Amik Lettünk

Elkelt!

Fájdalmasan feszülnek tagjaim, a vastag fém bilincs szorosan tartja csuklómat. A szemeim bekötve így nem látok semmit, a bőrömön érzem az enyhe hideg szellő már már kellemetlen cirógatását. ~Várjunk, ha a hasamon érzem a hideget akkor  meztelen vagyok. De megis miért hoztak ide? Nem tartoztam senkinek!~ Gondolataim sötét fellegként borítják el elmémet, és egy régi jól ismert érzés kerít hatalmába: a félelem. Ebből a sötét masszából egy mély, karcos hang ragad ki. Éppen csendre inti a morajló tömeget akiket eddig nem is hallottam. ~Csapni való kém vagyok~. A férfi hanghordozása parancsoló és ellentmondást nem tűrő. Valami nagy ember lehet mert egy pisszenést sem lehet halani, félelmetesen visszhangzik a terembe. Az a tipikus aura árad csupán a szavaiból amitől ha a láncaim engednének futni, akkor sem tudnék.

-Kezdődjön tehát a rendszeresen megrendezett aukció. A vezető család fiai kiválasztottak egy-egy embert, akit az ifjú örökösnek használatra ajánlanak. Ő maga is nevezett valakit, aki szerinte passzolna hozzá. Ezt az egyént láthatják utóljára. A most kiválasztotton kívüli Tizenötöt meg lehet vásárolni. - félelem járja át a testemet, nem akarom elhinni amit mond sokan az ott lévők közül többen rángatni kezdik láncaikat miután nemsokkal a sokkoló jellegzetes rezgését lehet hallani majd egy enyhe égettes szagot. A monológ után szinte rögtön kerekek gördülését hallom, néha meg nyikordulnak. Egy a láncait erőtlenül zörgetö, a szipogásából kiindulva lányt tolnak el mellettem. Ez a tömegükre mint egy feljesítmény fokozóként hat, elkezdjük mi is rázni a láncsainkat, hogy legalább ezzel tudassuk vele, hogy mellette vagyunk. Erre a cselekedetünkre válaszképp a számomra ismerős égető, csípő sokkoló legyengített verziójaérkezik a ketreceinken kívülről. Amikor kiment valaki hallani lehetett, ahogy becsuknak egy feltehetőleg hangszigetelt ajtót.

A körülöttem lévő emberek egyre jobban fogyni kezdenek, az  első után kevesen merték velem együtt megrázni láncaikat, de maradt egy két tökös aki nem hódolt be azonnal. Nemsokára egyedül maradok egy nagyobb szünet következik.~Viszont,ha már nins itt más akkor bizonyára engem választott magának az örökös. Mégis ki a fasz lehet aki engem akart? De már úgy is mindegy fixen talált magának valaki jobbat~ Félek attól ami akkor következik, mert biztos van jobb nálam.

A testem teljesen megfeszül amint valaki elkezdi kitolni a négy kerekű ketrecet amibe mint valami perzsa szőnyeg ki vagyok feszítve. A sokkoló okozta sebek fájnak, de nem annyira, hogy ennek akár egy fikarcnyi jelét is mutassam amikor tiltakozásul erősen kezdem rángatni láncaimat. Érzem hogy sokan figyelnek és ez egyre jobban idegesít ~Na mi lesz már eladsz vagy megtartasz? Meg amúgy is bazd meg; nem leszek senkinek a tulajdona!~ ekkor bosszankodásomat már sokadszorra a sokkoló szakítja félbe ami mar komolyan kezd felidegesíteni, de nem hagyom abba a mocorgást.
-Jack állj! -Szól mérgesen egy ismerős hang. Nem kell sok idő, hogy rájöjjek Kuroshi az ~Miért pont ő? Mit csinál itt? Miért?~ ezek a kérdések zsongnak a fejemben és nagyon félek is. Az ember akit az elején is hallottam elkezdi sorolni az adataimat, de a sokktól megdermedve alig hallom

-Neve: Jack Crow. Születési ideje ismeretlen. Szeme: zöld. Állapota: Szűz. Kikiáltási ára: ötszáz dollár. -tart egy nagyobb szünetet majd folytatja- Hozzátok ki a többit is. -erre a kocsik kerekeinek gurulása hallatazik, majd megállnak.

