultam el felé automatikusan, hogy megöleljem, de kicsit elhúzódott, ami miatt én is félbehagytam cselekedetem.

-Jó éjszakát.-bámulta az előtte heverő bőröndjét, és fel sem nézett rám.

Megszeppenve indultam vissza szeretett szobámba. Talán megbántottam volna valamivel?

Forgolódtam az ágyamban, és bár nem bírtam elaludni, attól még próbálkoztam, de egyfolytában láttam magam előtt, ahogy Y/N elhúzódik. Észre sem vettem, de látásom elhomályosodott, és könnycseppek folytak végig arcomon. Miért kedvelem őt ennyire? Miért?

Szerencsére nem torkollott sírásba ez a pár könnycsepp, így kis idő után sikerült abbahagynom. Az órára néztem, és realizálódott bennem, hogy 4 órája forgolódom, és 2 óra múlva kelünk, így felesleges lenne elaludnom. Bedugtam fülesemet mindkét fülembe, és max hangerőn kezdtem zenét hallgatni.

(...)

Bőröndök kerekeinek gurulása csap nagy zajt, ahogy több 100 ember húzza maga után. Őrök vettek minket körbe, hogy rajongóinkat tartsák vissza. Meghajoltam és integettem a STAY-eknek, ahogy a többiek is. Volt, aki elsírta magát, valaki fülsüketítően sikított. Én mindezt aranyosnak tartottam.

Miután megvoltak a biztonsági ellenőrzések, elindultunk egy kávézóba, hisz még volt fél óránk felszállásig. Az asztalnál, ahol helyet foglaltunk 8 szék volt, így egy valakinek nincs helye, de ez hamar orvosolva lett azzal, hogy Y/N Hyunjin ölébe ült, aki azonnal átkarolta a lány karcsú derekát. Próbáltam mindenfele nézni, de szemeim mindig rajtuk akadt meg. Lehet nem kellene, de elképzeltem, hogy Y/N az én ölemben ül így, a karjaim közt tudhatom, és puszilgathatnám gyönyörű arcát. Megízlelhetném a telt, cseresznyepiros ajkait, amik most fénylenek szájfényétől. Bűntudatom van, hogy ezen jár az eszem...

Meghallottuk, hogy megkezdhetjük a beszállást a repülőbe, így el is indultunk megkeresni, hogy pontosan hol is van, mivel ez korábban nem jutott volna eszünkbe.

Szerencsére hamar megtaláltuk, így el is foglaltuk helyünket. Hármasával vannak az ülések, mi meg 9-en vagyunk, legalább senki nem ül egyedül. Hyunjin és Y/N egymás mellé ültek, viszont én nem akartam beülni melléjük és hallgatni, hogy mennyire szeretik egymást és ennek hangot is adnak csókjaikkal, esetleg puszikkal. Mögöttük kettővel, az ablak mellett foglaltam helyet, mellettem Han és Bangchan.

Igazából egész úton szinte csak beszélgettünk, de sokszor nem tudtam a fiúkra figyelni, hisz teljesen máshol jártam fejben. A vége fele egész jól eltereltem a figyelmemet.

Öveinket becsatoltuk, hisz megkezdődött a leszállás, így azonnal kipillantottam az ablakon, és a látvány, ami elém tárul megfogalmazhatatlanul gyönyörű.

(...)

Szerencsére egyikünk bőröndje sem keveredett el, így nyugodt szívvel, mégis izgatottan indultunk szállásunk felé. Viszonylag hamar oda is értünk. Mintha nem is a valóság lenne. Szavak nincsenek rá, hogy milyen szép. A ház, amibe 2 hétig lakni fogunk nagyon otthonos és aranyos. Mindenki szobát foglalt, az ágyak duplák voltak, amivel nem igazán foglalkoztam. Bangchannal kerültem egy szobába, aminek kifejezetten örülök, hisz eléggé közeli barátom, és összeköt minket Ausztrália is. Alapból végtelenül kedves és törődő és még sorolhatnám a jobbnál jobb tulajdonságait.

(...)

Azonnal elfoglaltam a fürdőt, ahol átvettem fürdőnadrágomat, majd papucsot a lábaimra húzva futottam ki a házból egyenesen a tenger felé. Lee Know, Han, meg Changbin már fürödtek. Célba véve őket rohantam a vízbe így összefröcskölve őket, de a karma hamar utolért, mert pont jött egy kisebb hullám, amiben sikeresen felbuktam, mire mindannyian elnevettük magunkat. Nem sokkal később megérkeztek a többiek is.

Kijelenthetem, megkezdődött a nyaralásunk.

És akkor még nem is tudtam milyen eseménydús 2 hét áll előttünk...