Nem tudom ti mennyire ismeritek azt az érzést amikor valamit mindennél jobban szeretnél de nem lehet. Na üdv a világomban, de erről később. Ha ezt olvasod akkor valószínű meghaltunk vagy agymosottak vagyunk, vagy csak feltalálták a ctrl+c, ctrl+v kombinációt az agy információinak lementésben, minden az akkori jelent és feldolgozott információt közvetíti. Ez a történetünk, jó olvasást.
A tükörbe nézve megigazítom a hajam és indulok az iskolába. Két év egy távoli helyen egy mondhatni kiképző táborban, ahol gyerekeket akiket 2 évestől 10 éves korukig a kormány kísérleti egérnek használt képezték tovább, én egy selejt vagyok nincs képességem és lehet nem is lesz soha, amit nem is bánok. Furának lenni szar.
A nem is olyan hosszú úton üres fejjel bámulom a járdát, a régi megszokott utat követem, nem történhet semmi baj. Az iskola kapujában vizslatom a sötét ablakokat. Már a lépcsök gondolatától is sajog mindenem. A tegnapi edzés után minden porcikám fáj, na meg persze attól hogy megint bajba keveredtem. Na igen sokat basztatnak a környéken lakó srácok a melegségem miatt, így néha egy teljesen fair tíz az egy elleni ökölharcnak nem nevezhető cséplőgépbe keveredem.
Fáradtan vonszolom magam fel a lépcsőn, már onnan hallani lehet a termünkből kihallatszó különös már-már zavarbaejtő hangokat. A gondolataim akarva akaratlanul is kétes irányba indulnak.
-Ahhh méég -hallatszik ki egy félreérthetetlenül élvezkedő női nyögés. Megtorpanok a folyosón; pár pillanat múlva összeszedem magam és nagy lendülettel indulok meg a 7x8 méter nagyságú szobába amit a sok pad miatt tanteremnek csúfolnak. ~Biztos már megint az a ribanc Yane baszatja magát~ morgolódom magamban ~ Hogy nem tudott megváltozni 2 év alatt? Elküldöm a picsába!~ határozom el és nagy lendülettel indulok el a terem felé. Ám amikor belépek nem az a látvány fogad amire számítottam.
Kezdeti hevességem alábbhagy, mintha földbe gyökerezne a lábam nem hogy lépni, még mozdulni sem tudok.
Ha 2 év távollét utan nem úgy találom a legjobb barátom hogy valakit az osztályterem kellős közepén dönget, akkor kurvára örültem voltna. A torkomra forr a szó, s egy tapottat sem tudok mozdulni. ~mi a fasz~ ez az egyetlen dolog ami eszembe jut a pillanat elég volt ahhoz hogy a lány felkapja a nadrágját és kirohanjon a teremből.
-Ez mégis mi a fasz volt?- kiabálom égő vörös fejjel ~ezt kéne mondanom, hogy: gratulálok? De mégis mi a fasz? Vagy inkább azt, hogy: De jó hogy visszajöttem bazdmeg? ~ teljes képzeletbeli kirohanásommal párhuzamban amiből persze egyetlen szó sem hagyta el piciny számat Kuroshi elém sétált becsapja az ajtót és nekinyom. Fedetlen ékszere meredezik felém ami valljuk de izgató hatással van rám, ugyanakkor a félelem is közre játszik abban hogy finoman remegni kezdek. Vagyjon mi a fene van itt?
-- Ku-kuro mit csinálsz?- kérdezem elhaló hangon mivel tudomásom szerint a srác nem meleg velem ellentétben. - Engedj el!- érzem ahogy az arcom felveszi a jellegzetes pipacs piros árnyalatot. Próbálok kibújni a lelkemben haverrá lefokozott legjobb barátom karja alatt de térdét két lábam közé nyomja miközben az ajtónak présel, ezzel lehetetlenné teszi, hogy elmeneküljek. Lába közt mereven ágaskodó fedetlen tagja még mindíg nem enged jót sejtetni. Kuroshi megragadja a vállamig érő hajam, elveszi a térdét és húz a terem egyik relytettebb részébe.
