Távoli dolgokat fájdalmas szeretni

A szerelem városa

Amikor hajnali fél hatkor tök másnaposan lefordulsz az ágyról, azt sem tudod, hogy milyen évet írunk, levered az órát, ez által véletlenül megpillantod, hogy mennyi az idő, majd a következő pillanatokban az egész életed lepereg a szemed előtt, mert beugrik a szerda nulladik óra matek és gyorsan, pucéran kirohansz kávét csinálni, hogy nehogy bealudj és telibe fejeld a plexit a hatos buszon. Majd mikor már a bal cipődet húzod a jobb lábadra fél kézzel, miközben a matek kettes lebeg a szemed előtt, rájössz, hogy cukor helyett sót raktál a kávédba és végre leesik az is, hogy 3 éve kijártad a gimit.
Végül vegyes érzelmekkel visszasétálsz a szobádba, elkönyvelve magadban, hogy egy félcédulás, degenerált barom vagy, majd visszaesel az ágyra és a dehidratációdban ráhúzol az ágy mellett magányosan álldogáló Natur Aquára, amiben természetesen nem víz, hanem a változatosság kedvéért, tegnapról megmaradt vodka van.
Másnapos?
Nem, szerintem még mindig részeg vagyok.

-Bonjour Natali-lépett be a házba az unokatestvérem Noel-Mi ez a szag? És hogy nézel ki? Mindjárt indul a gépünk!-kiabált rám
-Jézusom,10 perc és kész leszek,esküszöm!
Villámgyorsan megmosakodtam,felöltöztem és indultunk is a reptérre.

Noellel Párizsba utazunk egy kicsit kikapcsolódni,hogy egy kicsit kiszakadjunk ezekből a szürke hétköznapokból. Nem gyakran utazunk,de most tényleg ránk fér. Sokat dolgozunk,sosem pihenünk és régen töltöttünk már együtt ennyi időt. 1 hétre megyünk.
Az út hamar eltelt,mindössze 2 óra volt az út.
Párizs maga a csoda,nem hiába hívják a szerelem városának. Mi rögtön beleszerettünk!
Ősz volt,kicsit fújt a szél,a fák lombjai sárgásak voltak már. Imádom ezt az évszakot!

A szállodánkba vettük az irányt,elfoglaltuk a szobánkat,átöltöztünk,majd elindultunk felfedezni a várost.
7 nyelven beszélek,a francia is köztük van,így nem volt nehéz megértetni magam az emberekkel. Ez a sok nyelv ismeret annak köszönhető hogy rengeteget költöztünk apukám munkája miatt. Rengeteg országban jártunk,én még akkor gyerek voltam és könnyen ragadtak rám a különböző nyelvek.
Kevés dologban vagyok jó, de ebben nagyon.

Rengeteget nevettünk,viccelődtünk Noellel. Ő nem csak az unokatestvérem, hanem a legjobb barátom is egyben, a lelki társam, ez születésünktől kezdve így van.
-Hallod, ha már itt vagyunk megnézzük a PSG stadionját,hátha pont ott lesz valami jó focista csávó, aztán a szerelem városába minden megtörténhet-mondta nevetve.

Noel meleg. Én voltam az első akinek elmondta. Hálás voltam neki, hogy egy ilyen dolgot először velem osztott meg. Félt,mit fognak gondolni róla mások, hogy fogadja majd a család. De megnyugtattuk, hogy bármilyen lehet ő, nem számít kihez vonzódik,hogy néz ki, nekünk az ő boldogsága az első. Erre való a család,hogy mindenbe támogassuk egymást. Nagyon összetartóak vagyunk,hálás vagyok hogy ilyen családom van.

-Rendben,menjünk.
Mikor odaértünk a szánk tátva maradt.
-Hát ez hatalmas-mondtuk egyszerre
Csináltunk pár képet,aztán menni akartunk amikor a fal fehér Noel csak annyit mondott:
-Nati, most jött ki az ajtón Neymar
-Tényleg?-lepődtem meg majd az ajtó felé néztem.
Ő volt az. Noel rajong érte.
-Szerinted csinálna velem képet?-kérdezte
-Kérdezzük meg tőle!-majd megragadtam Noel karját és húztam magam után
-Szia,ne haragudj ha zavarunk,esetleg egy képet csinálnál az unokatesómmal-kérdeztem tőle portugálul.
-Sziasztok,persze szívesen-mondta majd átkarolta Noelt,én pedig készítettem is róluk a fotót.
-Jól beszélsz portugálul,honnan jöttetek-kérdezte a focista
-Magyarország-válaszoltam megszeppenve
-Gyönyörű hely,jártam már ott- kacsintott rám- de most sietnem kell, örültem a találkozásnak-mondta majd elment.

Visszamentünk a szállodába,lezuhanyoztunk,majd lefeküdtünk aludni.
Már majdnem aludtam amikor a telefonom rezgett.
"neymarjr üzenetet szeretni küldeni neked"