Vecna átka (Henry Creel fanfikcio)Befejezett

10

Amint magamra maradtam elmentem a  régi házunkhoz és le ültem a  kanapéra.
A tervem korán sem volt tökéletes és az sem biztos hogy megtöri Vecna átkát.
Muszály megpróbálom, nincs más választásom.
A kés pengéje nagyon éles egy picit hozzá nyomom a börömhez ami éles csípő fájdalommal jár.
Ha szerencsém van Henry értem jön és próbál megmenteni vagy segíti a halálomat.
Próbálok kapcsolatba lépni vele, gyakorlom ezt képeségem egy ideje.
-Henry itt vagy? Halasz engem?
Semmi válasz ezért tovább próbálkozom erősen rá és az érzéseire gondolnok ez legtöbbször beválik.
-Sajnálom hogy így alakult, nagyon szeretlek és hiányozni fogsz de nem tudok így élni. Végzek magammal!
-Ugyan Lucy ne blöffölj! Tudom hogy nem fogod meg tenni.
Ne legyél biztos a dolgodban.
-Szia szerelmem! Égveled!
A kést a csuklómhoz nyomom és erősen belevágok.
A fájdalom elviselhetetlen és mégis a  kapcsolat nem szakad meg.
-Ne csináld ezt velem! Hagyd abba kérlek, szeretlek Lucy ne!
A vér végig folyik a kezemen le a padlóra, ahogy a földön egyre nagyobb a vörös vér tocsa az elmémet egyre jobban elnyeli a sötét hideg, utolsó gondolatommal Henryre gondolok, tudom jó kezekben lesz majd messze innen.
Nem túl tökéletes volt a tervem de reméltem Henry megment engem és saját magát is.
Az életelen test a földre borul, Lucy arca a vértócsába landol.
A kapcsolat közte és Henry között megszakadt.

Henry :
-Bassza meg! Az elmenyujzó próbál a fejembe férközni de nem tud a kétségbeesett pánikroham nem engedi. Nem lehet hogy meghalt, biztos csak elájult. Igen egészen biztosan.
A Creel házban vannak a barátai, maradtak volna mellete.
Amint megláttnak támadó állást vesznek fel.
-Ostoba emberek! Menjetek az utamból Lucy bajban van!
-Miről beszélsz? Nancy a puskáját rámszegezi.
Azt mondta lefoglal téged amíg megöljük azt a  dögöt.
-Igen remek terv kétség kívül de Lucy öngyilkos lett!
A testemen furcsa zsibbadt remegés futt végig nem lehet igaz. A földre rogyok. Mérhetetlen zokogás olyan hangosan hasít a  levegőben hogy mindenki döbbenten áll előttem a fegyver lövés hozz vissza a jelenben.
Az elmenyujzó itt van, de már nem érdekel.
Tudatomom kívül vissza küldöm a pokolba ahová való.
Érzem hogy kiárad a méreg a szervezetememből.
Hosszú idő után nem érzem az agyamba.
-Ennyi? Megölted ? Dustin arca értetlenül nézi a tótágasba vezető átjárót.
-Rebeka és Eleven ti zárjátók be a kaput.
Hallom ahogy utánam kiabálnak de nem érdekel már így is túl sok idő telt el.
Habár az egész incidens a lénnyel nem tartót tavább 5 percnél mégis óráknak tűnt.
Lucy régi otthonához teleportált az első hely amit otthonának érezhetem.
Az ajtó előtt egy másodpercig varakozok, nem merek benyitni.
A lelkem tudja azt amit az agyam nem akar be ismerni.
A kanapén nem ül senki.
-Lucy!
Ahogy beljebb lépek a nappaliba meglátom Lucy testét a földön.
Felemelem az életlen testét és magamhoz húzzom. Úgy ringattom mintha csecsemő lenne.
-Sajnálom édesem, sajnálom.