Játssz velem! ( Bakugou x Reader) ✔

🎄 10. fejezet🎄

Katsuki, az őrangyal tudta, hogy a lányt csókolni tiltott. Tudta, hogy hibát követ el azzal, hogy a testéhez édesen simuló védencét oly áhítattal öleli és simogatja, ami számára nem megengedett. Ám, nem tehetett róla. Nem tehetett arról, amit a szívében és lelkében érzett. Attól a pillanattól fogva, hogy kijelölték (Név) mellé őrangyalnak, valami különlegeset érzett iránta. Soha ezelőtt nem volt része ilyesmiben. Igen, volt egy jegyese, mikor még élt, de iránta nem érzett semmit. Viszont (Név), ő teljesen más lapra tartozott. Szerette nézni őt, hallgatni a hangját, figyelni a tevékenykedéseit és segíteni neki, hogy álmait beteljesítse. 

Ostoba volt, tudta ő jól. Ő csupán egy őrangyal, míg a lány halandó. Nem teheti ezt. Tiltott, eszement egy kapcsolat ez, elvégre, ha lejár a küldetése, neki vissza kell térnie oda ahonnan jött. A lány elfelejti őt, miközben Katsuki szenvedni fog a végtelenségig, hogy lássa őt, de nem lehet vele. Ha pedig összeházasodik valakivel, akkor a szíve darabokra fog hullni. 

Mindezek fényében tudta, hogy helytelenül cselekszik azzal, hogy továbbra is csókolja és simogatja, pedig el kellene engednie. Nem tehet úgy, mintha a lány hozzá tartozna, mintha csak neki lenne joga ahhoz, hogy birtokolja az egész testét és lényét. Pedig épp ezt tette. Olyan forró szenvedéllyel falta szinte ajkait, hogy a lány szinte elalélt a gyönyörtől, a kezei pedig olyan testrészeit barangolta be, amit tudomása szerint még egyetlen fiú sem érintett igazán. Minden csakis az övé ezekben a pillanatokban, de ennek ellenére, a tudata legmélyén tudta, hogy tovább nem mehet ennél a pontnál.  Épp ezért kellett megtennie azt a lépést, amire oly nehezen vitte rá a lélek. 

Elszakította ajkát a lányétól és lihegve a vállára hajtotta fejét. 

- Nem. Ennél messzebb nem mehetünk - nyögte ki nehezen a szavakat. 

- Miért? Érzem, hogy akarsz te is, hogy érzel irántam valamit, akkor miért ne mehetnénk tovább? - kérdezte értetlenül a lány. 

- Elfelejtetted miért vagyok itt, (Név)? Őrangyal vagyok. Nem azért jöttem, hogy saját magam számára megszerezzelek, mert az lehetetlen, hanem azért, hogy újra összejöjjél Kaito-val - emelte fel fejét és a lány szemébe nézett. - Megmondtam, hogy itt maradnék veled, ha lehetne, de nincs rá mód. Erre nincs semmilyen megoldás. Nem lehet. Én lennék a legboldogabb, ha teljesen az enyém lehetnél, de nem lehet. Én el fogok menni, te pedig el fogsz felejteni. 

- Nem foglak elfelejteni. A szívem érezni fogja a hiányod - rázta fejét tagadólag (Név) és megfogta Katsuki arcát. - Képtelen lennék elfelejteni azt a személyt, aki mellett végre nőnek érzem magam.

- Ne mondd tovább kérlek. Nem tudod, hogy ezzel még inkább szenvedésbe taszítasz? - nézett (Név) szemébe szinte kínzó fájdalommal. Katsuki ezt érezte ezekben a percekben. Mérhetetlen fájdalmat és szenvedést. - Belegondoltál abba, hogy ha engednék a vágyamnak és annak amit akarok, akkor utána még rosszabb lenne az egész? Látni téged, ahogy mással vagy és tudva hogy egyszer az enyém voltál, a szenvedésem a triplájára nőne. Ezt akarod? Mert bárhogyan is mondod, el fogsz felejteni és csak én emlékeznék arra ami kettőnk között történt. Én szenvednék csak, nem te. Ezért, kérlek, ha csak egy kicsit is  kedvelsz, akkor ne gyötörj ilyen kérésekkel. Ne akard, hogy megtörjön az ellenállásom, ami már csak egy hajszálon függ. Kérlek - suttogta szenvedő hangon a férfi és (Név) bár a szíve szakadt meg, de bólintott.

- Igazad van, sajnálom. Nem gondoltam bele, hogy neked mennyi fájdalommal járna mindez - mondta a lány, majd lassan felállt az öléből. - Akkor most mihez kezdünk? 

- Beszélned kell Kaito-val és magyarázatot kérni a tette miatt - állt fel a szőke hajú angyal is, majd járkálni kezdett a konyhában fel-alá. - Biztos vagyok benne, hogy volt valami alapos oka arra, hogy elhagyjon téged, elvégre ahogy láttam még mindig szeret téged. Talán mindent újra kezdhettek. Újra beleszerethetsz.