-Jack térde!- adja ki a parancsot és húzza a hajam is lefelé . Cserébe pár ijedt pillantást kap, de összeszedem magam ahogy azt egy pasinak illik.
- Felejtsd el!- próbálok magamra erőletetni egy határozott hangnemet ami hallomást nem sikerült.
-Tudod, a te hibád hogy elmenekült az aktuális ribancom, szóval addig örülj amíg nem seggbe kúrlak. Világos? - dacosan nézek a szemébe amihez kissé fel kell emelnem a fejemet mert ~ez a perverz rohadék magasabb nálam. Na meg jóval erősebb is.~ Nincs mit tenni, engedelmesen letérdelek, és meredező ékszerével találom szembe magam.
-Baszódj meg!- Szűröm a fogaim közt, belenézve azokba a méregzöld szemekbe amikben a régi játékos kedvesség helyett, rideg, ellentmondást nem tűrő s egyenesen fenyegető fény csillog.
-Ha fogazol szarrá verlek. Megértetted?- nagyot nyelek s egy aprót bólintok. Életemben nem csináltam még ilyet, csak olvastam róla. Óvatosan megnyalom a tetejét mire "partnerem" sürgetés képp belemarkol a hajamba. ~nem akarom ezt!~ fogalmazódik meg bennem, menekülnék, de nincs semmi esély. Nyelvemmel begyálazom az ajkaim és bekapom a tetejét. Elég furcsa íze van, de nins sok időm ezen filozofálni, mert a felettem álló srác elkezdi irányítani a fejemet, nem olyan kicsi farka sokszor böködi torkomat, nem a legkellemesebb így elsőre, de mégis élvezem, felemelem tekintetem s vizslatom arcát, közben ügyesebbik kezemmel a farkának tövét pumpálom miközben a makkot szívogatom. Erősebben szívom, beljebb engedem a számba s gyorsítok kezem munkáján. Ekkor megfog és teljesen tövig nyomja bennem szerszámát. Érzem ahogy a sűrű fehéres nedve torkomra folyik.
Próbálom eltolni, de nem megy, egyszerűen erős kezével tart, és nem engedi hogy levegőhöz jussak. Erre csak egy pár rosszalló pillantást kap, de nem hatja meg, ráharapni pedig nem merek. Miután végzett az élvezéssel, elenged, majd megszólal.
-Ha bárkinek elmondod szétkürtölöm az iskolában, mekkora buzi köcsög vagy. -a hangja lágy, de fenyegetően cseng. A vérem szinte megfagy, n értem miért, és hogyan lett abból a cuki srácból aki a legjobb barátom lett majd beleszerettem, egy hidegvérű kegyetlen ember. ~Tudja, hogy nekem ez mekkora szégyen, hogy a férfiakat szeretem és most ezt használja ellenem? Mi történhetett veled Kuroshi?~
Nem nézek rá. A linóleumot fixírozom, melynek érdektelen sárga színe egyszeriben számomra a világ legérdekesebb dolga lett.
-Ne aggódj lakat a számon- kiviharzom a helységből egyenesen a termünk meletti mosdóba. Lelkileg teljesen össze törtem, ami eddig tartotta bennem a lelket most rútul ellenem fordul, erre számíthattam volna, de mégis úgy érzem öszetört bennem valami. Összeszedem magam, s nagyjából 10 perc múlva visszamegyek a terbe. A hátsó padsor ablak melletti padjába ülök, majd fejemet fáradtan és kétségbeesetten karjaimra hajtom s egyből elnyom az álom.
Ez lenne az első rész. Tudom nem túl tartalmas, de remélem tetszett. Kritikát nyugodtan írjatok.(ha egyáltalán elolvassa valaki)
YOU ARE READING
Amik Lettünk
RomanceA történet két fiúról szól akik régen nagyon jó barátok voltak ám két év kényszer távollét után hatalmasat változnak, a kedves megértő Kuroshi Shiro (félig amerikai félig japán) fiú egy erőszakos törtető kanos idióta lesz, és nem mellesleg (egy embe...