-Melyiket választja Fiatal úr?

-A döntésem változatlan. -cseng ismét Kuro hangja a teremben. ~Ő az? Ez lehetetlen. Tudnom kellett volna. Miért nem mondta soha?~ Valaki vissza tol oda ahonnan hoztak. Majd szétvet a méreg. Ismét rámjöttem hogy utálom, azt az idiótát. Legalábbis most. ~Meg tudnám fojtani.~

Egy pár perc csend után sánta, felemás lépteket hallok. Valaki mögém lép, és leoldja a szájpecket majd a szemkendőtől is megszabadít. Amint meglátom az arcát meg sem tudok szólalni. Még fájdalmas arckifejezésemet sem tudom eltussolni. Kuroshi néz rám kifejezéstelen arcal. Már lendítem a karomat, hogy megüssem, de a láncaim még mindíg tartanak. A traumától ami ért megszólalni nem tudok így csak dühös arckifejezéssel kapálózok, de ez láthatólag nem hatja meg. Hirtelen egy kendőt nyom az arcom elé, amikor megérzem a kloroform jellegzetes szagát próbálom elhúzni a fejem, de erre csak erősebben csonka oda, és ekkor magába fogad ismét a jótékony sötétség.

[Kuroshi:]

Amikor meglátom Jack-et ahogy küzd, pedig érzi hogy esélytelen egyszerűen megvadít. Ahogy még a fájdalom ellenére is amit az emberem okoz neki; küzd. Imádom hogy sosem adja fel. Viszont utálom ha szenved, így kénytelen vagyok tenni valamit.
-Jack állj!- szólok neki megemelve a hangomat,mire láthatóan megszeppen, már az sem érdekel ha leleplezem előtte magam.

Unokatestvérem fennhangon olvassa az adatait. A legjobban az ragadja meg a figyelmem, hogy nem ismerik a születési idejét. ~Bár teljesen jogos. Minden papírján más a dátum és a legtöbbön a név is. A legjobb kémem lesz~ Vár egy kicsit, kihozatja a többi szegény párát is, pedig megmondtam mindenkinek, hogy szükségtelen ez a felhajtás; dehát a tradíciók. Van ott pár ismerős arc is, többek között felbukkan Zira és Yane is. Majd megérdeklődöm később ki vette meg őket, és mennyit fizettek a harcos hercegnőkért.

-Melyiket választja Fiatal úr? - teszi fel a teljesen felesleges kérdést.

-A döntésem változatlan. - felelem semleges hangnemben. Pedig már alig várom hogy kezelésbe vegyem újdonsült kis játékom. Nem sokkal ezután sikerül meglógnom a teremből, és kimenni Jack-hez. Nagyon vártam már, hogy újra láthassam ~Jézusom mi van velem? Olyan vagyok mint egy kis tinilány aki a felsős fiúk után rohangál. Meg amúgy sem vagyok buzi.~ Ki kötöm kis játékom szemét és száját, szegény teljesen meg van meredve egy pár pillanatig de utána dühösen rángatózni kezd. Nagyon nem akartam ahhoz az irritáló bódítóhoz folyamodni, de nincs más választásom ha így folytatja még megsérül, azt pedig nem akarom. Előveszem a szerrel átitatott anyag darabot, és az arcához nyomom. viszonylag sok időbe telik mire bármi hatása is lesz. ~bár mit is várhattam volna el az évfolyamos legjobb kémtől.? ~ Amint beütött a bódító, eloldozom szegényt és felcipelem a szobámba, majd lefektetem az ágyamra, kimegyek az ajtón, majd kulcsra zárom. Az utam ezek után egyenesen vissza az aukciós terembe vezet.