Játssz velem! ( Bakugou x Reader) ✔

🎄4. fejezet🎄

A pályához vezető úton a lány mosolyogva nézte a karácsonyi színeket felvevő várost, ami szó szerint ragyogott a fénytől. A legtöbb üzlet vagy ház falán, ablakán és ajtaján már ott lógott a karácsonyi izzó és ontotta magából a fényt, mintegy útmutatást adva az arra járó embereknek. Sok helyen már a karácsonyfa szépen feldíszített alakja is látható volt. Ez mutatta, hogy karácsony egyre közeledett és a lány szíve, még annak ellenére is amit pár perce átélt ott a kávézóban melegséggel töltötte el. 

Miközben a karácsonyi fényeket nézte megérkeztek a pályához, ami szintén már a karácsonyi szépségében mutatkozott. Az épület előtt szokásához hűen ott állt a hatalmas karácsonyfa, amit a műpályát látogató emberek vagy a dolgozók saját díszeikkel öltöztették fel, aminek hála most ott állt teljes pompájában és dicsőségében. A lány mosolyogva nézte miközben Katsuki helyet keresett a parkolóban. Miután sikeresen leparkolta az autót, a páros kiszállt az autóból és elindultak a pálya irányába. 

(Név) imádta a karácsonyi fényekben szikrázó pályát, mert az mindig édesanyjára emlékeztette, aki karácsonykor mindig közös korcsolyázásra vitte őt és  kishúgát, Hanami-t. Még annak ellenére is szerette az egész ünnepi fényárban úszó épületet,  hogy édesanyjával utoljára akkor jártak ott mikor karácsony napja volt.  Az anyja nem sokkal azután beteg lett és nem mentek többet a műpályára együtt, mivel pár hónap alatt elvitte az a végzetes betegség. Testvérével onnantól kezdve csak ketten jártak korcsolyázni, majd néhány évvel később csatlakozott hozzájuk Keiko, aki az apjuk új felesége volt. Újra csajos nappá változott karácsony. 

- Hol jársz? - húzta ki ekkor gondolataiból Katsuki hangja és lágyan félresöpört egy hajtincset, ami a lány arcába hullott. - Olyan szomorú arcot vágtál hirtelen. Nem kell félned tőlem, ha emiatt aggódsz. Nem foglak bántani mert hazudtál arról együtt járunk.

- Egy régi emlék jutott eszembe - rázta meg fejét a lány. - Nem akarlak untatni vele, de sokat jártunk ide édesanyámmal mielőtt meghalt. Ő jutott most hirtelen eszembe. Imádta a karácsonyt.

- Azt hiszem Eijiro mesélt róla, hogy a mostohaapja felesége meghalt - szólt csendesen Katsuki. - Hasonlítottál rá? 

- Szeretném hinni, hogy igen - vonta meg vállát (Név) és Katsuki bólintott annak jeléül, hogy megértette. 

Folytatták az utat befelé és mikor egy jeges, csúszós részhez értek, amit láthatóan még nem sikerült a dolgozóknak teljesen eltakarítani, Katsuki megfogta a lány derekát és átmanőverezte őt a síkos úton nehogy elcsússzon. (Név) elpirult ezen az apró figyelmességen és hirtelen csak arra gondolt, hogy ezalatt a csaknem egy óra alatt, mióta ismeri Katsuki-t, több figyelmet és védelmet kapott tőle, mint az ex-barátjától, akivel majdnem egy évig jártak. Épp ezért hálásan nézett fel a magas srácra és egy meleg mosollyal ajándékozta meg őt, mire Katsuki láthatóan zavarba jött, mert egy halvány pír kúszott az arcára. 

A portához érve az ott korcsolyákat adogató portás barátságos mosollyal köszöntötte a lányt, akit gyerekkora óta már ismert. Mivel a műpálya ingyenes volt télen és bárki látogathatta más dolga nem igen volt a férfinak, mint köszönteni a vendégeket, vagy korcsolyát adni, aki esetleg nem rendelkezett vele. 

- Kicsi csillagom, úgy látom ma nem hoztál korcsolyát. Adjak esetleg én? - kérdezte a férfi, akiről a lány csupán annyit tudott, hogy Toshinori Yagi volt a neve és egykor híres műkorcsolyázó volt, de egy baleset miatt lebénult és tolószékbe került. 

- Köszönöm, Yagi bácsi, de nem azért jöttem, hogy korcsolyázzak, hanem hogy csak beszélgessünk a barátommal - mutatott fejével Katsuki-ra, aki közelebb lépett hozzájuk és egy barátságos biccentéssel ajándékozta meg a férfit.